Szombaton lezajlott a család védelméért kiírt népszavazás. Szlovákia történelmének nyolcadik népszavazása február 7-én érvénytelennek bizonyult. A választópolgárok csupán 21,41 százaléka vett részt a referendumon. A népszavazást követően a Felvidék.ma megkérdezte Olvasóit, mit szólnak az eredményhez.
Puss Sándor, jezsuita szerzetes, a Jóindulat polgári társulás elnöke, Ekecs:
Véleményem szerint az történt, amit a mai vasárnap az egész katolikus világban olvastunk templomainkban: a családban betegség van, az anyós betegen, lázasan fekszik – Jézus szavára azonban felkel, s ekkor történt a gyógyulása. Nem azt mondta, előbb gyógyíts meg, aztán felkelek és (ki)szolgállak.
Jézus a lázas, beteg szlovákiai családokat is felszólította, hogy keljenek fel és menjenek el szavazni – de a 80% jobbnak látta nem mozdulni a kényelmes betegágyból. Történhetett volna csoda, nem történt meg. Mi Katolikusok, akik tudjuk, hogy az Egyház szava Jézus szava, most már boldogan mondhatjuk, igen, mi felkeltünk a lázból – velünk csoda történt, már akik hallgattak a felhívó szóra. Akik pedig nem, most már ezután hallgassanak tovább, ne panaszkodjanak arra, ami történni fog, hisz teljes felelősséggel nézhetnek elébe.
Dániel Erzsébet, közösségszervező, népművelő, etnográfus, Párkány:
Végtelenül szomorú vagyok, s magamban sóhajtom: anyám, én nem ilyen világot akartam. Én örök hagyományőrző, tisztelő, védő vagyok, akit családba szült az anyám s velem együtt még az én korosztályom százezreit. S mi ezzel egy örökséget kaptunk, hogy tovább vigyük őseink szokásait, üzenetét, családmodelljét. Szüleimmel több mint fél évszázadig éltem családi kötelékben jóban-rosszban, örömökben-bánatokban, s volt egy biztos háttér még felnőttként is. Előbb apám (nyolcvan évesen, akitől igen kemény nevelést kaptunk bátyámmal együtt), majd 53 évesen kilencvenegy éves anyám is itt hagyott. Hiányuk űr marad egy életen keresztül. Még akkor is, ha jómagam is családot alapítottam, s negyvennyolc évig drága férjemmel éltem le családi életemet. Frissen megözvegyült szívem fáj és sajog, mert már nekem sincs meg az a családi háttér, ami eddig volt. Mi, az én korosztályom általában így éli meg a családtagok elvesztését. (Vajon a mai gyerek kit fog siratni, hányadik apját, nevelőszülőjét, stb., ha siratja egyáltalán).
A mai gyerek, látjuk a környezetünkben, hogy mennyire egyedül van a társadalomban, kivéve azokat, akiknek szülei felelősséggel vállalták a család létrehozását, komolyan vették a házasság szentségét. Már ez az állapot is a mai társadalom rákfenéje, hisz lelketlen szülők hagyják magukra gyermekeiket, önző szinglik kergetik a boldogságukat, és valamennyien elfelejtették, honnan jöttek, kik voltak a szüleik, mit adott nekik a családi fészek melege – ha még ezt egyáltalán megkapták. Elfelejtik azokat a napokat,éveket, amikor még az édes szülő egyike vagy a nagyszülő vitte őket az óvodába, iskolába, az orvoshoz, vagy éppen egy örömteli napot zárva az iskolából mosollyal várták őket. Ma ez is egyre kevesebb, mert kulcsos gyerekek vannak, akiket még jobb esetben kitesznek a luxusautóból az iskola előtt, esetleg haza is viszik, vagy jó, ha hétvégén találkozik mindkét szülővel, vagy az egyik szülővel és élettársával. Egyetlen szülő sem gondol arra, hogy egy életre megsebzi gyermeke lelkét, s az örök lelki magány elferdített, testileg-lelkileg beteg szülőkké teszi pár év múlva gyermekeiket is, ha egyáltalán még vállalják a szülő szerepét.
