Olvastam egy felmérést, melyből megállapítást nyert, hogy a szlovákiai átlagpolgár tart a borsos energiaszámláktól, de úgymond nem hajlandó kevesebbet fogyasztani. A közvélemény-kutatásból az is kiderül, hogy a megkérdezettek 19 százalékának már most gondot okoz a számlái kifizetése, további 45 százalékuk pedig azt a választ adta, hogy jócskán megérzik az áremelkedést, és hamarosan problémás lesz számukra az energiaszámlák rendezése.
A felmérést megrendelő Szlovák Klímakezdeményezés összefoglaló értékelésében meglepőnek tartja, hogy mindezek ellenére a válaszadók 42 százaléka azt a választ adta, nincsenek tervei arra vonatkozóan, hogy megújuló energiaforrások kihasználásával és takarékossággal csökkentse a fogyasztását, miáltal kevesebbet kellene fizetnie. Mint írják, a megkérdezettek ehelyett állami segítségben, hozzájárulásban reménykednek, s a Szlovák Klímakezdeményezés szerint ez komoly probléma, ezért jelentősen javítani kell a lakosság alapvető energetikai ismereteit.
Az ilyen megállapításokkal viszont az a baj, hogy bizony alaposan elrugaszkodnak a mindennapi élet realitásától. Ugyanis az állam segítségében mindenekelőtt azok reménykednek, ha egyáltalán van miben reménykedniük, akiknek már nincs hová hátrálniuk,
számukra mindössze az a takarékoskodási alternatíva marad, hogy nem fűtenek, vagy nem világítanak, vagy nem zuhanyoznak, mosás helyett pedig szellőztetik a ruháikat, mint ahogy azt a Nagy Bölcs Energiatakarékos, polgári nevén Timmermans tanácsolta. Jelzem ugyanis, hogy akinek az anyagi helyzete megengedte, az már rég, még a nagy bumm előtt lecserélte a kazánját, vízmelegítőjét és mindennemű energiazabáló berendezését korszerűre, energiatakarékosra, továbbá napelemeket szerelt a házára és így tovább.
Aki pedig megengedheti magának, hogy a medencéje vizét fűtse, hőségben a villáját hűtse, és egyéb takarékosnak nem számító megoldásokat alkalmazzon, annak az esetek többségében nem csal ráncokat a homlokára a magasabb számla sem, vagy ha igen, akkor legfeljebb lemond majd valamelyik ebbéli passziójáról, de azért köszöni, meglesz valahogy.
Lassan napi rendszerességgel szólítják fel az embereket takarékosságra. Legújabban például Németországban indult kampány azért, hogy mind a nyolcvanmillió német takarékoskodjon az energiával. Azt tanácsolják nekik, hogy harminc fokon mossák a ruháikat, vegyenek takarékos zuhanyfejet, állítsák két fokkal feljebb nyáron a klímát és rendszeresen olvasszák le a mélyhűtőket. Mi tagadás, korszakalkotó ötletek…
A pazarlás beszüntetésének természetesen megvan a létjogosultsága, hogy csak a klímaválságot említsük, az viszont szembetűnő, hogy míg az átlagpolgár a maga szerény eszközeivel köteles védeni a klímát, addig a világ döntéshozói az Oroszországot sújtó szankciók miatt az összes klímakövetelményt egyszeriben sutba dobták
az orosz energiahordozók kiváltására keresett megoldásoknál. Hogy csak egy példát említsünk, a hagyományoshoz képest ugyanis sokkal nagyobb terhelést jelent a környezetre például az USA által kínált palagáz vagy palaolaj kitermelése. Ráadásul sokkal környezetszennyezőbb lenne a tankerhajós szállítás, mint a csővezetékes, ám ezen valamilyen oknál fogva még Greta Thunberg sem háborog.
Visszatérve az említett felmérésre, az embernek olyan érzése támad, hogy ezt nálunk is hamarosan a brüsszeli mintát buzgón majmoló bölcs takarékossági tanácsok követik majd a kormány részéről érdemi ellenintézkedések helyett, tanácsolni ugyanis mindig könnyebb, mint cselekedni.
A baj ezzel csak az, hogy olyan emberek adják (mint amikor a luxusnyaralásáról elhíresült dúsgazdag baloldali Tüttő Kata szólította fel spórolásra a budapestieket), akiknek bőven telik bármilyen számlát kifizetni, zömmel olyan embereknek, akiknek viszont már nincs hová hátrálniuk, mert az élet eddig is rákényszerítette őket a takarékosságra, függetlenül a környezettől, klímaválságtól, embargótól, vagy akár Greta Thunberg heves kirohanásaitól.
(NZS/Felvidék.ma)
