Egyre közeledik a Kazinczy Napok megalakulásának kerek évfordulója. Ez a kutatókat a Kazinczy Napok történetének alapos feldolgozására ösztönzi. Előadásomban a legnevesebb felvidéki és anyaországi nyelvművelők előadásait mutatom be. Tisztelettel kell emlékeznünk azokról a nagy nyelvészekről, akik már nem lehetnek közöttünk.
Főleg a nyelvművelés és a nyelvvédelem kérdéseivel foglalkozó előadásokat emelem ki. A nyelvművelés a mai meghatározás szerint az alkalmazott nyelvtudomány egyik területe, amely a nyelvhelyesség elvei alapján a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv fejlődését.
A Kazinczy Napokon évtizedek óta töretlenül követik a nagy író hagyományait, ápolják, védi közös anyanyelvünket, a nehézségek ellenére. A politikai körülményekről, a hátráltató tényezőkről, az akadályokról is szólnom kell. Hogyan hasznosították a szlovákiai pedagógusok az előadók gondolatait, tanácsait a gyakorlatban? Erre a kérdésre keresem a választ. A tanácskozásokon többször foglalkoztak a sajtó szerepével. A sajtó a magyarság nyelvi irányítójának tekinthető, ezért a nyelvművelés szolgálatába kell állítani. Az újságcikkek nyelvezete hat az olvasókra, tehát jó példát kell mutatniuk.
A Kazinczy Napok történetével Béres József szóbeli közlései és a gyűjteménye segítségével kezdtem ismerkedni 2002-ben. Ő a Batsányi-kör alapítójaként és elnökeként tevékenykedett 1965-től. A kutatást a szóbeli közlések is segítik. A fórumon gyakran szereplő előadók és a résztvevők visszaemlékezését is érdemes lenne feljegyezni. Jó érzés, hogy a hallgatóság köréből többen évről évre eljönnek a rendezvényre. A véleményükkel segítik az előadók munkáját.
A hagyományok kialakulása
A Batsányi-kör, a Csemadok központi és kassai szervei indították el a Kazinczy nyelvművelő napokat 1967-ben. Az októberi értekezlettel kezdődött el a felvidéki magyar nyelvművelő mozgalom és a gyűjtési munka. Először Fábry Zoltán Kazinczy elkötelezettségében című írását Balogh Márta olvasta fel. A stószi író betegsége miatt nem vállalta, hogy részt vegyen a rendezvényen. A mű a mozgalom feladatait határozta meg. Idézem a mű egyik legszebb gondolatát: „Ezt a nyelvet, ezt az irodalmat elejteni, elveszejteni most már nem szabad: éltetni kell, folyamatosságát biztosítani, pallérozni, megőrizni, megbecsülni és megtartani.” Fábry Zoltán írásában az anyanyelv erősítésére, védelmére buzdítja a szlovákiai magyarságot.
Az első rendezvényen anyaországi, felvidéki és jugoszláviai nyelvészek fejtették ki gondolataikat. Először Deme László tartott előadást A nyelvi kultúra kérdései és feladataink címmel. Deme László a pozsonyi egyetem magyar tanszékén vendégprofesszorként dolgozott a hatvanas években. A tanszék tanárai nagyon sokat tettek a felvidéki magyar nyelvművelés megindításáért. Bárczi Géza akadémikus, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke A nyelvművelő tevékenység című beszédében örömmel üdvözölte a rendezvényt. A fórum folytatására biztatta a résztvevőket. Fölvetette, hogy a találkozásnak országos tanácskozássá kell válnia. Az előadásában a magyar nyelvtudomány fejlődéséről számolt be.
Korom Tibor újvidéki nyelvész a jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület munkájáról beszélt. Az anyanyelv ápolásának fontos feladata a földrajzi nevek gyűjtése és a felvidéki magyar nyelvjárások tanulmányozása, az értékmentés is. Két előadás hangzott el e témákról. A szakemberek a tapasztalataikat mondták el.
Görcsös Mihály tanár, művelődésszervező a kassai Batsányi-kör évkönyvében így tekint vissza az első rendezvényre, az ünnepre: „Megállapíthatjuk, hogy a Batsányi-kör kezdeményezésére a Kazinczy nyelvművelő napokkal olyan tudományos értékű rendezvényt sikerült megvalósítani, amely a nyelvészet, a nyelvművelő munka iránti érdeklődőket hozta össze, s ösztönözte rendszeres munkára. A találkozó mindnyájunk számára nagyon hasznos és tanulságos volt, s szeretnénk ezentúl minden évben megrendezni.”