A családról szóló népszavazás előtt is és utána is azon fohászkodom: Istenem, hát ide jutottunk? A XXI. században szavazásban csapunk össze gyermekeink jövője „érdekében”?. Vita témája lett, hogy ki nevelje a ki tudja honnan kapott, hozott szerencsétlen gyermeket? Istenem! Milyen társadalom lesz az eljövendő? Magukat értelmiséginek tartó hazai magyar ifjak és középkorúak maradinak, őskorinak nevezik a magamfajta véleményezőt, meg intoleranciáról, tiszteletlenségről papolnak, sértegetnek jobbra-balra. Sajnos, köztük tanító és néprajzos, orvos vagy tisztviselő, vagy éppen médiaközeli egyén – minden kategóriából kiosztják a maradi nézetű embertársaikat. S nem csoda, ha idős emberek meg sem értették, hogy min folyik a vita a médiában, az üzletben vagy ne adj Isten még a templomban is. Mert nekik ami természetes volt évszázadokon át, hogy a (hagyományos)család a társadalom alapja, miért lett most népszavazás témája. Én csak egy indokot tudok felhozni, amivel az egykori kedves Csókás Feri bácsi (autodidakta módon lett néprajzos, mindent a múltra alapozott) már húsz évvel ezelőtt is érvelt, ha fiatalokról volt szó: „ egykor kiűzték őket a templomokból, elvették Istenüket, de semmit nem kaptak helyette cserébe”. (Igen ezek a mi gyerekeink.) Mindig van visszaút, de ezt még azok sem akarják megtalálni, akiket egykor szüleik ezen az úton elvezettek az Úr színe elé. Mert nincs olyan egyházi szertartás, amikor ne a szeretetről, a tiszteletről, a család szerepéről szólna az Ige. S míg vissza nem térünk templomainkba, Istenünkhöz, hitünkhöz, addig nem is lesz béke a lelkekben, s az ördög, vagy sátán szállja meg a lelkeket- mint az elhangzott a mai evangéliumban is.
Ábelovszky Erzsébet, nyugdíjas, Gúta:
Nem lepett meg, gondoltam, hogy alacsony lesz a részvételi arány. Az emberek érdektelensége állhat ennek a hátterében. Hallottam már olyan véleményeket is, miszerint választási taktika volt az állampolgárok részéről, hogy nem vettek részt a népszavazáson. Mindenesetre elgondolkodtató az, hogy az ellenkező hatást váltotta ki, mint, amit a szerettek volna vele elérni a szervezők. Ők talán kudarcként élhetik meg. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy az emberek többségének nem fontos a család és annak a védelme.
Samu István, az MKP országos elnökségének tagja, Gúta:
A népszavazásról tudni vélte mindenki, hogy olyan témákat érint, amelyekről eddig nem volt párbeszéd a társadalomban az értelmiségi véleményformálók, vagy a politikum és a társadalom között.
Továbbra is fenntartom véleményemet, hogy Európában a 21. század egyik kulcskérdése lesz a társadalmi és a családmodell meghatározása. Bármilyen elkapkodott is volt a népszavazás, számunkra szinte egyfajta politikai csapdahelyzetet teremtve, továbbra is az elveim alapján úgy vélem, hogy felelőtlenség volt egyesek részéről arra buzdítani a választópolgárokat, hogy ne menjenek el szavazni. Vagyis, hogy ne vállalják a véleményüket, illetve mert, hogy ez nem fontos és megosztó kérdéskör.
A megosztással kapcsolatosan csak annyit , mivel mostanság lépten-nyomon ezzel találkozunk, hogy minden, amiről véleményt alkotunk, az nem megoszt minket, hanem megjeleníti gondolkodásmódunkat. Vagyis gondolkodom, tehát vagyok, létezem. Tehát ennyit a megosztás
mantrájáról!
Jómagam tegnap elmentem szavazni, mert tiszteletben tartom a véleménynyilvánítás ilyen formáját. A hagyományos családmodell mellett tettem le a voksomat, mindezt úgy, hogy tudom, ezzel nem sértettem meg a közeli ismerőseimet, barátaimat, akik között vannak melegek is.
Sőt az egyik kedvenc zenekarom énekese is meleg volt. Személyiségét is kedveltem, és nem zavart a magánélete, mert az a magánélete! Nehezen vagyok meggyőzhető az ügyben, hogy a hagyományos családmodellen kívül (annak létező hibáival együtt, amely nem általános) tudja-e biztosítani
valami más közösségünk, társadalmunk, magyarságunk reproduktív képességét, valamint a felnövekvő gyermekek egészséges lélektani fejlődését?
Cziprusz Zoltán, városi képviselő, Via Nova ICS alelnöke, Rimaszombat:
Kicsit furának tartom, hogy mindenki a hihetetlen alacsony részvételről beszél. Országosan 21,41 % lett a végeredmény, ki várt itt reálisan nagyobb részvételi arányt? Engem meglepett, hogy egyáltalán ennyien is részt vettek országosan, különösképpen a Rimaszombati járás részvételéhez képest. Ez a arány nagyobb, mint a megyei választások részvételi aránya, és majdnem duplája az EU parlamentinek. Úgy, hogy a médiasúlya és a kampánya ennek a referendumnak a töredéke sem volt egy EU parlamenti vagy megyei választáshoz képest.
