A magyar katolikus egyház november 13-án tartja a Magyar Szentek és Boldogok emléknapját. Azokra emlékeznek, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik, magyar földön születtek vagy a történelmi Magyarországhoz kötődnek. A kanonizált szentek és boldogok mellett azokra is gondolnak, akiknek nincs külön ünnepük, a hétköznapok ismeretlen hősei, szentjei, vértanúi.
Eredetileg november 6-án volt az egyházmegye ereklyéinek ünnepe, majd 1984-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar határozata alapján, és a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései nyomán az ünnepet november 13-ra helyezték, melyet egy külön magyar Mindenszentek-ünnepként tartanak számon.
„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.”
– mondta II. János Pál pápa.
A magyar nemzet, illetve a magyar katolikus egyház bővelkedik jeles férfiakban és nőkben, akik életükkel és tevékenységükkel tanúságot tettek Krisztus mellett. A Pannónia szentjeitől, majd apostoli királyunktól kezdődően mindazok, akik Magyarországon születtek, bárha elkerültek is életük során külhoni országokba, vagy akár azok, akik magyar földre érkezve és itt élve, a magyar történelem és kultúra szerves részét képezve válhattak példaképekké. Ide tartoznak az Istenbe temetkezett misztikusok, a XX. századi vértanúk, tanúságtevők és a tiszteletre méltók, akiknek folyamatban van a boldoggá avatása.
A Felvidéken, a Pázmaneum Társulás gondozásában a közelmúltban jelent meg a Magyar hitvallók imafüzete című kiadvány, melyet az azóta elhunyt Karaffa János, az egyháztudományok doktora ajánlott a hívő közösségnek:
„Mi, akik nem tagadhatjuk meg Szent Istvánhoz való erős kötődésünket, mindkét szót –„keresztény és magyar”- ki merjük mondani. Úgy mondjuk ki őket, hogy egyiket sem helyezzük a másik elé – egyszerre mondjuk ki őket. Úgy mondjuk ki őket, hogy másokat nem nézünk le azért, mert ők mást mondanak magukról. Nem is akarjuk őket megakadályozni vagy kényszeríteni, hogy mást mondjanak magukról, hiszen ez ellenkezne Szent István üzenetével. Mindössze annyit szeretnénk, hogy mi szabadon vallhassuk magunkat – Szent István király példája nyomán – kereszténynek és magyarnak.
Szeretnénk továbbra is kitartani mindabban, amit őseink ránk hagytak: katolikus hitünkben és magyarságunkban. Bár sokakat talán elkeserít a tudat, hogy gyakorta sötét felhők gyülekeznek a fejünk felett, ne hagyjuk, hogy mások gyűlölködése eltérítsen minket az őseink által kijelölt útról. Legyünk állhatatosak és szálljunk szembe azokkal, akik el akarják ragadni tőlünk drága kincseinket: hitünket és anyanyelvünket. Küzdelmünkben legyen segítőnk a Magyarok Nagyasszonya, vezessen utunkon Szent István királyunk és a magyar hitvallók életpéldája.”- írta János atya az imafüzet margójára.
Budapesten, a XI. kerületben áll a Magyar Szentek-temploma, amely ezen az ünnepen tartja búcsúját. A vatikáni Szent Péter-bazilika magyar kápolnájának domborművein, Krakkóban pedig az Irgalmasság Bazilikában felszentelt „Szentek Közössége” magyar kápolnájának mozaikképein, valamint a lengyelországi Orawka barokk fatemplomában szinte valamennyi magyar szent és boldog képe látható.
Az 1695-ből származó, magyar szentek himnuszaként ismert ének zendül ezen a napon a katolikus templomokban: „Isten, hazánkért térdelünk elődbe…” Majd az Árpád-házi királyok és királylányok erényeinek felsorolását követően kérik az ő közbenjárásukat a Mennyei Atya színe előtt: „Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, érdemit idézzed”. A magyar egyházi népének, így fejeződik be: „Ránk, bűnösökre minden verés ráfér/ De könyörögnek ők tépett hazánkért. / Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: hazánkat így mentsd meg!”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