1984-ben Fábián Pál nyelvész méltatja a Kazinczy Napok jelentőségét a Nyelvművelésünk évszázada című könyvében, részletesen beszámol a programjáról: „Nevezetes eseménye a szlovákiai magyarság nyelvápoló munkájának a minden évben Kassán tartott Kazinczy-napok című rendezvénysorozat. Előadások hangzanak el oktatási-módszertani témákról (például a tankönyvek nyelvezetéről), a magyar újságok, folyóiratok nyelvéről és stílusáról, helyesírásunk időszerű kérdéseiről, a szlovákiai magyar irodalmi nyelv állapotáról stb.; ekkor vannak az iskolai szépkiejtési versenyek, a nyelvi vetélkedők döntői is.
Az októberi értekezlet a következő években valóban országos tanácskozássá bővült. Szathmári István nyelvész, egyetemi tanár előadását gyakran hallhatták a tanácskozásokon. A VII. Kazinczy nyelvművelő napokon a felvidéki magyar nyelvű sajtótermékekről, a központi és vidéki lapokról tartott előadást 1976-ban. A címe így hangzott: Szakszavak használata a csehszlovákiai magyar sajtóban. Más érdeklődők is megismerhették az elemzését, mert az előadás megjelent a Magyar Nyelvőr hasábjain.
Azt tanácsolta, hogy az újságírók a hatásos kommunikáció érdekében kerüljék a fölösleges idegen szavakat a napi sajtóban és a tudományos ismeretterjesztésben. Idézek egy negatív példát: „Íme a kollektív művelődési igény.” Úgy tapasztalta, hogy a szláv nyelvekben gyakoribb az idegen lexikai elemek átvétele.
Ma is megszívlelendő az alapos elemzés befejezése: „Dolgozatomat ezzel zárom: törődjünk többet szakszavainkkal, kerüljük a szaknyelvben és a szakszavakat is felhasználó más stílusrétegekben a nyelvi, a stilisztikai és a nyelvi rétegbeli helytelenségeket, hogy közlésünk minél célszerűbb és minél hatásosabb legyen!”
Az 1983-as rendezvényen Lőrincze Lajos kandidátus, egyetemi tanár beszélt a nyelvünk újabb jelenségeivel kapcsolatos nyelvhelyességi kérdéseiről – százötven résztvevő előtt. A tudósító így számolt be az előadásáról: „A Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából ismert tudós sok példával tarkított előadásában szólt az idegen szavak használatáról, a tájnyelv és a köznyelv kölcsönhatásairól és a helyes kiejtésről.”
Grétsy Lászlót, a magyar nyelvművelés kiemelkedő személyiségét is gyakran meghívták a tanácskozásra. 1985-ben Életünk és a szaknyelvek címmel tartott előadást. A köznyelv és a szaknyelv kölcsönhatását vizsgálta. Számos szaknyelvet mutatott be, többek között beszélt a felvidéki magyar sajtóban előforduló helytelen tükörfordításokról. Ozsvald Árpád tanár, költő kiemelte az összegzést a Nyelvünk és kultúránk folyóirat hasábjain: „Előadása végén figyelmeztetett a nyelvszűkítés, nyelvünk szegényítésének általános veszélyeire. Kevesebb kishitűséget, több önbizalmat követelt a sajtó és a nyelvművelés területén dolgozóktól.”
Montágh Imre pedig A tudatos és tudattalan kommunikáció témájáról mondta el a véleményét. A Színház-és Filmművészeti Főiskola docense a televíziós és rádiós műsorok révén vált népszerűvé, az érthető beszédre tanította az embereket.
A XX. Kazinczy Nyelvművelő Napok
A jubileumi program színes volt, mert a fórum egész tevékenységét tükrözte. A Hét tudósított a rendezvényről 1989-ben. Deme László professzor kiemelkedő nyelvművelő munkáját a Csemadok plakett arany fokozatával ismerték el. Jakab István egyetemi tanár és Mayer Judit, a Madách Könyvkiadó nyugalmazott szerkesztője a Csemadok érem arany fokozatát kapta. Kiállításon mutatták be a nyelvművelő napok történetét a Csemadok kassai székházában. A dokumentumokat a Batsányi-kör őrizte meg gondosan.
Értékelték a nyelvjárásgyűjtési pályamunkákat. A Szép magyar beszéd versenyének országos döntőjén a szereplők kiejtéséről Jakab István mondta el a véleményét. Szabómihály Gizella a Csehszlovák Rádió magyar adásának nyelvi sajátosságaitól tartott előadást. Hivatalos fórumon ő nyilvánított először véleményt a magyar adás nyelvi színvonaláról!
