Schuster Lóránt, a magyar rockzene legendás alakja, a nemzeti értékeink megőrzéséért, gyarapításáért folytatott küzdelem jeles képviselője volt a vendége a somorjai fiatalok által szervezett beszélgetésnek.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom somorjai szervezete és a Magyar Polgári Kör által szervezett találkozóra a somorjai kultúrházban került sor. A nézők között helyet foglalt a nyitragerencséri Katona László is, aki Schuster Lóránttal közösen hozta létre Zoboralján Kárpát-medence első rockmúzeumát, valamint Somorja határokon túl is ismert rockzenekara, a Rómeó Vérzik frontembere, Kovács Koppány is. A legendás P. Mobil együttes vezetője két és fél órán át beszélt emlékeiről, valamint válaszolt a résztvevők kérdéseire.
„Mindig úgy érkezem ide, hogy haza jövök. Emlékszem, még a szoci időben is furcsállottam, amikor egy zenekar vezetője azt mondta, hogy első külföldi koncertjük Révkomáromban volt. Alapiskolás koromban azon csodálkoztam, hogy egyik osztálykirándulásunk alkalmával betörték az iskolabusz ablakait. Akkor találkoztam először a szlovák nacionalizmussal, amely még ma is éppúgy létezik” – kezdte a szocialista időkre való visszaemlékezést Schuster. Utálta a szocializmust, mint mondja, annak „összes hülyeségét” átélte, és kutatta sebezhető pontjait. Rájött, hogy még saját szabályaikat sem tudják betartani, ezt használta ki annak érdekében is, hogy sikerüljön leszereltetnie magát a Magyar Néphadseregből. A mai helyzetet sem tartja jónak, a rendszerváltást tömören „bohózatnak” nevezte. Ennek saját szakmájában, a rockzenei életben is számtalan jelét tapasztalja, úgy látja, nem véletlen az sem, hogy akik jól éltek és érvényesültek a kommunizmus időszakában, ugyanolyan jól élnek ma is. Schuster nem bosszút vár, de annyit igen, hogy a kommunista éra besúgói legalább bocsánatot kérjenek. „Többször elmondtam már, ha Vikidál Gyula, aki Dalos fedőnév mögött jelentgetett rólunk, eljön egy P.Mobil-koncerte egy lavór pálinkával és egy bogrács gulyással, és csak annyit mond, hogy bocsi, akkor a dolog el van boronálva. De ilyen nem volt, és aki nem kér bocsánatot, annak nem is lehet megbocsájtani!” – mondta Schuster. „Persze és sajnos, ez csak egy eset a számtalan közül, ma is Kossuth-díjakat osztanak a volt besúgóknak. Nekünk ettől nem kell tartanunk. Nekünk a közönség szeretete a Kossuth-díjunk” – tette hozzá.
Schuster figyelmeztetett, hogy a szabadkőművesség fonalai ma is átszövik a világot. Ha pedig valaki figyelmeztet erre, vagy csak érdeklődik a kulisszák mögött zajló történések iránt, arra rásütik, hogy antiszemita. „Amikor még önkormányzati képviselő voltam Budapesten, a MIÉP-színeiben, volt, hogy megkérdeztem, hová lett három milliárd forint? Az volt a válasz, hogy „mi ez az antiszemitizmus?!” A holokausztról mindenhol beszélnek, de nem csak a zsidóságnak vannak történelmi tragédiái, arról már alig hallani, hogy például a második világháborút követően micsoda embertelenségekkel szembesültek a szudétanémetek, vagy a Beneš-dekrétumok miatt a felvidéki magyarok!” – emlékeztetett a rockzenész.
Szóba került az István, a király is, az első olyan magyar rockopera, amely nagy mértékben hozzájárult a magyar identitástudat megerősödéséhez. Ezt maga Schuster is elismerte (bár úgy véli, István királyt keményebb személyiségként kellett volna megjeleníteni, hiszen a valóságban az volt) , de emlékeztetett arra, hogy a rockopera szerzői már annak ismeretében alkothatták meg, hogy a P. Mobil nyolc évvel korábban elkészítette a „Honfoglalás”-t. „Látták, hogy mekkora sikere volt, annak ellenére, hogy őket nem engedtek igazán ezzel érvényesülni. A P. Mobilnak tíz évig kellett arra is várnia, hogy végre lemezt adhasson ki.
A Felvidéken járva Schuster, sajnos, az önfeladás jeleit is tapasztalja. Miért? „Ha csángóföldön járva magyarul fogad engem az Isten hozott tábla, akkor elvárnám, hogy minden felvidéki magyar községben is így legyen! Mégis azt mondom, ha valaki nem tud vagy nem akar magyar lenni, hát akkor ne legyen! Aki menni akar, menjen! Furcsa az is, hogy a Rockmúzeumot is éppen a Felvidékről látogatják a legkevesebben, holott, már arra is volt példa, hogy valaki más országból utazott ide 600 kilométert, csak hogy lássa!” – mondta.
Mi lehet a kiút? Schuster válasza: „A gondolkodás! Descartes híres mondását, miszerint „Gondolkodom, tehát vagyok” úgy is kellene értelmeznünk, hogy „Kételkedem, tehát vagyok”. Azaz, ne higgyünk el minden szennyet, ami a médiából árad irányunkba, hanem hallgassunk a józan, paraszti észre! És mindenki tegye meg a magáét, amit a nemzet irányába meg tud tenni”.
Schuster Lóránt útravalóul Wass Albert szavait ajánlotta: „Nemzetté kell emelnünk újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája”.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma