A katolikus egyház augusztus 15-én üli a legfontosabb Mária-ünnepet, Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária mennybevételének napját, mely főünnep a Boldogasszony-napok és a Mária-ünnepek között.
A magyar nép Szűz Máriát Magyarország égi pátrónájának nevezi. Szent István király ugyanis ezen a napon, augusztus 15-én ajánlotta az országát a Szűzanya oltalmába 1038-ban, mielőtt eltávozott a földi létből.
A krónikák Szent Gellért érdemének tulajdonítják, hogy Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta.
A velencei származású püspök fehérvári beszédében nevezte Boldogasszonynak Máriát. Az Érdy-kódex szerint „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.”
Domenico Ghirlandaio: Mária mennybevétele (1486-90) (Fotó: magyarkurir)
Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az Istenszülő ,,elszenderedésének” (görögül: „koimészisz”, latinul ,,dormitio”) ünnepe a 6. században már az egész Keleten elterjedt. A római naptárba a 7. században került be, itt a 8. századtól Assumptio beatae Mariae-nek (a Boldogságos Szűz menybevételének) nevezték. Az ünnepet XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben hittételként, miszerint halála után Mária fölvitetett a mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna.
A keresztény hagyományban Szűz Mária születését is megünneplik, ezt a magyar nép Kisboldogasszony néven tiszteli, míg a Boldogságos Szűz mennybevétele a Nagyboldogasszony ünnepe elnevezést kapta.
Horpácsi Illés nyelvész szerint „Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága, aki az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.” Az Újszövetségben János apostol így írja le: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona.” (Jelenések 12,1)
Mária mennyei megkoronázása, freskó (Fotó: Pécsi-székesegyház)
Eleink a Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony közti időszakot „két asszonyköze” néven emlegették, mely augusztus 15-tól szeptember 8-ig tart. Ezt az időt kegyelmi időnek tartották, miszerint, az ebben az időben történt dolgokon és az elkezdett munkálatokon Boldogasszony áldása van. Ezért ebben az időszakban az asszonyok virágokat, gyógyfüveket gyűjtöttek, hogy a Boldogasszony ereje megszentelje azokat, és a belőlük főzött orvosság hatásosabb legyen. Ekkor kezdték a búza cséplését, hogy áldás legyen a termésen, de a hat napig áztatott kendert is ebben az időben vették ki az áztatóból, hogy feldolgozásra kerüljön, és a halászok is ekkor szedték a gyékénynek valót, s ebben az időben indultak útnak a gólyák – jegyezte le Bálint Sándor az Ünnepi Kalendáriumban, majd az ünnep kapcsán így folytatta: A mai ünnepnapon a katolikus egyház az Istenszülő haláláról, valamint Mária mennybevételéről emlékezik meg. Az igen ősi vallási hagyomány emlékei szerint is a Megváltó földi édesanyját evilági útja végeztével felvette magához az örök dicsőségbe.
A népi jámborságban évszázadokon át öröklődött a Máriás-lelkület, és az ünnep azon emlékezete, hogy Szűz Máriánál teljessé vált a hit útja,
hiszen egész élete során hitt Istenben és a Gondviselésre bízta életét. Példája arra tanít, hogy az embernek testestül-lelkestül van végső célja, s ez a cél Istenben, Istennél van.
Nicolas Poussin: Szűz Mária mennybevétele, részlet, Párizs Louvre (fotó:rom.kat)
Molnár V. József néplélekkutató leírja, miszerint Boldogasszonyunk egyetlenségét és szerepét analógiás képi nyelven gyönyörűen mondja el az ország minden részében a magyar nép régi imádsága:
„Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágát,
Virága szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Máriát,
Szűz Mária szülte Jézus Krisztust,
Világ megváltóját.”
A történelmi Magyarország területén a legtöbb Mária-kegyhelynek Nagyboldogasszony-napján van a főbúcsúja, ahová ezrek zarándokolnak el, hogy kérjék a Nagyboldogasszony oltalmát és közbenjárását. Ezen a napon templomainkban, ünnepeinken mindenütt felhangzik az ősi Himnusz: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk, nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne felejtkezzél el szegény magyarokról!” – szól az esdeklés Nagyboldogasszonyhoz, miközben a történelmi Magyar Királyságra, Szent István király országára gondolunk.
Forrás: Pécsi Egyházmegye, Origo, Magyar Kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