Az tény és való, hogy a hivatalos sikerességhez 50% felé kell menni, de reálisan itt senki nem várt 50%-os részvételt. Az eredmény pedig egyértelmű, 90% felett nyertek az IGEN-ek.
A jogilag eredményes választáshoz ez a részvétel kevés, viszont ahhoz képest, hogy „csak” egy referendumról volt szó, relatíve magas részvételi eredményről beszélhetünk. Aki ezt az eredményt és ennek politikai súlyát próbálja eltussolni, az az előbb említett választások legitimitását is megkérdőjelezi. (megyei és EU parlamenti)
Hányszor hallunk politikusokat érvelni ez vagy az mellett holmi kétes, 1000 fős mintán elvégzett közvélemény-kutatások eredményeire hivatkozva. Úgy érzem, a törvényhozásnak figyelembe kell venni, közel 1 millió ember elég egyértelmű választ adott a kérdésekre.
Természetesen ezzel nem akarok további referendumokra biztatni senkit, sőt úgy érzem, azért élünk parlamentáris demokráciában, hogy a parlamenti választásokon kell olyan képviseletet választani, akik azután 4 évig megfelelőképpen képviselik a választók akaratát. Túl drágák és jogilag 99% bizonyossággal eredménytelenek is a referendumok, ezért óva intek mindenkit, hogy a jövőben aláírásával támogassa további referendumok kiírását, különösképpen, ha azok a Matovič-féle politikai haszonlesés céljából készülnek majd a jövőben.
Arra a kérdésre, hogy miért volt régiónkban ilyen alacsony a részvétel, elég egyszerű megválaszolni. A referendumról szóló kampány és viták elsősorban a szlovák médián keresztül zajlottak le, amik nem szólították meg a régiónk magyar és más nemzetiségű lakosságát kellőképpen. Ezért nem is voltak sokan tisztában a referendum lényegével és kérdéseivel. Valamint régiónk nehéz sorsa miatt, sok ember véleménye az volt, sokkal jobb helyre is lehetne a közpénzeket költeni mint eleve, előre köztudottan jogilag eredménytelen referendumokra.
Erdélyi Géza, nyugalmazott református püspök, Rimaszombat
A polgárok által tanúsított „lágymeleg” magatartásról a Bibliában ítéletes szavakat találunk. Idézem: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév, (…). Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból” ( Jelenések k. 3, 15-16.v.) A nagy öreg Károli Gáspár, az eredeti görög szöveghez híven még más szót, sokkal kifejezőbbet használt: KIKÖPLEK a számból.
Azt gondolom, hogy február 7-e óta nem lehet egyértelmű hitelességgel katolikus keresztyén Szlovákiáról beszélni. Ugyanis, nem hiszem, hogy a szavazásra jogosultak csaknem 80 százaléka képtelen lett volna fölfogni, hogy mekkora horderejű kérdésről van szó.
Bukor Erzsébet, tanárnő, az MKP önkormányzati képviselője, Ipolyság:
Csalódott vagyok ugyan, de nem lepődtem meg az eredményen. Az érdektelenség, mely a statisztikákból kiolvasható, véleményem szerint annak is köszönhető, hogy a médiák, melyek az állam számára sokkal fontosabb döntésekkor szinte ontják magukból a mozgósító reklámokat és felhívásokat, most nem foglaltak állást. Az emberek nagy része azt sem tudta, hogy mi a népszavazás tárgya vagy sikertelenségének következménye.
Sokan úgy álltak hozzá, hogy úgysem lesz érvényes, tehát minek elmenni. A fiatal generáció pedig kevés kivétellel már a nyugati kultúra befolyása alatt nőtt fel és annyira liberális gondolkodású, hogy nem tartja fontosnak kiállni a hagyományos családmodell mellett. Toleránsak és elfogadók a mássággal szemben, nem tartják veszélyesnek azokat a téziseket, melyekről most állást kellett volna foglalniuk a szavazóurnáknál.
Komjáti Attila, Torna:
Sejteni lehetett, hogy a szavazás eredménytelen lesz. Nem csoda, hisz a liberális politizálás és média mindent megtett, hogy átmossák az agyunkat, hogy NEM-et mondjunk a krisztusi tanításra és a természet rendjére. Elszomorít, hogy Szlovákiában ennyire közömbösek az emberek. Távolmaradásukkal elmulasztották azt a lehetőséget, hogy beleszóljanak jövőnk formálásába. A mulasztás pedig bűn.
Felvidék.ma
