Az én kutam olyan mély,
a Tejút is belefér.
A kapum meg olyan fajta,
Göncölszekér átjut rajta.
Elegendő felvillantani e négy sort Fellinger Károly egyik gyerekverséből, s tüstént elénk tárul a költő öntudatlan – vagy nagyon is tudatos? – ars poeticája, melyben kimondatlanul ott bujkál a József Attila-i kedves gondolat: a mindenséggel mérd magad. Hiszen költőnk kútja – lelke – olyan mély, hogy a Tejút is belefér, a képzelet szülte bolygó-szőlőfürtök egymásba gabalyodó, behemót csillagrendszereivel, vagy a népköltészet, a képzelet teremtette istenkútjával, az angyalok és tündérek sétányaival, az árvák és szegények, a beszélő állatok és beszélő növények alléjával, na meg a táltosok és ördögök kacskaringós kígyóútjaival. A költő kapuja – képzelete – meg olyan fajta, hogy a Göncölszekér átjut rajta. Meg nyilván az égbolt sajtot áruló Nagymedvéje, az égig érő körtefán csillagot választó Jancsi és Juliska, a Csibéstyúk, hatalmas csibecsillag-fészekaljával, a csillaghálóval halászó éjszaka, az égre hajított csillagfényes labda, s a többi égi csodadolog, mondjuk a Boszorkánygyűlés csillaghada, a Csordakísérő csillag, a Tündérlánc-csillag, a Pásztorserkentő és Háromkirály-csillag, na meg a képzeletben – és a valóságban – fürdőző társaik is.
És mindez fordítva is igaz: költőnk dióbölcsőjében és mákfejcsörgőjében elférnek a regimentnyi csillagok, elárulva nekünk, a dióbölcsőben és mákfejcsörgőben szundikálóknak, mit is susognak fölöttünk az angyalok.
Fellinger Károly költészetét kezdettől fogva a kordába nem zárható gondolat, a képzelet végtelenségének a megvallása telítette, na meg – ezen belül – az ember, a gyermek esendőségének, törékenységének a belátása s egyben „feloldozása”. Költőnk-írónk munkásságában – s ez a gyermekversein túl leginkább a Hajléktalan búzavirág című monda- és hiedelemfeldolgozásában érhető tetten – minden a mesének, a meseszerűnek van alárendelve: a fantasztikus-csodásnak, a bűbájnak és a régi ízeknek, a hihetetlennek és valószerűtlennek, az álomszerűnek és a meghökkentőnek. S közben alig tettenérhetően belopja munkáiba szülőföldje, a Mátyusföld ízeit, népének furfangjait, képzeletét, nyelvi kedvességeit és leleményeit, babonáit, hiedelmeit.
A Z. Németh István válogatta Csigalépcsőben elég csak elolvasni mondjuk az Ugratók, az Alistálon, a Híres-neves, a Vásár vagy az Andrásfalván című Fellinger-verseket, hogy feltáruljon előttünk az otthon, a szülötte föld, a felvidéki falvak rejtegette játék és derű, a költő oltalmazó szeretete, a csintalan, kedveskedő szavakban fénylő ugratások, kópéságok, hol nevettető-mosolyogtató, hol líraian vonzó formában. A Feketenyéki mulatósban például így:
Táncos kedve
van a nyéki
betyárnak.
Arájával
csárdást ropnak
vasárnap.
A lány csámpás,
a fiú meg
lőcslábú.
Talpuk alá
zenél a vén
rézágyú.
Természetesen a Csigalépcső tele van jó értelemben vett himpellérkedésekkel, góbéságokkal is: ugratással, kóficsággal, tréfával, évelődéssel, mókával, nyelvi leleménnyel, találunk bennük szürreális képeket, füllentőket, dörmögőket; lódítókat, csámborgókat, dübörgőket, locsogókat; csipkelődnek is e versek, kötözködnek, bojtorkodnak és böllenkednek, meg tüsszentenek és pisszentenek; s mindezt többnyire rövid, expresszív versikékben, melyeket jómagam – egy kis zsiványsággal – fellingerkéknek neveztem el.