A találkozóra az első két évtizedben sok író, költő, újságíró, pedagógus ment el. A legjelentősebb magyar nyelvészek, nyelvművelők szakmai, módszertani tanácsait akarták hallani. Löffler Béla szobrászművész mindig szívesen vett részt rendezvényen. Elkészítette Kazinczy-plakettet, amelyet aztán az országos kiejtési verseny győzteseinek adtak át.
Visszatekintés a fórum negyedszázadára a rendszerváltás után
A Kazinczy Napok jubileumát 1994-ben méltó módon ünnepelték meg. Az előadásokat a Madách-Posonium adta közre. Dr. Máté László, a Csemadok OV titkára a rendszerváltás után tapasztalható felvidéki helyzetet és a fórum célját így fogalmazta meg a bevezetőben:
„Most, amikor annyi kibékíthetetlennek tűnő indulat feszül nemcsak a politikusok közé, hanem a nyelvészek soraiba is befészkelte magát a kizárólagosság, szükséges egy fórum biztosítása (megtartása!), ahol a legkedvesebbről – az édesről; anyanyelvünkről – szólva kisebbségi glóbuszunk minden rétege beszélő viszonyban van egymással. A Kazinczy Napok – többek között azt is szolgálja, és kívánja szolgálni az elkövetkezőkben. Mindehhez nélkülözhetetlenül szükséges a nyelvvédelem és a nyelvművelés helyi szinten: iskolákban, intézményekben, közösségekben.” Szavaiból az anyanyelv féltése csendül ki.
Pásztó András Huszonöt Kazinczy Napok című előadásában foglalta össze a rendezvény történetét. Először a címet értelmezte: 1973-ban és 1974-ben kétszer tartottak ötödik Kazinczy Napokat.
Hogyan hasznosítják a felvidéki magyar pedagógusok az előadásokon elhangzottakat a gyakorlatban? Az iskolát a nyelvművelés egyik műhelyének kell tekintenünk. Pásztó András így látta a tanárok szerepét a nyelvművelésben: „Hazai pedagógusaink java kezdettől fogva bekapcsolódik a Kazinczy Napokon és a rendezvények közötti időszakokban folyó nyelvművelő munkába.” Majdnem mindegyik tanácskozáson hangzottak el olyan előadások, amelyek az anyanyelvi nevelés iskolai módszereiről és tapasztalatairól szóltak. A nyelvművelő napok szervezésének akadályairól nyíltan szólt: „A kezdeti célkitűzés, hogy eleven kapcsolatot építsünk ki nemcsak a magyarországi, hanem a Magyarország határain kívül élő és tevékenykedő nyelvművelőkkel, a hetvenes évek elején politikai okok miatt megtorpant, ám az utolsó évek rendezvényein ismét üdvözölhettünk vajdasági, kárpátaljai és erdélyi vendégeket.”
Jakab István felvidéki nyelvészprofesszor Nyelvművelésünk múltja, jelene és jövője címmel tartott vitára késztető előadást. Először a múltra tekintett vissza. A negyvenes évek végétől a felvidéki magyar nyelvművelés ösztönös volt, mert a kisebbség politikai és kulturális értelemben elszigetelten élt. A nyelvművelő tevékenység az első Kazinczy –napoktól kezdett szervezetté válni. „Munkánkhoz az akkor vendégtanárként Pozsonyban működő Deme László nyújtott felbecsülhetetlen szakmai és olykor taktikai segítséget is.” Az előadó kiemelte, hogy Deme László határozta meg először a felvidéki nyelvművelés feladatait.
Ezután az anyaországi nyelvművelés második világháború utáni törekvésével foglalkozott. „Lőrincze Lajos, aki ennek a mozgalomnak élére állt, pozitív nyelvművelésnek nevezi ezt a fajta nyelvművelést, amely tilalomfák állítása, az idegen nyelvi elemek irtása helyett a nyelvi műveltség emelésével akarja a helyes nyelvhasználat kérdését megoldani.” Ez a fajta felfogás az emberközpontú nyelvművelés nevet kapta, amely nem a nyelvet, hanem az embert szolgálja. Ez a gondolatmenet később vitát váltott ki. Bárczi Géza bírálta a kifejezést, mert szerinte a nyelv mindig az embert szolgálta.
Jakab István tanulmányában megfogalmazza a szlovákiai magyar nyelvművelés elveit. Ragaszkodik hozzá, hogy a szakembereknek a jövőben is terjeszteniük kell a nyelvi ismereteket és küzdeniük a hibás nyelvi jelenségek ellen.
