Azzal kezdtem 2 héttel ezelőtti írásom, hogy 2010 őszén Komáromban az MKP elveszítette az önkormányzati választásokat. Nos, a helyzet nem változott, sőt súlyosbodott. A korábbi 6 képviselője helyett csupán 3 jutott be. Mi lesz holnap? A városban? Az MKP-val? Egyáltalán?
Mindenkit megleptek a választási eredmények, senki sem látta előre, hogy ilyen mértékű „függetlenedés” következik be. Ha volt is valaki, aki sejtett valamit ebből, hát vagy nem szólt, vagy nem hagyták szólni. Most, a választások után viszont egyre-másra születnek az értékelések, elemzések.
Engem Duray Miklós írása (Érték vagy érdek uralkodott el . . . ) késztetett arra, hogy gép elé üljek. Azé a Duray Miklósé, akire mindig is felnéztem. Akkor is, amikor már „divat lett őt szapulni”, s akivel jó párszor volt alkalmam meghitt, családias hangulatban egy asztalnál ülni közös barátainknál. Hibátlan, pontos diagnózisai vannak.
Most azonban kénytelen vagyok ellentmondani néhány dolognak, amit leírt a komáromi helyzet kapcsán. Miklós bátyám, remélem, ahogy eddig nem volt, úgy ezután sem lesz harag közöttünk. Egyszerűen csak másként, s máshonnan látjuk. Az Olvasó meg majd eldönti, hogy melyik véleménnyel tud azonosulni.
Feszty Zsolt vagyok, 4 gyermekes családapa, 2 évvel ezelőttig szigorúan és elkötelezetten pártonkívüli, a 2006-ban alakult komáromi T(e).Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás büszke tagja, magyar egyházi iskola- és óvodaalapító lelkész.
A T(e).Ü(gyed).KÖR megalakulásától fogva olyan témáknak adott évi rendszerességgel nyilvánosságot, amelyekről azt gondoltuk, hogy az MKP és Csemadok dolga lenne. De a párt és a fő kultúrszervezet nem tett akkor már hosszú ideje semmit (az agyonhallgatáson kívül), s eluntuk a várakozást. Ez pedig 2 fő téma nyilvánosságra hozatala: Trianon, valamint a Beneš-dekrétumok és kitelepítés kérdése. Tettük mindezt olyan áldatlan időkben, amikor itt Robert Fico, odaát pedig Gyurcsány Ferenc regnált. Rendezvényeinken az MKP hivatalosan soha nem képviselte magát, és semmilyen módon segítséget nem nyújtott.
Fentiek ismeretében talán furcsállhatja a tisztelt Olvasó, hogy miként kerültem mégis néhányad magammal az MKP-ba, s így az önkormányzati választások idejére a Most-Híddal egy kalapba. Előbbi kérdésre egyszerűbb a válasz: 8 év aktív civil tevékenykedés után is arra kellett rájönnünk, hogy egy párt – bármennyire is tétlen – megkerülhetetlen a választások alkalmával. Arra gondoltunk, bent el tudunk indítani majd olyan folyamatokat, amelyek révén a pártot lehet az adott város szolgálatába állítani, s nem fordítva.
Ahhoz, hogy a koalíció is érthető legyen, még egyszer le kell szögezni: NEM lehetett előre látni, hogy országosan ilyen mérvű pártellenesség nyilvánul majd meg. Még a közvélemény-kutatók sem jelezték. Azok sem, akik részünkre is készítettek egy reprezentatív felmérést. Most alighanem vissza kellene kérni az árát. Az adott helyzetben pedig kézenfekvő volt, hogy a helyi MKP-t a választásokig csak úgy lehet újra domináns erővé tenni, ha kiegyezik a Most-Híddal.
Nem tudom értelmezni Duray Miklós azon állítását, miszerint „a pártok egymással szemben állították polgármesterjelöltjeiket”. Komáromban igazából egyetlen komoly, párt által indított jelölt volt – Czíria Attila. A Zöld Párt által indított Benčič Peter nem jelentett valós fenyegetést. A többiek mind függetlenek.
Mára az is kiderült, gyakorlatilag egyetlen (!) embernek számított az MKP – őt Czíria Attilának hívják. Esélyt akart adni a pártnak, s fenntartom, igenis jó pozíciót alkudott ki. Amire senki sem számított, mert nem is lehetett, az az, hogy az MKP képviselőjelöltjei ilyen kevés szavazatot kapnak. Ugyanakkor fel kell tenni a költői kérdést: ha az MKP nem fog össze a Híddal, és nem egyeznek ki 1 közös jelöltben, akkor mi történik? Vajon Stunbendek László akkor is elindult volna külön? Akkor ki ellenében pozicionálta volna magát? Ha még 1 HÍD-as indulóval bővül a polgármesterjelöltek sora, vajon hogyan oszlanak meg a szavazatok?
A második állítás, amit vitatok: hogy Stubendek László „a legnépszerűbb komáromi”. Persze, az elért eredménnyel akár ez a tétel is igazolható. Tény, hogy következetesen a Most-Híd ellenében pozicionálta magát. Azonban 830 szavazat nem akkora különbség, ami miatt a győztes fél úgy érezhetné magát, mintha agyonverte volna a másodikat. Ráadásul két, tulajdonképpeni MKP-sről beszélünk. Az idő majd eldönti, hogy az ő személye mellett, vagy pusztán a Most-Híddal való szövetkezés ellen szavaztak-e a választók. Hogy neki van ekkora támogatottsága, vagy a pártok iránti ellenszenv ilyen mértékű?!
