Némi rálátással Csáji Attila életművére, némi személyes tapasztalattal emberi mivoltáról, alapvetően egy kérdés izgat: mi lehet ennek az értékes, teljes alkotói életnek a titka? Mi mindennek kellett összejönnie, hogy a művész harmonikusan, dinamikusan élje életét és tegye dolgát? A kérdésemnek növeli súlyát az, hogy Csáji Attila nem a tündérmesék világából érkezett: mint felvidéki magyarnak kijutott a kitelepítés kínjából, a szocializmus szellemi béklyóiból, az alternatív időszak kétes bizonyosságaiból. S mégis az életmű töretlen, újszerű, és benne áll a fősodorban.
Teremtőerejének titka minden bizonnyal a megalapozott hivatástudat, a történelmi, kulturális mélyrétegekbe nyúló kapaszkodó gyökerek, a kifogyhatatlan, mindig újratámadó teremtőerő, ami nem csupán saját munkásságában tört elő, hanem termékenyítően, felszabadítóan hatott az őt körülvevő művészek világára is. Életműve gazdagságát jól mutatja, hogy több stílusirányzatban is magas szinten alkotott. A történelem feszültségei, méltatlan helyzetei összekapcsolódtak nála a szürrealizmus élmény-és formavilágával. Plasztikus felületein érzékletesen ábrázolja az emelkedés és hanyatlás, az ép és a széttöredezett, az egyszeri és az örök váltakozását. Mindez a természet és a világ univerzális metamorfózisaival rokon és követi annak ritmusvariációit. Ezeket az alkotásokat egy rájuk vetülő fényforrás szüntelen változékonyságukban mutatja a nézőknek, akik mintegy részévé válnak magának az alkotásnak, illetve az alkotáson belül játszódó folyamatnak.
Csáji Attila a 60-s években merészen és fáradhatatlanul szervezte az ún. undergraund művészetet, utat és alkotói lehetőségeket tárva a fiatal művészek elé. A fény természete – mint fizikai és esztétikai sajátosság – mindig is érdeklődése homlokterében állt. De míg korábban a fényt eszközként használta a műalkotás „új fénybe állításához”, a 70-s évektől a fény maga lesz az alkotás tárgya. Ebben az életperiódusában sem hagyja el a szerencse. Kroó Norbert akadémikustól lehetőséget kap, sőt együttműködésre való felkérést a fény természetének tudományos vizsgálatára, valamint a fény esztétikai megnyilvánulásának tanulmányozása. Az együttműködés és a művészi kutatómunka nemzetközi és hazai elismerést hozott az alkotónak, aki ettől kezdve nemcsak festőművész, hanem holográfus is.
Művészi, alkotói nagyságához az is hozzájárult, hogy kapcsolódni tudott olyan elődökhöz, mint Kepes György és Moholy Nagy László. Nyitottságával, olthatatlan megismerni vágyásával követte a művészet, tudomány és technika területén beállt változásokat és élt a kölcsönhatásukból adódó lehetőségekkel. Nemzetközi ösztöndíjai, valamint a négyszáznál is több rangos kiállítása bizonyítják a fent elmondottakat.
2015. december 12-én ünnepélyes körülmények között Egerben, a Kepes Intézetben Csáji Attilának megnyitották állandó kiállítását. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára mondott köszöntőt. A tárlatot Szőllősi-Nagy András egyetemi tanár nyitotta meg. A befogadó intézet méltó hely Csáji kiváló életműve bemutatására, a Kepes György által jelzett szellemi örökség őrzésére és továbbvivésére. Ez az állandó kiállítás része az UNESCO által fényévvé nyilvánított 2015-s év rendezvényinek is rangos záró művészeti eseményként. A fényév mint nemzetközi kulturális év valóban lezáródik, de Csáji Attila fényműveinek kisugárzását nem fogja akadályozni.
Mayer Erzsébet, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57879,56868,53720,52295,52213″}
