Z. Urbán Aladár ipolyvarbói tanár 1989 augusztusában megalakította a Palóc Társaságot. Hetekkel a bársonyos forradalomnak nevezett (cseh)szlovákiai rendszerváltozás előtt voltunk. Azóta negyedszázadnyi idő pergett le a történelem homokóráján, mozgalmak és pártok, polgári társulások és intézmények jöttek létre és enyésztek el, politikusok és közéleti tisztségviselők emelkedtek ki a tömegből, majd tűntek el szinte nyomtalanul, ám a Palóc Társaság változatlanul szórja fényét, hiszen azért alapították, hogy világítson: felmutassa e szívós és tehetséges népcsoport elfeledett vagy elhazudott hagyományait, kultúráját, nagy egyéniségeit.
De azért is, hogy a felnövő újabb és újabb nemzedékek tudomást szerezhessenek magyar szellemi örökségükről, így például a rovásírásról, a Szent Korona-tanról vagy csodálatos nyelvünk eredetiségéről. A Palóc Társaság elnöke most is az alapító, Z. Urbán Aladár.
A Társaság azóta a felvidéki magyarság kis nemzetstratégiai , művelődési , és közösségszervezői műhelyévé vált, ismertsége a Kárpát-medence általunk lakott térségeiben számottevő, rendezvényei elismerésre méltóak. A szervezet „legközelebbi” munkatársai az elnök úr családjából valók, de remekül szerkesztett honlapjuk – paloctarsasag.real-net.sk – arról árulkodik, hogy támogatóik-segítőik is vannak, s kapcsolataik szerteágazóak.
E tisztelgő írás szerzője éppen a Társaság Örökség Népfőiskolai Táborának egyik sok évvel ezelőtti előadásán látta és hallotta először Pap Gábor kiváló művelődés- és művészettörténészt Szent Koronánk üzenetéről szólni – valószínűnek tartom, hogy ez a nagyszerű tudós éppen ott, Ipolyságon – osztotta meg első ízben felvidékiekkel megállapításait koronánkról. Nagy élmény volt hallgatni Kiss Dénes költőt is, a Trianon Társaság elnökét a magyar nyelv szerkezetének titkairól vagy például Molnár V. József néplélek kutatót.
Külön fejezet, történelmi tett a Palóc Társaság csaknem negyedszázados működése folyamán ősi rovásírásunk bemutatása, s a diákok részére e tárgyban Kárpát-medencei hatósugarú verseny életre hívása. Z. Urbán Aladár felismerte, hogy az előadások, olvasmányok és filmek nem pótolhatják a helyszíni élményt, ráadásul nem teremtenek lehetőséget kapcsolatépítésre, ezért a „jó palócokkal” együtt bejárja a Magyar Királyság történelmi emlékhelyeit. Sokunk nevében kívánom, hogy a palóc lámpás a jövőben is szórja majd a fényét, éltesse Z. Urbán Aladár felelősségtudata, elkötelezettsége, szülőföldjének,s a magyarságnak mélységes szeretete.
Batta György, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47907,47766,37536,37563,41124,43688″}