Lőrincze Lajos az elveit az 1980-ban megjelent Emberközpontú nyelvművelés című könyvében írta le. Később, 1992-ben Grétsy László fejtette ki a nemzetközpontú nyelvművelés elvét a budapesti nyelvművelő konferencián. Az anyaország határain túl élő nyelvészek először jelentek meg ezen. A tanácskozást Fábián Pál kezdeményezte. A nyelvművelésben a konferenciától számíthatjuk a változást, amelyet Grétsy László, Fábián Pál, Deme László indított el.
De hogyan vélekedik erről a vitáról Grétsy László? A válaszát a Nemzetközpontú nyelvművelés című tanulmányában találhatjuk: „Nos én a következőkben, noha az emberközpontúság elvével tökéletesen egyetértek, egy újabb fogalmat szeretnék bevezetni s egy kissé körüljárni: a nemzetközpontúság fogalmát.” A nyelvápoló tevékenységet úgy akarja szélesíteni, hogy „az eddigieknél jobban, szervesebben beletartozzék a határainkon kívüli magyarság nyelvének, nyelvhasználatának problematikája.”
A jubileumi nyelvművelő napok végén felavatták Kazinczy Ferenc emléktábláját, amelyet Bartusz György szobrászművész készített. A tábla leleplezése előtt Koncsol László író és Czine Mihály professzor tartott ünnepi beszédet.
Béres József így emlékezik vissza a várva várt alkalomra: „A huszonötödik Kazinczy Napok rendezvénye – a mečiari kiiktatásunk és megszüntetésünk idején – domborművet avatott közadakozásból(!) a névadónak, Kazinczy Ferencnek, Kassa Fő utcáján!”
A jubileumtól napjainkig
A negyedszázados jubileumot követő tanácskozásokon is többször hangzottak el előadások az anyanyelvi nevelés iskolai módszereiről és a felvidéki magyar sajtó stílusáról. A tanácskozások közül először a 35. Kazinczy Napokat emelem ki. A találkozó új vonása az volt, hogy a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Irodával közösen szervezték. A szakemberek a felvidéki magyar újságokról fejtették ki véleményüket. Szabómihály Gizella nyelvész, a Gramma igazgatója tartott érdekes előadást Kvázimagyar szövegek a szlovákiai magyar sajtóban címmel. Abból a tényből indult ki, hogy a cikkeket többnyire szlovák nyelvű szöveg alapján írják, ezért a szlovák hatás erősen érezhető bennük. Az előadó e cikkeket találóan kvázimagyar szövegeknek nevezi. A találkozón újra fölhívták a sajtó munkatársainak figyelmét az igényes, helyes stílusra. Bár többen is megjelenhettek volna a vidéki lapok újságírói közül!
Érdemes szólnunk a Gramma Nyelvi Iroda tevékenységéről. A felvidéki magyarságot 1920-tól több ízben sújtották megkülönböztető nyelvpolitikai rendeletek. Ezekből következtek a kétnyelvűségből adódó problémák. Csak a rendszerváltás utáni időszakban írtak először tanulmányt a kisebbségi anyanyelvhasználatról és a kétnyelvűségről. Szabómihály Gizella és Lanstyák István élen jár a kontaktusnyelvészet terén a kutatásban. A Gramma Nyelvi Iroda kutatási területei továbbá a nyelvi adatbázisok építése, nyelvi tervezés és nyelvpolitika.
2011-ben és a következő évben is a tanácskozást újra az eredeti helyszínen, a volt Hutnik Szállóban, az időközben felújított Yasmin Szállóban tartották meg. A 43. tanácskozáson Kolár Péter, a Csemadok kassai városi elnöke keserűen szólt a magyar kisebbség helyzetéről: „Nyelvünk állapota romlik, a magyarság fogyatkozik, iskoláink diáksága csökken, a közéletben magyarellenes atrocitásokra kerül sor, s ezek megrettentik a kevésbé elszánt magyarokat.”
Pomogáts Béla író, az Anyanyelvi Konferencia elnöke a Kazinczy Napok és Lőrincze Lajos örökségéről beszélt. Balassa Zoltán internetes cikkében így jegyezte le gondolatait: „A nyelvújítás vezéregyénisége egyértelműen beírta nevét a magyar nyelvművelés történetébe. Lőrincze Lajos viszont a magyar nyelv védelmének szentelte egész tevékenységét. Mindkét életmű arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvművelésnek, a magyar nyelv gondozásának meghatározó szerepe van, illetve kell, hogy legyen a magyarság életében mind Magyarországon mind a szomszédos magyar nyelvterületeken.”
