Hámán, a Hencegő Hiéna mindig is irigyelte az Oroszlánt. Ő az Állatok Királya. Gyönyörű sörénye miatt a szavannák sztárjának szólitják. Orditására meghűl a vér a melegvérű állatok ereiben is. Hámán, a Hiéna nem érezte magát kellőképpen kiemeltnek. Úgy gondolta, Ő többre hivatott. Talán belőle is lehetne még Állatok Királya? Persze van egy kis bökkenő. Bár a hiénák a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe tartoznak, megjelenésük kifejezetten kutyaszerű: a lábuk hosszú, tompa karmaikat nem tudják visszahúzni. Nyakukon, hátukon sörény van, persze távolról sem olyan, mint az Oroszláné…
Hámán, a Hiéna azonban nem az az állat, aki lehetetlent ismer. Gondosan fésültette sörényét, és vihogásszerű hangjával egyre inkább igyekezett az oroszlánorditást utánozni. Hamarosan követőkre is talált. A hiénák ugyanis tudvalevőleg klánoknak nevezett szociális csoportokban élnek. Csapatban vadászva akár nagyvadakat is elejthetnek. Semmilyen vad nem érezheti magát biztonságban tőlük; a fiatal orrszarvúak, zsiráfok, vízilovak és elefántok mellett csapatban akár a kifejlett oroszlánt is elejthetik. A macskafélék egyébként is kedvelt zsákmányaik. Az oroszlánokkal olykor valóságos területszerző háborúkat vívnak, változó sikerrel. (vö. Wikipédia, „Foltos hiéna“)
Hámán, a Hiéna egy idő után úgy gondolta, méltó lenne már az Állatok Királyának cimét elnyerni. Eltervezte tehát, hogy meghirdeti az Egyetemes Állatok Napját, amelyen felvonultatja az állati társadalmat. Hűséges alattvalóival el is kezdte a szervezést. Talpnyaló kutyái lesték minden kivánságát, Tasziló, a Viziló az elektronika és optika minden elképzelhető módszerével rögzitette az előkészületek legapróbb mozzanatait.
Ravasz, a Róka -aki nem meggyőződésből, de számitásból csatlakozott a Hiéna táborához- azt is kifundálta, hogy ügyes taktikai húzással hivják meg magát az Oroszlánt is, noha jól tudták, hogy a tervezett Napon a szavannától távol, még az erdőn is messze túl fog tartózkodni.
Pepe, a Papagáj mindenhol szétkürtölte: „Jertek az Egyetemes Állatok napjára, hogy lássátok s halljátok az Oroszlánt!“
A Tervezett Nap elérkezett. Az Oroszlán persze nem jött el, hiszen sohasem ereszkedett volna le a Hiéna szintjére. Helyette ugyan elhivták a Leopárdot, de hát ugye ő mégsem helyettesithette az Oroszlánt. Sokan hiányoztak a Független Állatok Társaságából is, hiszen a jobb érzésű állatok nem akartak részt venni a Hiéna megalomániás hatalmi játékában.
Az összegyűlt megtévesztett állatok tanácstalanul kérdezgették egymástól: „Hol van az Oroszlán?“
De választ nem kaptak. Csak Hámán, a Hiéna rázta előttük büszkén az újonnan beszerzett sörény-parókáját, remélve, hogy esetleg Oroszlánnak hiszik, s hódolnak majd előtte az állatok. Ekkor megszólalt az állatsereglet legkisebbike, Egyed, az Egér: „Hiszen ez nem sörény, csak paróka! Ez nem is egy oroszlán!“
Erre Hámán, a Hiéna orditani kezdett: „Följelentelek rágalmazásért, te nyomorult kis vakarcs!“ Idegességében azonban megfeledkezett a megfelelő hanghordozásról, igy az orditása hiénaszerű vihogásba fulladt, ráadásul a parókája lecsúszott a fejéről.
„Hiszen ez Hámán, a Hiéna“ – kiáltott fel Egyed, az Egér. Valóban – kacagtak az állatok-, hogy is képzelhette ez magát oroszlánnak?!
Hámán, a Hencegő Hiéna szégyenkezve somfordált el: „Sebaj, marad még a dögevés!“ – gondolta magában, és rágódznivaló után nézett megmaradt néhány hűséges talpnyaló kutyája társaságában, akik –biztos ami biztos- továbbra is Oroszlánnak szólitották…
Sic transit gloria mundi – vagyis: Igy múlik el a világ dicsősége…
Regnum Marianum Kalendárium 2008 – ThDr. Karaffa János
