A Fórum Kisebbségkutató Intézet legutóbbi szakmai műhelymunkáján a felvidéki magyarok politikai viselkedésének változását vizsgálta. A szakmai konferenciára Somorján, az intézmény székházában került sor, melyen az egyes előadók különböző perspektívákból vizsgálták a felvidéki magyarok választói magatartását.
Fiala-Butora János a szlovákiai magyar politika céljairól és lehetőségeiről értekezett. Az előadó szerint a felvidéki magyarok nem látják, hogy történtek volna az utóbbi időben politikai sikerek, olyan fontosabb célok elérése, melyekben előrelépést vártak, megvalósultak volna. Megítélése szerint nem a célokból van kiábrándulás, hanem abból, hogy ezek a megfogalmazott célok megvalósíthatók-e egyáltalán?
Tokár Géza a magyar politikai elit lehetséges szövetségeseiről beszélt a szlovákiai pártszíntéren. A politológus szerint az etnikai szavazók egy része jobbnak találja bizonyos kérdésekben a szlovák pártok válaszait, mint amiket az etnikai politizálás kínál, mert nem találkoztak olyan hiteles alternatívával, ami egyszerre számít etnikainak is és megoldásnak a saját problémáikra.
Horony Ákos kisebbségügyi kormánybiztos a nyelvhasználatot vizsgálta meg három évtizedet mérlegelve.
Rámutatott, hogy a felvidéki magyarság megtartó ereje a nyelv, ami folyamatosan szorul vissza.
A nyelvváltásnak pedig egyenes következménye a nemzetiségváltás. Ezért nagyon fontos a jogi keret biztosítása, aminek terén bár az elmúlt 30 évben voltak előrelépések, de túl lassúak.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet részéről Csonka Ákos – portálunk publicistája – tartott előadást, melyben a magyar államfőválasztási hagyományokat és hozományokat vizsgálta Kárpát-medencei kiterjedésben. Előadásában rámutatott, hogy a külhoni régiók tekintetében Erdélyben állítottak a legtöbbször államfőjelöltet, szám szerint hét esetben, a Felvidéken négyszer, míg a Vajdaságban két alkalommal.
Valamennyi esetben a jelöltség szimbolikus jelentőségű volt, ugyanakkor megállapítható, hogy minden alkalommal a legdominánsabb pártok pártfunkcionáriusai vállalták a megmérettetést, így azok gyakorlatilag a pártok építésére, népszerűsítésére szolgáltak.
Csonka Ákos előadásából az is kiderült, hogy a szavazókedv valamennyi esetben alacsonyabbnak volt tekinthető, mint a parlamenti választások esetében. Ez a differencia hozzávetőleg 10-15% között mozgott.
Csonka Ákos (Fotó: Magyar Interaktív Televízió)
Őt a házigazda Öllös László politológus, a Fórum Intézet vezetője követte, aki előadásában a felvidéki magyar pártok programjait és kampányait elemezte. Vitaindító gondolatokat fogalmazott meg mind az előadók, mind a résztvevők felé, hogy elinduljon egy diskurzus, együttgondolkodás a témáról, ugyanis szerinte a politikusok mellett az értelmiség és a szakemberek tudnak segíteni a politikumnak a válságból való kilábalásban.
Gyurovszky László a választók magyar pártoktól a szlovák pártok felé eltávolodását prezentálta, Őry Péter pedig hasonlóképpen azt vette górcső alá, hogy merre tart a felvidéki magyar szavazó. Baki Attila három község választási eredményein keresztül nézte meg a választók szavazási szokásainak megváltozását.
Mindhárom előadó egyetértett abban, hogy a magyar szavazatok egyre nagyobb számban mennek szlovák pártokra, de a részvételi arány is csökken a magyarok részéről.
Míg korábban felülreprezentálták magukat a magyarok a szlovákiai átlagon, addig most lényegesen alacsonyabb a részvételi arányuk. Abban is egyetértettek, hogy a magyar politika jól láthatóan válságban van. Egyre nehezebben tudja megszólítani a választókat, akkor is rendre rossz vagy értelmezhetetlen üzenetekkel.
Bár az előadók között szerepelt egy korábbi miniszter (Gyurovszky), míg a hallgatóság soraiban ott ült Csáky Pál korábbi miniszterelnök-helyettes, a jelenlegi politikusok közül alig képviseltette magát valaki (a Magyar Szövetség elnökségéből ketten vettek részt, abból az egyikük somorjaiként), de úgy tűnik, sem az elnök, sem az alelnökök, illetve a párt tisztségviselői sem érezték fontosnak az együttgondolkodást a szakértőkkel, ami egyúttal választ is ad pár kérdésre.
(tsák, Felvidék.ma)