A fő kérdés viszont: csak a Híd miatt büntették-e ilyen kevés szavazattal az MKP jelöltjeit? Mert adva volt a lehetősége annak is, hogy a választópolgárok sok MKP-ést juttassanak be és kevés HÍD-ast. De nem így történt. Úgy tűnik, egyszerűen ennyi volt a pártban. S ennek a lebomlásnak sok felelőse van. A hiba sokkal korábban és sokkal feljebb keletkezett, hiszen:
– NEM mi nyomtuk le 1999-ben a magyarság torkán, hogy egy vállalhatlan Rudolf Schusterből kell köztársasági elnököt kreálni. Hozott-e hasznot, s ha igen, milyet ez a támogatás akkor vagy később a részünkre?
– NEM mi tűrtük meg a lobbizó, gazdasági és önérdekeket követő személyeket, akik Bugár Bélával együtt önként távozhattak a pártból, ahonnan már sokkal korábban fegyelmivel kellett volna eltávolítani őket, ha csak a fele igaz annak, amit tudtak róluk.
– Korábban NEM mi zártuk le és el a pártot a belépni szándékozók elől egy olyan megalázó procedúrával, amelynek során a jelentkezőkről a régi tagok döntenek. Olyanok – konkrétan Komáromban –, akik többsége gyakorlatilag SEMMIT nem tett és tesz a magyar közösségért. Nem szerveznek közösség összetartó, erősítő előadásokat, rendezvényeket. Nem hogy fel sem vetik pl. a Beneš dekrétumok és kitelepítés kérdését, de meg sem jelennek a témával foglalkozó eseményeken, megemlékezéseken.
– NEM mi voltunk, akik huszonéve hallgatunk Trianonról, s ezzel gyakorlatilag legitimizáljuk azt, amit feszegetni kellene. S azok sem mi voltunk, akik 2010. június 4-ike előtt egy héttel, s a parlamenti választások előtt 2 héttel ki mertünk egyáltalán olyat ejteni a szánkon, hogy halasztódjon el az a komáromi Trianon-emlékmű avatás, amihez SEMMILYEN módon nem járult hozzá a párt. Csáky Pálnak, az MKP elnökének akkor ott kellett volna lennie, nem pedig messziről üzengetni.
– És NEM mi szegtünk meg (gyakorlatilag nem létező) pártfegyelmet azzal, hogy legitim gyűlések határozatait semmibe vettük.
Komáromban egy folyamat most véget ért. A választók alaposan megrázták a szitát, és sokan kihullottak rajta. Az arra jogosultak hiteles embereket próbáltak megválasztani, ill. talán ismeretlen újakat is inkább az ismert „lejáratódtak” helyett.
Egyet lehet most tenni – megbecsülni és KIZÁRÓLAG a VÁROS érdekét szem előtt tartva kihasználni ezt a kivételes alkalmat. Ugyan áldás és átok között nagyon keskeny a határ, de a város kapott egy esélyt. Noha program nincs, sok független képviselő pedig van, ám egyik párt sem tud rátelepedni a testületre. Aki bármit is el szeretne érni, annak egyszerűen JÓT kell letennie az asztalra, hogy értelmes ember ne tudjon és ne is akarjon rá nemet mondani. A magam részéről ebben maximálisan partner leszek.
És itt érkezünk el az általam vitatott harmadik állításhoz: „Közösségünk képviseletét csak azzal tudjuk erősíteni, ha a Magyar Közösség Pártjának jelöltjeit támogatjuk. A jelöltek kiválasztását azonban csak párbeszéddel érhetjük el. Mint 2014-ben Komáromban.” Ezt egyszerűen nem értem. Nem ez történt. Az első 2 helyezett magyar polgármesterjelöltre szavazó közel 7.000 polgár nem adott bizalmat sem Stubendek László 5 fős, sem az MKP 12 fős csapata többségének. A két társaságból összesen 5-en (2+3) kerültek be.
Czíria Attila jól szerepelt. Sok szavazatot kapott. Az MKP nem. Lenullázódott. Mivel a kialakult helyzetnek részese vagyok, úgy tervezem, hogy felfüggesztem a párttagságom. Egyértelmű ugyanis számomra, hogy nem az MKP miatt kerültünk be Korpás Péter barátommal. Ha az MKP-hoz tartozásunk döntött volna, többen lennénk. A saját, személyes hitelességünk számított. És azt nem kockáztatom többé. Egyetlen feltétele van annak, hogy MKP-s képviselő maradjak. Akit érint, tudja, hogy mi az. Nem titok, csak pillanatnyilag nem aktuális.
Itt a Duna partjánál „valamit visz a víz”. Az MKP odaveszett. Senki sem akarta ezt, mégis így lett. Az utolsó kapcsolja le a villanyt… Én azért hiszek a feltámadásban. De Isten nélkül nem fog menni. Ora et labora!
Feszty Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49684,49985″}