Kevesen gondolnák, hogy a Szilicei-fennsík száraz, vízszegény platóján, ahol nyáron nem ritkák a harmincfokos kánikulák, egy rejtett zugban jégbarlang található. A helyi lakosság már emberemlékezet óta fejtette a barlang jegét az élelmiszerek tárolására, de a tudományos világ is már 300 esztendeje kutatja ezt a földi csodát.
A jégbarlang a mérsékelt égöv legalacsonyabban fekvő jeges barlangja a világon. A barlang másik meglepetése, hogy az újkőkorszaktól (neolitikum) kezdődően több ősemberi kultúrának biztosított menedéket.
A turisták által könnyen hozzáférhető helyen fekszik, mert a Gombaszög és Szilice közötti sárga jelzésű turistaösvényen található. Az autós turisták az Akácos nevű parkolóból kényelmes, 15 perces sétával érhetik el. Mivel nyitott barlangról van szó, ezért egész éven át korlátozások nélkül és ingyenesen látogatható.
A jég keletkezésének és megmaradásának okait a helyi sajátságos vízháztartási, geológiai, morfológiai, klimatológiai viszonyokban kell keresnünk, amelyek tömören megfogalmazva a következők:
1. A barlang külső, bejárati részét egy északnak tekintő, majdnem 50 méter magas aláhajló sziklafalegyüttes alkotja, amely a néhai barlangrendszer bejárati részének a beomlásával jött létre. Ide a nap sugarai egész éven át nem jutnak el.
2. A fennsíkra lehulló csapadék, főleg a késő őszi esővíz és a kora tavaszi hóolvadásból származó hólé átszivárognak a néhány tíz méter vastag karsztfelszín repedésein, és közben lehűlnek.
3. A téli hónapok folyamán a természetes lehűlés, valamint a lehullott (szél által behordott) hó önmagában is hűtő tényezőként hatnak a félig nyitott bejáratra.
4. A bejárat alsó része egy beszűkülő légzsákra emlékeztet, amelyben a légáramlás híján egy viszonylag állandó klímatér keletkezik 0 °C körüli hőmérséklettel, és száz százalékos páratartalmú klímajelleggel. A hideg, páradús levegő a fizika törvényeinek megfelelően az alacsonyabb rétegeket tölti ki, a barlang tehát hő csapdaként működik.
5. Az ide látogatók ezért láthatják azt, hogy a felszín felett különböző árnyalatú légrétegek helyezkednek el, amelyek mindig vízszintesek.
A fentiekben leírt adottságok véletlen egybeesésének köszönhetően a sziklafalból kilépő víz egy része kisebb-nagyobb jégcsapok, jégfolyások formájában kicsapódik, másik része a bejárat aljzatán fagy jéggé. Főleg a télutó és a kora tavasz folyamán lejátszódó jégképződés eredményeként csodálatos, öt-tíz centiméteres jégcsapok, illetve az aljzaton húsz-harminc méter széles jégesések képződnek. Természetesen a jégáldás nagysága és tartóssága a mindenkori nagyklímának a függvénye.
A barlangot több ezer éven át ősi kultúrák művelői használták, lakták, míg a bejárati rész be nem szakadt, és ezzel kezdetét nem vette a jégképződés. Az ősember a föld alatti hatalmas barlangüregeket lakta, ahol a számára megfelelő 8-9 °C–os hőmérséklet uralkodik. Ezt a föld alatti termet a látogatók elől lezárták.
Környezetének további látványossága a helyi éghajlatnak köszönhetően az itt megtelepedett növényzet és állatvilág, amely a hűvös, páradús klímához alkalmazkodott. Az árnyas, nedves sziklafalakat mohák és páfrányok sűrű szőnyege lepi el. A humuszos, kőgörgeteges talaj dekoratív, bódító illatú virága a holdviola. A kopár barlangi aljzaton az apró termetű aranyveselke példányai „birkóznak”az egész év folyamán tartó hideggel. A barlang peremszikláin és a környékén már a melegkedvelő, pannon növényzet uralkodik, mint a leánykökörcsin és a tavaszi hérics.
Az állatvilág mutatós képviselői a madarak, a holló és a macskabagoly itt rendszeres fészkelők. A gerinctelen fauna terjedelmes listájáról ki kell emelni a világon csak itt élő vakfutrinkát, a Duvalius hungaricus szilicensist, amely alkalmazkodott a föld alatti környezethez, így szemei elcsökevényesedtek.
Aki teheti és ezen a vidéken jár, látogassa meg a Szilicei-jégbarlangot, mert látványa és környezetének hangulata élményszámba megy.
Gordon László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51083,51082″}