(Videóval kiegészítve) A Magyar Televízió Az Este című műsorának vendége volt Göncz Kinga magyar, és Ján Kubiš szlovák külügyminiszter. A következőkben a negyedórás vita teljes szövegváltozatát közöljük.
A műsorvezető (MV): Krizsó Szilvia
Mv.:A mai kétoldalú találkozó után közeledtek-e az álláspontok?
Göncz Kinga (G.K.) külügyminiszter: – Amit mi legfőképpen kerestünk, hogy a magas szintű találkozók után mindarra a kérdésre, ami ott felmerült, hogyan, milyen struktúrában, milyen mechanizmusokkal keressük a válaszokat. Tehát megpróbálunk struktúrát teremteni tulajdonképpen a problémák megoldásához.
Mv.: – Ez azt jelenti, hogy közeledek azért az álláspontok, legalább a struktúra megteremtésében, vagy ez csak azt jelenti, hogy tapogatóznak?
G.K.: – Nem, nem, azt gondolom, hogy komolyan közeledek az álláspontok abban, hogy szükségünk van olyan mechanizmusokra, rendszeres találkozásokra, amelyek segítenek részben a jobb megértésben, részben abban, hogy válaszokat találjunk ezekre a kérdésekre.
Ján Kubiš (J.K.): – Ezt csak megerősíthetem, természetesen a három közjogi méltóság találkozóját követően egy kellemesebb légkör alakult ki ahhoz, hogy párbeszédben megtaláljuk a megoldásokat. Hogy olyan kérdésekkel foglalkozzunk, amelyekre szükségünk van az országainknak ahhoz, polgárainknak, hogy jobban élhessenek, ilyenek pl. a gazdasági, szociális kérdések, de szeretnénk javítani a határ menti, határokon átnyúló együttműködést, infrastruktúrát, hogy az emberek találjanak munkahelyet a másik országban, tehát, ahogy ez normális az Európai Unió tagállamaiban. De vannak más kérdések, amelyek közé tartoznak pl. a szélsőséges vagy pedig a kisebbségi kérdések, és tény, hogy itt is kerestük a megoldásokat, a módokat, az esetleges nyitott kérdések megoldására. És úgy gondolom, hogy ez a mai találkozó ebből a szempontból pozitív volt és tulajdonképpen ilyen gyakorlati szintre juttatott el minket, hogy valóban a mechanizmusokat próbáljuk megtalálni, hogy ne mindig a politikai lövöldözésbe fajuljanak a dolgok, tehát, hogyha felröppen valamilyen kérdés.
Mv.: – Miniszter asszony, struktúráról beszélt, arról, hogy meg kell teremteni a közös alapokat, de önök korábban azt mondták, hogy konkrét kérdésekben szeretnének tárgyalni a magyar féllel. Voltak konkrét kérdések, hiszen a magyar miniszterelnök és a magyar államfő is konkrét javaslatokat fogalmazott meg, amelyeket önök kategorikusan elutasítottak. De miért?
J.K.: – Úgy gondolom, hogy az indoklásban, amit a szlovák kormányfő küldött, Robert Fico, ez megfelelő mértékben alátámasztásra lelt, tehát nem kell, hogy új eszközöket és mechanizmusokat találjunk meg a kérdések megoldásában, amelyeket Gyurcsány úr felvetett. Természetesen szükség van szinte mindenről beszéljünk, párbeszédet folytassunk, hogy tovább jussunk a kapcsolatainkban. És szükségünk van ezekre a mechanizmusokra és ez már egy 2 hónapja Göncz Kinga asszonnyal célként tűztük ki, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen hatékonyan működik az alapszerződésünk a belőle eredő albizottságok és ide tartoznak ugye a kisebbségi kérdések is. És mind a ketten arra a nézőpontra jutottunk, hogy vannak olyan bizottságok, amelyek gyakrabban vannak, amelyek ritkábban találkoznak, de azok is, amelyek gyakrabban találkoznak, a munka hatékonyságát kell javítani. Továbbá olyan mechanizmusokat kell találni, amelyek amennyiben valamilyen nézeteltérés alakul ki, vagy nem értjük az egyik a másikat, hogy tulajdonképpen ilyen gyors figyelmeztetéssel összeállítsunk valamilyen szakértő csapatot, akik nagyon gyorsan tájékoztatják a politikai vezetést még mielőtt egy sima általános problémából valamilyen nagyobb politikai probléma keletkezne.
Mv.: – Általánosságban beszélgetünk, azért maradjunk mégis a konkrétumoknál, hiszen azért a miniszterelnök csak megfogalmazta 6 pontos javaslatát, Sólyom László csak megfogalmazta javaslatait, a szlovák fél ezt elutasította. Nem lehet, hogy önök fogalmazzák meg rosszul azokat az intézkedési javaslatokat, amelyeket szeretnének, ha Szlovákiában elfogadnának és ezért vannak ezek a válaszok?
