Van az úgy, hogy grafomániádból kifolyólag, kiírsz valamit az üzenő faladra, aztán csak az ismerősök reakcióit látva jössz rá, hogy rátapintottál valamire, ami az embereket érzékenyen érinti. Mint akkor, amikor ezt írtad ki.”Isten vizsgáztat…”
Semmi több. Szándékosan, csak alanyra és állítmányra redukáltad a mondatot, hogy ne befolyásold az olvasót, mert te az ő asszociációjukra voltál kíváncsi. Hogy mi jut először az eszükbe a mondatról?
És a kommentárok nem is maradtak el…
Volt, aki valamiféle személyes krízisre gondolt, amire a mondat utalt /ez a krízis már negyvennyolc éve tart nálad, de ez a mondat nem erről szól/. Mások, provokációt emlegettek, mintha a mondattal személyesen őket akartad volna inzultálni.
Végül, a harmadik, legnagyobb csoport, rögtön napjaink forró témájára, a menekültválságra asszociált. Ha valakinek még kétsége lett volna felőle, hogy a média által agymosottak vagyunk, annak itt a bizonyíték.
És a vicc az, hogy utólag belegondolva mindhárom verziónak igazat kellett adnod – bármennyire is tiltakoztál akkor ellene.
Aztán privát cseten megkeresett egy kedves, ismeretlen ismerős hölgy, és a beszélgetésünk bennem is sok mindent tisztázott.
„Szerintem ezt a kérdést csak privát lehet feltenni valakinek. (Mert a társadalmi kérdésekre akkor is van, kell, hogy legyen releváns válasza az embernek, ha nem istenhívő.)„
„Az én mondat /vagy kérdés/ értelmezésem, hogy Isten minden pillanatban vizsgáztat minket, hisz kihívások elé állít minket, és a válaszok csak rajtunk múlnak. És igen, én is zavarban vagyok, mert nem tudom, most ki az, aki helyesen cselekszik? Isten ugyanis nem egy inkvizítor, aki megmondja, hogy ez a helyes, ha pedig nem így cselekszel, jönnek a retorziók.
Mert igenis, ismerek sok jó keresztényt, akik nem úgy gondolkodnak, mint én, de nekem azért nincs jogom elítélni őket, hisz én is ugyanúgy zavarban vagyok, mint ők, habár ők ezt nem vallják be.”
„Én csak annyiban voltam zavarban, hogy nem tudtam, a mondat személyes krízisre vonatkozik-e, vagy „csak” a lelkiismeretes publicista provokációja. Mindkettő legitim, csak máshonnan válaszol az ember az egyikre, mint a másikra.”
Ez volt a beszélgetés lényege.
A kérdés pedig továbbra is adott, és ilyenkor a füledbe csengenek Pál apostol szavai:
„ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”
És erre rímelnek a Kisherceg szavai:
Jól csak a szívével lát az ember.”
De idézhetnéd a Dalai Lámát is, aki az együttérzést az erkölcs GPS-ének nevezte.
Vagy Torquemadának, az inkvizítornak van igaza, aki azt vallotta, hogy inkább pusztuljon el kilenc ártatlan, minthogy egy bűnös is megmeneküljön.
Esetleg II. Orbán pápának volt igaza, aki majd ezer éve keresztes háborút hirdetett az iszlám ellen, és 21. századi utódjának is ezt kellene tenni?
Én nem tudom, kinek van igaza. Ön, kedves olvasó?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
