Esterházy János életműve és emlékezete – a történeti források és a politikus megítélése címmel nemzetközi műhelykonferenciát rendeztek a budapesti MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Jakobinus terembén október 5-én.
A megnyitóban Fodor Pál, az MTA kutaóközpontjának főigazgatója, Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója, és Simon Attila történész szólt a megjelentekhez. Az első blokkban az Esterházy-jelenség mint kutatási kérdés volt a téma, melynek moderátor Szarka László volt. A második blokkban a politikai reprezentációk és recepció került terítékre Simon Attila moderálásában. A következő előadások hangzottak el: Štefan Šutaj: Esterházy János népbírósági pere és annak reflexiója a szlovák politikában; Bukovszky László: Állambiztonsági iratok forrásköre és kutathatósága; Simon Attila: Megjegyzések a zsidókérdés kapcsán Esterházyról folytatott vitához; Szarka László: Prága, Pozsony és Budapest közt 1932–1938; Hetényi Martin: Esterházy a Magyar Párt élén (1938–1945); Tóth Andrej: Esterházy János a cseh köztudatban; Arkadiusz Adamczyk: A lengyel források és historiográfia Esterházy-képe; Janek István: AMagyar–szlovák államközi kapcsolatok 1939–1944 között. A konferenciát követően a kutatási program résztvevők munkamegbeszélést folytattak.
A rendezvény az Esterházy János élete és politikai szerepe a levéltári és sajtóforrások tükrében című kutatási program keretében, a Visegrádi Alap támogatásával valósult meg. A konferencián szlovákiai, csehországi, lengyelországi kollégákkal közösen vettek részt, hogy megvitassák a szlovákiai magyar politikus életének, politikai pályafutásának, második világháború utáni sorsának szakmai értékelését, történeti megítélését.
Megkérdeztük Dr. Szarka László történészt, ki és milyen feladatokat vállalt a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott egyéves kutatási programban?
– Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete (MTA BTKI TTI) és a somorjai Fórum Intézet közös kutatási programjának célja Esterházy János életének minél teljesebb dokumentálása: az ifjúkortól a börtönévekig, a politikusi szerepvállalástól, a diplomáciai közvetítésen, a megpróbáltatások vállalásig, a családi és közösségi emlékezetig terjedően a nagy számú levéltári és sajtóforrások összegyűjtésére, feldolgozására vállalkozik a kilenc kutató. A kutatást Simon Attila és Szarka László vezeti. Molnár Imre, Esterházy-életének legelmélyültebb és legtöbbet publikáló kutatója egyebek közt a családi forrásokat, az ú. Jelcin-dossziéban található orosz anyagokat, Ondrej Tóth a csehországi, Arkadiusz Adamczyk pedig a lengyel forrásokat dolgozza majd fel.
Szlovákiából Bukovszky László az állambiztonsági forrásokban található nagy mennyiségű iratanyag feltárására vállalkozott. Martin Hetényi a szlovák állam éveinek, Štefan Šutaj a csehszlovák nemzeti bíróság, halálos ítélettel végződött Esterházy-perének, Miroslav Michela pedig Esterházy politikai és közéleti utóéletének dokumentumait vizsgálja. A kutatást vezető történészek pedig részben Esterházy pártelnöki, diplomáciai tevékenységének kiterjedt iratanyagát teszik majd közkinccsé, részben pedig a az 1938. évi eseményekben, illetve a zsidómentésben játszott szerepének forrásait elemzik.
Melyek a fő céljai és várható eredményei a kutatásnak?
– A budapesti konferencia egyik szlovák résztvevője, Štefan Šutaj úgy fogalmazott, hogy ezt a tudományos kutatási programot hiba lenne népbírósági eljárásként vagy éppen rehabilitációs bizottságként értelmezni. A négy országból érkezett történészek között a tegnapi vita alapján egyetértés alakult ki abban, hogy a feladat ennél egyszerre sokkal egyszerűbb és bonyolultabb. Lehetőleg minél nagyobb számban és minél mélyebben fel kell tárni gróf Esterházy János élete minden fontos döntésének, eseményének fennmaradt forrásait, hogy annak alapján elkezdődhessen a magyar, szlovák, cseh és a nemzetközi történetirásban a kisebbségi politikus pályafutásának – elfogultságok, pozitív és negatív sztereotípiák nélküli – tárgyilagos és szükség szerint közös elemzése.
A feltárt, feldolgozott és elektronikus könyv formában publikált levéltári források mindenki számára elérhetővé válnak, mégpedig mind a Fórum Intézet, mind pedig az MTA ölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján 2013 szeptemberétő elérhetőek lesznek.
Felvidék.ma
