Kelet kontra nyugat. Az utóbbi hetekben több felmérés, tanulmány is igazolja, számokkal támasztja alá azt a már közhelynek számító tételt, hogy Szlovákia két részre szakadt, nagyok a különbségek a nyugati és keleti fele között. Mindez így van Dél-Szlovákia viszonylatában is
Szlovákiában az elmúlt két évtizedben nem mérséklődtek a jelentős eltérések az ország egyes régióiban élők bevételeiben, lakhatási kiadásaiban és az ezekkel összefüggő elégedettségben – derült ki a Poštová Banka elemzéséből, amely kimutatta, hogy bár pozsonyiak gazdagabbak, a kassaiak elégedettebbek. A kutatás szerint a fővárosban élők átlagosan magasabb bevétellel és a munkaerőpiacon jobb elhelyezkedési lehetőségekkel rendelkeznek, a Kassán élők mégis jobbnak értékelik saját lehetőségeiket és életkörülményeiket. Horbulák Zsolt, a trencséni egyetem adjunktusa pedig a Dél-Szlovákián belül meglévő regionális különbségekre mutatott rá tanulmányában, melyet a készülő Baross Gábor Felvidéki Fejlesztési Tervhez készített.
„Kutatásaim arra mutattak rá, hogy ha Dél-Szlovákiát a magyarok által lakott járásokkal mint egységes egészet vesszük Pozsonytól egész az ukrán határig, a terület fejlettségi szintje elmarad a szlovák átlagtól” – állítja Horbulák. Megjegyzi azonban, hogy a vizsgált területen belül is nyilvánvalóan nagy regionális különbségek lehetnek, hiszen közismerten Pozsony egy kiválóan teljesítő régió, amely kerületként az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritást figyelembe véve az uniós átlag 176 százalékát éri el. S ha Dél-Szlovákia még vele együtt is elmarad az országos szinttől (75%), néhány járásnak nagyon rossz mutatókkal kell rendelkeznie.
„Kutatásaim eredményeképpen Dél-Szlovákiát négy régióra lehet osztani: Pozsonyra, nyugatra, középre és keletre, de ezek határai teljesen mások, mint földrajzilag lennének. A földrajzi közép gazdaságilag már kelethez tartozik” – magyarázza a szakértő. Már a Lévai járás is határozottan az elmaradott régiók jegyeit mutatja, inkább Rimaszombat vagy Tőketerebes mutatóihoz áll közelebb. A Garamtól nyugatra eső területet is három részre osztja Horbulák. Magára Pozsonyra, majd az agglomerációs járásokra (Szenci, Dunaszerdahelyi, Galántai és Nyitrai) és középre. Ez utóbbi átmenetet képez nyugat és kelet között: ezek a Vágsellyei, Érsekújvári, Komáromi járások. Az agglomerációs járások már képesek megközelíteni a pozsonyi mutatókat, a gazdasági közép, amelyet a Garam és a Vág közé helyezett a tanulmány szerzője, már a leszakadás jegyeit mutatja. „A Garamtól keletre egyre növekszik a munkanélküliség, de az olyan fontos mutatók is romlanak, mint az egyetemi végzettség vagy a számítógépes ismeretek. Az üzemsűrűség alapján is, amely az iparosodás mutatója, jól elhatárolható egymástól nyugat és kelet, illetve észak és dél”. Pozsonyt leszámítva Szlovákia legiparosodottabb vidékei a Vág folyó középső, továbbá a Nyitra folyó északi folyásának a vidéke.
Tanulmányában Horbulák Zsolt leszögezi, a Garam az a nagy választóvonal, amely keletre és nyugatra osztja fel fejlettség szempontjából nem csak a dél-szlovákiai magyarságot, hanem az egész országot is.
BA, Felvidék.ma