Egyszóval: költőnk verseiben – a szabadság, a képzelet és a játék jegyében – minden megtörténhet és megtörténik, minden lehetséges: a falu főutcája útra kel s mezítláb lépdel egy szivárványon át; az ördög urak a pokol katlanjában tucatszámra főzik az imádott szilvás gombócot; a vihar csak azért csavarhatja ki a jegenyét, mert azt valaki hanyagul csavarta be a földbe; empatikus a kobra, mégsem veri nagydobra; az ügyetlen angyalka labdája legurul a pokolba, ahol aztán az ördögfiókák játszanak vele; az égig érő fa kinövi az eget; a malomban őrlő bolondok lóvá teszik a világot: koromból sütnek kalácsot; a telhetetlen tűznek szálka akad a torkán; a vásári légy, lőrét látva, bőrét viszi a vásárra, s felvetődik a kérdés, a híres-neves falucskának, Félnek, hová tűnt a másik fele. Fellinger verseiben három dupla adag fenséges kolduskásáért pünkösdi királyságot kínálnak, porcelánboltbeli tüsténkedése helyett pedig az ormányos elefántot inkább autómosóként képzelnék el.
Külön kell szólnunk a Csigalépcső megrajzolójának, Mészely Ilkának a kongeniális, a költővel hasonló gondolkodású, a versekkel kiválóan azonosuló munkájáról: Fellinger és Mészely egyformán tehetségesek e sajátos műfajban. A színes illusztrációk kerülik a harsányságot: észrevétlenül eggyé válnak, azonosulnak a fellingeri versvilággal, így azonos értékű „költészetet” teremtenek, megsokszorozva a könyvnek mint olyannak az élményadó és esztétikai értékét.
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
Fellinger Károly korábban megjelent hét gyermekverskötetéből válogatott egy csokorra valót.
Az íróféle, ha valaki másnak a munkáját dicséri a céhbeliek közül, szinte mindig saját magáról beszél. Azt szereti a másikban, amit őbenne látnak meg mások. Fellinger Károly valakiről azt írta, hogy gyermeki lélekkel megáldott ember. Rá ez éppoly tökéletesen illik. Daloló versei, verselő dalai ezért olyan önfeledtek, tiszták, pontosak. Mert ő tudja, hogy a gyermekvilág kíméletlen univerzum: őgyermeksége nem akkor figyel, nem ott nevet, nem ott ír, ahol te akarod, hanem amikor belőle kikívánkozik. Csak a rácsodálkozás angyali erejével hatni tudó versek férkőzhetnek kis szívéhez. És Fellinger Károly versei ilyenek. (Turczi István)
A költő aki a Bóbita költőverseny első helyezettje lett 2013 őszén kiváló ismerője a gyermeki léleknek. Kincses-ládikó ez a kötet, amelyet újra és újra ki kell nyitni, mert kalandos utazásra visz. A képzelet szárnyán repülünk becsukott szemmel, még a csillagos ég sem jelenthet határt, a szélbe kapaszkodunk, körberepüljünk a Göncölszekeret, elcsavargunk az üstökösökkel, angyalkákkal parolázunk, majd a földre szállva szülőföldünk szépségeit is újra felfedezzük. (Z. Németh István)
A költő nyelve olyannyira zenei, hogy néha már úgy érezzük, a ritmus a mondanivaló fölé helyezkedik.
A Csámborgó című részben csallóközi települések nevével találkozhatunk: Nagymegyer, Fél, Alistál, Galánta, Vásárút, hogy csak néhányat említsünk.
Mivel a Csigalépcső válogatott versek tára, különösen fontos a külcsín – s a korábbi Fellinger-kötetek versei ebben az új grafikai környezetben sokkal jobban „működnek”.
Az összeállítás Z. Németh István munkáját dicséri, aki ugyancsak otthonosan mozog a műfajban.
A kötetet a 6–9 éves korosztálynak lehet igazi élmény, de kisebbek is találnak benne pár nyelvi játékot, óvodásoknak való verseket.Az AB-Art kiadó gondozásában megjelent kötetet Mészely Ilka illusztrálta, akinek sajátos, markáns világa bárhol felismerhető.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”47871,47024,46132,44836″}