G.K.: – Innen indult a mai megbeszélés. Én azt akartam elmondani, hogy ezek a javaslatok miről is szóltak. Szóval én úgy látom, hogy egyrészt sokáig azon volt a vita, hogy a kisebbségi kérdések integráns részét képezik-e a két ország kapcsolatának. Nagyon sok területen tényleg probléma az együttműködés. Mi mindvégig azt mondtuk, hogy ez egy nagyon fontos része a kapcsolatoknak, ami nagyon komolyan meghatározza a légkörét annak, hogy hogyan tudna a két ország együttműködni. Ezek a javaslatok mind a kisebbségekre vonatkozó javaslatok voltak. És én pontosan ezzel kezdtem a mai napot, hogy azt mondtam, hogy az a probléma, hogy a magyarságot Szlovákiában az MKP képviseli, szinte kizárólagosan, amelyik politikai párt, amelyik vagy kormányon van, vagy nincs, ami egy normális menete a parlamenti demokráciáknak, a baj az, hogy, amikor kormányon van, akkor sok mindent el tud érni, amikor nincsen kormányon, akkor mintegy ellenzéki párt, igazában nincsen döntési kompetenciája. Tehát olyan mechanizmusokat keresünk és tulajdonképpen miniszterelnök úr javaslatai, a köztársasági elnök úr javaslatai is arra vonatkoztak, hogy legyenek a pártokon kívüli olyan garanciák, amilyenek a kisebbségi törvény, a kisebbségi ombudsman, olyanfajta bizottság, amelyik független a politikától, de folyamatosan működik, amelyik garanciát jelent arra, hogy van egy állandósága a kisebbségi jogok érvényesülésének Szlovákiában is. És én sokszor elmondom a magyar példát, hogy Magyarországon is vannak persze problémák, de a Pilisszentkeresztet azért lehetett elrendezni, mert a helyi önkormányzatnak és a kisebbségi önkormányzatnak volt egy vitája, de mind a kettő elmondhatta a saját véleményét, volt egy kisebbségi ombudsman, aki szintén elmondta a véleményét. Tehát megvannak a mechanizmusok erre. Valami hasonlót keresünk.
Mv.: – De úgy látja egyébként ön, hogy valamilyen szinten nyitott erre a szlovák fél, vagy nem?
G.K.: – Arra nyitott, hogy gondolkozzunk erről, hogy milyen garanciákat lehet találni. Úgy tűnik nekem, hogy erre volt egy nyitottság.
Mv: – Akkor mire nincs meg a nyitottság?
J.K.: – Szeretnék még reagálni arra, amit miniszter asszony mondott, tehát néhány dologban ugyanazon dolgokat tényleg másképp oldunk meg. Tehát visszatérnék az ombudsmani kérdésre, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr javaslata alapján, hogy legyen Szlovákiában egy kisebbségi ombudsman, mi Szlovákiában abból indulunk ki, hogy mint egy jogállamként van ombudsmanunk, és mindaddig, amíg Gyurcsány Ferenc úr ezzel a javaslattal jött, nem hallottam valamilyen panaszt a mi ombudsman működési mechanizmusára, vagy valami olyasmire, hogy esetleges kérdések, amelyeket a magyar kisebbség vetett volna fel, hogy ne lett volna megoldva. Sőt olyat se hallottam, hogy ez az ombudsman egyáltalán foglalkozott volna valamilyen kérdéssel. Tehát ez azt jelenti, hogy a polgárok nem is fordulnak hozzá kérdésekkel. Akkor itt felmerül a kérdés, hogy miért? Nincsenek gondjaik? Vagy úgy gondolják, hogy ez nem hatékony, vagy nem tudnak ezekről a dolgokról: De az eszköz megvan. Tehát a mi szempontunkból azt szeretnénk Szlovákiában, hogy ez az eszköz, az ombudsman sokkal aktívabban dolgozzon, az esetleges javaslatokkal, amelyek a magyar vagy a más kisebbség réséről érkeznek. Tehát ez is egy olyan párbeszéd volt, amit a bizonyos institucionális mechanizmusok keresése közben vezettünk. Tehát, hogy fókuszáljunk a helyzet megoldására és nem valamilyen javaslatokat, további javaslatokat nyújtsunk be, terjesszünk be. De folytatni szeretnénk, a kormányfők megegyeztek abban, hogy jövő év első felében találkoznak, természetesen ezt a találkozót tárgyilagosan szeretnénk előkészíteni, hogy ne csak megint párbeszéd legyen.
Mv.: – Ez lesz az önök feladata, hogy előkészítsék ezt a tárgyalást. Hiszen ez a külügyminisztériumi feladat. Azért külügyminiszter asszony, ön azt nyilatkozta nemrég, hogy most van Szlovákia abban a helyzetben, hogy megengedhetne magának nagyvonalúságot a kisebbségekkel szemben. De pontosan mit ért azon, hogy nagyvonalúság a kisebbségekkel szemben?
