Hogy Andrej Danko tegnap esti levele Az ifjú Werther szenvedései alcímmel kerül-e be Szlovákia politikai történelmébe, vagy a nagyrőcei Martin Kukučín Gymnázium stilisztikai munkafüzetébe sorolják-e be szemelvényként, még nem tudjuk. Amit viszont tudunk, hogy negyedszerre már Ficónak sem sikerült a stabil kormányzás.
Szlovákiában általában nem az ellenzék buktatja meg a kormányt, hanem valamelyik koalíciós partner. Andrej Danko a tegnap esti üzenetet ugyan nem kormánybuktató levélnek szánta,
de ezzel a koalíciós tárgyalások mielőbbi eredményes lezárását sem mozdítja elő, az biztos.
Az egész adok-kapok, kilépek, átigazolok 19 hete tart.
A parlament utolsó rendes ülése tavaly volt, a gyorsított eljárásban rendkívüli ülésen elfogadott egészségügyi törvényt leszámítva a honatyák napra pontosan két hónappal ezelőtt, december 12-én szavaztak meg jogszabályt. A 3 vagy újabban már 4 koalíciós párt saját magával foglalkozik, vagyis pontosan azt teszi, amit Matovič vagy Heger.
Fico előző kormányai abban különböztek a jelenlegi ellenzék kabinetjeitől, hogy kitöltötték a mandátumukat.
A kormányfő újraoszthatja a lapokat, a márciusra visszaszerzett parlamenti többség ezentúl már nagyon sebezhető lesz.
Ezekben a turbulens külpolitikai időkben/geopolitikai helyzetben minden országnak, így Szlovákiának is még nagyobb szüksége van a stabil kormányra. A politikai tapasztalat és a közvélemény-kutatások is azt mutatják,
hogy stabil kormánya Szlovákiának a magyar párt nélkül a következő választás után sem lesz.
Az elkövetkező napokban megszólítjuk a jelenlegi parlamenti pártokat, hogy lássuk, ki mennyire tartja fontosnak a kisebbségi jogérvényesítést, elfogadhatónak a jogbővítést és halaszthatatlannak a déli régiók felzárkóztatását és fejlesztését.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
