Csáky Pál, az MKP elnöke kétnapos brüsszeli látogatása során az Európai Unió több vezető politikusával találkozott, köztük Hans-Gert Pötteringgel, az Európai Parlament elnökével is. Csáky egyértelművé tette, a Lisszaboni Szerződés szlovákiai ratifikálását nem az ellenzék veszélyezteti. Az európai reformszerződés szlovákiai helyzetének tisztázása azért is szükséges volt, mert szlovákiai kormánykörökből több olyan, a valóságnak nem megfelelő hírt terjesztettek az Európai Parlament falaik között, hogy ha a pozsonyi parlamentben az ellenzék miatt az első nekifutásra nem szavazzák meg a szerződést, akkor másodszor már nem is lehet róla szavazni. Az MKP elnöke biztosította Pöttering elnököt arról, hogy az MKP mindig is európai orientáltságú párt volt, és az is marad, mindössze annyit akarnak, hogy Szlovákia ne csak a Lisszaboni Szerződést fogadja el, hanem annak szellemiségét is, amelyhez elválaszthatatlanul hozzátartozik annak az elvárásnak a teljesítése, hogy az országban demokratikus sajtótörvény legyen.
Csáky Pál találkozott Joseph Daullal, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnökével és Wilfried Martensszel, az Európai Néppárt elnökével is.
* * *
Csáky Pál a Lisszaboni Szerződés szlovákiai ratifikálásáról:
„A Lisszaboni Egyezmény nem csupán Szlovákia, de az egész EU számára fontos dokumentum, hiszen az EU működőképességének hatékonyabb szintjét hivatott biztosítani. Szükséges, hogy az összes tagállam ratifikálja ahhoz, hogy életbe lépjen – s ez nem lesz egyszerű dolog, hiszen több tagállamban jelentős politikai erők ellenzik tartalmának bizonyos részeit. Az EU vezetői ez év végéig szeretnék, ha minden tagállam megszavazná a szerződést. Szlovákia (és néhány más új EU-tag) kapcsán azonban egyre nyilvánvalóbban felmerül egy posztkommunista betegség. Európa nyugati felén már régebben felfigyeltek arra, hogy ezek a volt szocialista országok több esetben gusztustalan játékot játszanak, amelynek az a lényege, hogy mindenfélét aláírnak, megszavaznak – s utána a dokumentumok tartalmát nem tartják be. Szlovákiát pl. az elmúlt másfél évben már kétszer figyelmeztette az Európa Tanács miniszteri bizottsága, hogy nem teljesíti vállalt kötelezettségeit a kisebbségi keretegyezmény és az európai nyelvi karta vonatkozásában. Ez bizony kétarcú politizálás, amely egy kritikus szinten túl működésképtelenné teheti az EU-t is. Mi tehát azt mondjuk: akarjuk a Lisszaboni Egyezményt, de nem csupán formálisan, hanem annak teljes betartásával. A kormány érzéketlen politizálását meg kellett állítani, erre a kettősségre fel kellett hívni az európai közvélemény figyelmét is. Az MKP vezetésében attól tartottunk, Európa elfáradhat attól, ha úgy érzi, ebben az országban csak a magyarok elégedetlenek a kormánykoalíció bizonyos lépései miatt. Ezért volt fontos, hogy ebben a kérdésben – tehát abban, hogy megálljt mondjunk a kormánykoalíciós úthengerre – az ellenzék egységes álláspontot képviseljen. Magát a dokumentumot az MKP és az SDKÚ a közeljövőben meg kívánja szavazni, ám ehhez a kormánynak teljesítenie kell az ellenzék által megszabott feltételeket.
Én örülök annak, hogy a politikai elemzők és a polgárok is megértették lépéseink voltának szükségességét és megköszönöm a bizalmukat. Nem vagyunk ijedősek, választóink érdekeit a jövőben is a leghatározottabb módon fogjuk képviselni.” (MKP-Hírvivő)