G.K.: – Én azt látom, hogy Szlovákiában van egy nagyon természetes és nagyon pozitív büszkeség most, ez egy új állam tulajdonképpen, Szlovákia, Amelyik nagyon komoly eredményeket ért el gazdaságilag, nagyon komoly támogatottsága van a kormánynak, és azt hiszem, ha egy ilyen pozitív időszakban van egy ország, akkor ez a bizonyos nagyvonalúság inkább elképzelhető, tehát, hogy például..
Mv.: – ..mit ért konkrétan?
G.K.: – Konkrétan ilyenekre gondolok, hogy nem biztos, hogy ezen ilyen hosszan kell vitatkozni, hogy a tankönyvekben például lehet-e magyar neveket használni, földrajzi neveket használni, ilyenekre gondolok nagyvonalúság alatt. És hasonló dolgok, sok-sok ilyen kérdés van.
Mv.: – Még egyetlenegy olyan kérdés, ami foglalkoztatja, gondolom mindkét ország közvéleményét, ez a dunaszerdahelyi rendőri beavatkozás, amiben önök már európai feljebbviteli bírósághoz is fordultak.
G.K.: – Nem, nem, nem, Európa Tanácsnak van egy ilyen munkabizottsága, ahhoz fordultunk, hogy vizsgálják ki, illetve nézzenek utána, hogy mi is történt pontosan.
Mv.: – Mikor lesz ennek a vizsgálatnak eredménye?
G.K.: – Az zajlik, azt hiszem, hogy félévenként ülésezik ez a munkabizottság, nyilvánvalóan ehhez idő kell.
Mv.: – De azért kellett az Európa Tanácshoz fordulniuk, mert nem elégedettek azzal, ami Szlovákiában történt.
G.K.: – Hát ezt elmondtuk sokszor, először én kértem ehhez vizsgálati anyagokat, utána találkoztak a miniszterelnökök, beszélt a két igazságügyi miniszter is, mi változatlanul úgy láttuk, hogy nem megnyugtatóak ezek a bizonyítékok.
Mv.: – Önök ezzel úgy gondolják, hogy lezárták a vizsgálatokat, Szlovákiában?
J.K.: – Én úgy gondolom, hogy a belügyminiszterek találkoztak, de ettől sokkal fontosabb az, hogy tisztázzuk, hogy miről is beszélünk. Magyarországon ezt nagyon gyakran, teljesen másképpen tálalják, mint ahogyan ez valójában megtörtént. Úgy gondoljuk, hogy Szlovákiába szélsőségesek jöttek, megjelentek mindenféle szélsőséges elemek és önök ezt nagyon jól ismerik, miket rendeznek Budapesten. És úgy gondolom, hogy szintén egy ilyen kemény maghoz tartoztak, itt pont ugye ezt az épület székházát gyújtották föl.
Mv.: – De azért egyet ígértek, azt ígérték, hogy majd egy videót bemutatnak a közvéleménynek.
J.K.: – Provokálni jönnek hozzánk és tényleg azzal a céllal jöttek, hogy provokáljanak. Nem valamilyen belföldi focimérkőzésre voltak kíváncsiak. Tehát a bécsi döntés évfordulójára akartak megemlékezni és utána megjelentek a stadionokon, ugyanúgy, ahogy a mi stadionokban is bemutatkoztak. És ellenük lépett fel a rendőrség a mi törvényeink értelmében és azok a kérdések, hogy milyen mértékben, mennyire volt adekvát, ez a belügyminiszterekre tartozik. De jó lenne, ha egy ilyen szélsőséges randalírozásból valami nemzetiségi ügyet kreálnánk. Tehát az, hogy ugyanúgy Szlovák Köztársaság rendőrsége, radiálisan a dunaszerdahelyi drukkerek ellen is fellépett, és ugyanúgy a Slovan drukkerei ellen is felléptek és ugyanígy mindenki ellen fel fogunk lépni.
G.K.: – Ha még lehet egyetlen mondatom én azt gondolom, hogy az viszont mindenképpen igaz, hogy egy nagyobb érzékenység kell arra, hogy figyeljünk arra, hogy a másik oldalon mi az, ami nehéz téma és mi az, ami valóban másként értelmeződik.
Mv.: – Hát akkor mindkét ország közvéleménye szempontjából csak azt tudom mondani, hogy figyeljenek oda és kíváncsian várjuk a januári miniszterelnöki találkozót és aztán majd folytatás következik.
G.K.: – Az nem január, az, az első félévben valamikor.
Mv.: – Első félévben lesz, de januárban folytatódnak a megbeszélések arról, hogy mikor lesz. Köszönöm szépen, hogy itt voltak nálunk.
Mv.: – Gyerekek, akik olyanok, mint a többiek, csak éppen a családjuk hiányzik. Az Este idei utolsó adása a Fóti Gyermekotthonból jelentkezik december 19-én, pénteken. Várjuk adományaikat a Fóti Gyermekközpont Növendékeiért Alapítvány számlájára. Segítsen ön is, hogy együtt segíthessünk!
www.mtv.hu
