Pedagógusnak lenni Szlovákiában biztosan nem kifizetődő, hiszen a pedagógusbérek – a csekély mértékű emelkedés ellenére is – elmaradnak nemcsak a hazai átlagtól, hanem a környező államok pedagógusbéreinek átlagától is. És tanárnak lenni magyar nemzetiségi iskolában duplán nem éri meg – kezdi jegyzetét Kopcsay Márius, majd így folytatja írását: Másképpen ugyanis nem lehet megmagyarázni azt a tényt, hogy míg más felsőoktatási intézményekben úgy-ahogy emelkedtek a bérek, a komáromi Selye János Egyetemen ezzel szemben csökkent az oktatók fizetése. Talán az SNS által delegált és Mikolaj vezette oktatási tárca bosszújáról van szó? Vagy talán érzéketlenségről, melyet a nemzeti módon orientált választóknak tapssal kellene jutalmazniuk?
Az igaz, hogy a komáromi egyetem kritikát kapott azért, mert létrehozásához „politikailag” az MKP is segédkezett nyújtott. Ugyanakkor ugyanúgy politikai védernyő alatt jöttek létre más főiskolák és egyetemek is, hiszen annak idején szinte gombamódra nőttek ki a földből. Éppen ezért ebben az esetben nem lehet eltekinteni attól a feltételezéstől, hogy a kormány hátat fordított korábbi fogadkozásainak, mely szerint változatlanul hagyja a nemzeti kisebbségek eddigi jogállását és nem is fogja azokat csorbítani. Mindamellett politikai értelemben vett szerencsétlen jelzésről is szó van akkor, amikor az egyetem rektora bejelenti, hogy Magyarországról kapott anyagi segítséget, mert a szlovák állami költségvetésből juttatott összeg nem elegendő a működésre.
Végső soron persze időnként előfordulhatnak problémák a másik térfélen is, amikor a magyarországi szlovák kisebbség jogai sérülnek, erre volt példa a pilisszentkereszti Szlovák Ház esete. Az eset jogos felháborodást váltott ki, a szlovák politikusok egymással versengve tették a kemény kijelentéseket. Szavaiknak azonban sokkal nagyobb súlya lehetett volna abban az esetben, ha előbb a saját portájuk előtt söpörtek volna mindent tisztára.
Kopcsay Márius, Pravda
