A Felvidék Trianonban elcsatolt magyarlakta területeit Magyarországnak visszaadó 1938-as első bécsi döntésről tartottak konferenciát pénteken Balassagyarmaton. A trianoni béke 1920-ban a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, és a magyar népesség egyharmadát. 1938. november másodikán hirdették ki az etnikai revíziót megvalósító első bécsi döntést, amely Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 12 ezer négyzetkilométernyi területet adott vissza.
Az 1940. évi második bécsi döntés révén Észak-Erdély és a Székelyföld került vissza Magyarországhoz, majd 1941-ben a Délvidék. A második világháború után az 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította a vesztes Magyarország trianoni határait, semmisnek nyilvánítva a bécsi döntéseket.
Pritz Pál, az ELTE professzora úgy fogalmazott, nem lehet megérteni az első bécsi döntést, ha nem nézzük meg, milyen volt hazánk és a nagyhatalmak viszonya 1938-ban, amikor a hitleri Németország már hatalmas tényező volt. Felidézte Kozma Miklósnak, a korszak egyik fontos politikai szereplőjének 1938 szeptember végén naplójában feljegyzett sorait: „A trianoni Magyarország ketrecébe bezárva él 9 millió magyar. Három oldalról a kisantant veszi körül, negyedik Németország. A jövőben, amiben ma már senki nem kételkedik, békésen vagy vérrel visszakapjuk a magyar területeket, ez magában véve csak annyit jelent, hogy egy valamivel nagyobb ketrecben valamivel több magyar fog élni. A rutén föld ellenben azt jelenti, hogy a kisantant gyűrűjét Románia és Csehország között megszakítottuk, és megvan a közös határunk Lengyelországgal. Nem is kérdés, hogy akkor is folytatnunk kell Németországgal addig folytatott baráti politikánkat, de az sem kérdés, hogy egészen más körülmények között, mint értékes ország folytathatjuk.” A történész hozzátette: Kozma Miklós teljes pontossággal adta vissza a korabeli hivatalos magyar külpolitika törekvéseit és homokra épült reményeit. Kárpátalját azért akarták megszerezni, hogy Berlinnel szemben komoly mozgástérhez jussanak, de már a következő hetek rávilágítottak, hogy Berlin akaratával szemben egy talpalatnyi földet sem szerezhetnek meg.
Szarka László, a Nemzeti Etnikai Kutató Intézet vezetője Németországnak a bécsi döntésben játszott szerepéről szólva azt mondta, nem a magyarok vagy a szlovákok igazsága volt a döntő, hanem már a térség egészében gondolkodó, a világháborúra készülő Németország pozicionálása, amibe belefért az egymással viaskodó kelet-közép-európai kis államok szembeállítása is. Emlékeztetett rá, hogy Hitler kezdettől a csehszlovák kérdés katonai megoldását szorgalmazta, ami éppen Magyarország katonai felkészületlensége és politikai taktikázása miatt nem valósult meg. A bécsi döntések után Magyarország Németországhoz való elköteleződése a korabeli magyar elit számára is hatalmas sokkot jelentett, és ezek vezettek ahhoz, hogy az ország belesodródott a vereséggel végződő második világháborúba – mondta.
Ablonczy Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovák történetírásban nagyon élénken jelen van az 1939. márciusi kisháború, amikor a magyar hadsereg nyugatra próbálta meg kitolni Kárpátalja határait, 20-30 kilométeres sáv került így magyar hatalom alá, az előrenyomulást végül Berlinből állították le. Magyarországon ezt teljesen elfelejtettük, de a szlovák történetírásban ez a veszteség, megaláztatás, elveszés érzése – tette hozzá.
MTI
