A kassai MaJel Rovás Központban került sor december 19-én az Abaúj-Tornai Krónika c. lap legújabb számának bemutatójára, melyet Nagy László főszerkesztő mutatott be.
Egy helytörténeti folyóirat hiányát éreztük már a rendszerváltás előtt is.
Akkor a Budapesten megjelenő Honismeret c. folyóirat részben pótolta ezt a hiányt. A rendszerváltás után a Révkomáromban megjelenő Múltunk Emlékei lett volna hivatott ezt az űrt betölteni, ám ez a kezdeményezés kérész életűnek bizonyult. Azután a Rimaszombatban megjelenő Gömörország évekig tudta nagyon magas színvonalon vállalni ezt a munkát, azonban a pályázási szükségszerűségek ellehetetlenítették.
A rendszerváltás után próbálkozás történt a Történelmi közlemények – Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából c. folyóirat feltámasztására és „kétnyelvűsítésére”. 1994 decemberében megjelent a 0. szám, de a kezdeményezés sajnos elenyészett. Nem akadt gazdája!
2021-ben indult az Abaúj-Tornai Krónika, melynek számai az interneten is megtalálhatók és letölthetők (https://abaujtornaikronika.hu/kronika).
Ezt az encsi székhelyű Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesület adja ki.
Törekvésük olvasmányosan, érdekesen, de tudományos alapossággal bemutatni „az egykori Abaúj-Torna vármegye településeit, jeles személyeit, nevezetes eseményeit“.
A lap legfrissebb, idei második száma történeti-földrajzi tanulmánnyal indít. A Felföld a neolitikum óta (Kr. e. 6000-4400) emberformálta tájjá alakult, azonban a művelt területek, tekintettel a népesség alacsony számára és a talajművelő eszközök kezdetlegességére (kőből, fából, agancsból készültek), apró, egymástól elszigetelt területek alkothattak csupán. Bár a vaskorban (Kr. e. 800- Kr. u. 50) megjelenik az ásó, kapa és eke, de ezek a szerszámok nagyon lassan terjedtek.
A Felföld történeti tájtípusai a 15. sz.-tól a 19. sz. közepéig
A Felföld területe nem azonos Szlovákiával.
Északi határa természetesen egyértelmű, hisz az azonos a Magyar Királyság északi határával. Délen nagyjából a következő városok mentén halad: Pozsony-Nagyszombat-Nyitra-Esztergom-Eger-Miskolc-Sárospatak, majd meredeken északnak fordul, hogy elérje az ezeréves határt (l. a 8. oldalon látható térképet).
A népvándorlás idejében (5-9. sz.) egy száraz klímaszakasz idejében (750-1000) az elébb kialakult kultúrtáj kezdemények szinte teljesen elpusztultak. Így a honfoglalás következtében induló élettér-formáló tevékenység nem építhetett az elődök munkájára, mely a letelepedő magyarság és a vele együtt élő etnikumok közös alkotása.
A Felföld középkor végi tájszerkezete már szerves fejlődés eredménye.
Ezután a helytörténeti magazin bemutatja a Felföld történeti tájtípusait.
Ezeket nyolc csoportba sorolja. Az első csoportba a magashegyek területe tartozik. A másodikba az 1000 m fölé emelkedő hegyek, a harmadikba a teraszos harántvölgyek ártéri övezetei, a negyedikbe az 1000 m-ig terjedő középhegységek pereme, völgyrendszerei és kismedencéi tartoznak, az ötödikbe a kiemelt hegyközi kismedencéket sorolja, a hatodikba a hegyközi teraszos folyóvölgyek tartoznak, melyekre jellemző a fejlettebb és tartós kultúrtáj. A hetedikbe a nagy kiterjedésű hegyperemi és medence-dombságok sorolhatók. Az utolsó, nyolcadikba a domborzati peremek hegylábfelszínei és a folyók közötti alföldperemi ármentes síkságok tartoznak. A folyók és patakok „hordalékkúpjainak felszínein fejlett tájhasználat alakult ki: szántó- és kertgazdálkodással, helyenként a hegylábfelszínekre kiterjedő szőlő- és gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel.” (11. o.)
A felsorolt történelmi tájtípusok kultúrtájai még nem kapcsolódtak össze.
A következő tanulmány Kassa 19. századi regionális szerepével foglalkozik.
Vizsgálja azt a 19.sz. első felében, a kiegyezés idején, amikor az ország 496 városában 3.363.154 lakos élt, vagyis az összlakosság 21,81%-a és a 19. sz. végén, a 20.sz. elején 10 regionális központ létezett. Ezek Zágráb, Pozsony, Kolozsvár, Szeged, Kassa, Debrecen, Pécs, Temesvár, Nagyvárad és Arad.
Összegzésképpen a tanulmány megállapítja, Kassa 19. sz.-i regionális szerepkörének és sajátosságainak feltárása még várat magára. Kassa esetében Trianon legsúlyosabb következménye az államhatár elválasztó szerepének erősödése magával hozta, hogy mint regionális központ térszerkezetének nagy részét elveszítette.
A következő tanulmány bemutatja az ináncsi Avilai Nagy Szent Teréz templom 250 éves történetét.
A következő a szikszói Csáky-Hunyady kastély, mely Bethánia néven ismert. 1952 után baromfikeltető állomás működött a díszteremben. Egy részében hivatalok, lakások, óvoda működött, ahogy sok más kastély, ez is ilyen mostoha sorsra jutott. A rendszerváltás után a Szociális Missziótársulat női szerzetesrendje idősek otthonává alakította át.
A következő írás Bódvavendégi szakrális emlékhelyeit veszi sorra. Egy további cikk egy 1732-es kocsmai dulakodást vesz górcső alá. Ilyesmi akkoriban is szinte mindennapi eset volt. Az eset Torna vármegyei Szentandráson történt. A szerző azonban bemutatja a település társadalmát a kora újkor kezdetétől a 18. sz. végéig.
A következő tanulmány a 125 éve született Salkaházi Sárával foglalkozik, akit ma már nem kell különösebben bemutatni. Szobra a kassai főszékesegyházban áll.
Folytatódik a Pap-Váriné Sziklai Szeréna életművéről szóló sorozat, akiről a rendszerváltás előtt nem illett beszélni, pedig sokak által ismert volt a Magyar Hiszekegy.
Ennek alátámasztására hadd mondjam el, hogy valamikor a múlt század 70-es éveiben mesélte nekem mosolyogva Zakar András, Mindszenty egykori titkára, hogy valamelyik faluban fiatal pár készült házasságot kötni és a plébános elbeszélgetett velük a felkészítés alkalmával. Egy alkalommal felszólította a vőlegényt, hogy mondja el a Hiszekegyet. A fiatalember vigyázzba vágta magát és Sziklai Szeréna versét szavalta el!
A 122 oldalas lap megemlékezik az idén elhunyt famívesről, Nemes Sándorról (1951-2024) is, aki erdészként kereste kenyerét. Biharnagybajomban (Hajdú-Bihar vármegye) született, de 1996-ban Hejcére költözött. A „turáni világot” faragta.
Olvashatunk a Kisasszony-napi kivilágításról és a tornai honvédekről is, akik a Don-kanyar poklát járták meg a második világháború idején.
A Könyvespolc-rovat Surovec Róbert novelláskötetét mutatja be. A lapot a már megszokott régi abaúji és tornai anekdoták zárják.
Nagyon jó, hogy a Trianonban kettévágott Abaúj-Torna vármegye múltját és értékeit egy kiadvány „ragasztja” össze.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