A kutatók munkáját megkönnyíti, hogy a Hernád Magyar Lap-és Könyvkiadó az utóbbi években megjelenteti a rendezvény előadásait. Balassa Zoltán szakíró, helytörténész minden tanácskozás után részletesen bemutatja az előadásokat a FELVIDÉK.ma, az első szlovákiai magyar hírportálon és a Kassai Figyelőben. Az Új Szó újságírói is rendszeresen tájékoztatják az olvasóközönséget.
A 44. Kazinczy napok emlékezetes volt számomra. A magyar nyelv Kárpát-medencei helyzetéről kaphattunk képet az elegáns Yasmin Szállóban. Az előadók az anyaországból, Kárpátaljáról és Felvidékről érkeztek. Tájékoztatást kaptunk az anyanyelvi oktatás és nevelés nehézségeiről a kárpátaljai iskolákban.
2013-ban a nyelvészek a kassai magyar iskolák, a Márai Sándor Gimnázium és a Szakay József Magyar Szakközépiskola diákjait is meglátogatták. Balázs Géza A mi nyelvünk – a magyar nyelv jellege, Minya Károly főiskolai tanár Költészet, nyelvészet, játék címmel tartott előadásokat.
Balázs Géza nyelvész, egyetemi tanár nem tart a nyelvi változásoktól, de jó szándékkal figyelmeztet az anyanyelvünk hagyományaira. Humoros előadásaival, sok példával népszerűsíti a nyelvművelést a Kazinczy Napokon és az iskolákban. A magyar nyelvi órák fontosságára hívja fel a tanárok figyelmét: „Ne mellőzzék a nyelvtanórákat! A tudatos anyanyelvi, nyelvi készségek sok más területen búvópatakként térnek vissza: nemcsak az idegennyelv-tanulásban, az illőbb, szabadabb, választékosabb írásbeli és szóbeli megnyilatkozásokban, de akár egyéb, kreativitást igénylő tudásformákban, a logikai-filozófiai műveltségben is.”
A tavalyi Kazinczy Napokon dr. Máté László, az Anyanyelvi Konferencia kassai elnöke A nyelvművelés – nyelvvédelem – nyelvmentés című előadásában a rendezvény történetéről, küldetéséről szólt. Végül a közelgő évforduló kapcsán a feladatokat így határozta meg: „A jubileum az eddigi tapasztalatok és eredmények számbavételére kötelez, egyben a nyelvművelés, nyelvvédelem stratégiájának a kiegészítésére, többek között a nyelvmentés időszerű formáinak a kimunkálása terén.”
A fiataloknak, a tanulóknak kell megőrizniük az anyanyelv értékeit. A diákok az elmúlt időszakban többször is részt vettek a rendezvényeken, a hallgatóság soraiban ültek. De nem egyszer a műsor aktív résztvevői voltak. Tavaly a kortárs felvidéki magyar irodalom szabad művészeti műhelyeinek rendhagyó irodalmi estjét láthattuk a Thália Színház Márai Stúdiójában. Modern előadással lepték meg a közönséget. Különösen tetszett egyes diákok ízes palóc kiejtése.
A tanácskozás második napján Kazinczy Ferenc lakóhelyére utaztunk. Megtekintettük a Magyar Nyelv Múzeumát, amely egyedülálló intézmény Európában. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban Fehér József, nyugalmazott múzeum-igazgató barátsággal fogadott bennünket, és részletes tárlatvezetést tartott.
Ha egybevetjük a Kazinczy Napok legutóbbi programjait a korábbi évek műsorával, azt tapasztatjuk, hogy a szervezők tiszteletben tartják és követik a hagyományokat. Jakab István tanár úr így vélekedett az anyanyelvvel foglalkozó szakemberek munkáról az előadásában: „Változnak az idők, s velük együtt mi is – ez a megállapítás a nyelvművelőkre is vonatkozik.” A felvidéki magyarság megmaradása, jövője elsősorban az anyanyelv ápolásától, megtartásától függ. Ehhez kell minden segítséget megadniuk a nyelvművelőknek. A nyelvművelésnek meghatározó szerepe kell, hogy legyen a felvidéki magyar közösségekben, iskolákban. Az írók, a költők, az újságírók, a tanárok, a papok, a lelkészek összefogása szükséges a jövő, a magyar kisebbség megmaradása érdekében. De az egyén elhatározása a legfontosabb: a magyar nyelvű közösség tagja akar-e lenni.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57453,57367,57326,57302,57292,57288,57235″}