A húsvét talán az egyik leggazdagabb és legsokrétűbb szimbólumrendszerrel rendelkező ünnep. A jelképek széles tárházában ma már szinte szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze a zsidó és a keresztény hagyományok, valamint a pogány mondavilág szimbólumai, amelyek a húsvéti szezon közkedvelt csokoládéfiguráiban is testet öltenek.
Mit ünneplünk?
A húsvétban, a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legnagyobb ünnepében alighanem egy termékenységi ünnep maradványai és egy tavaszünnep, Európában pedig egy germán istennő kultuszának és pogány hiedelmeknek a keveredése figyelhető meg. A húsvét időpontja részben talán történeti okokból esik a tavaszi napéjegyenlőséghez közel, azt ugyanis a niceai zsinat helyezte erre az időpontra.
A zsidó húsvét
A zsidó húsvétot, a pészahot Niszán hónapban tartották, amikor a vallásos emberek Jeruzsálembe zarándokoltak. A pészah a vallásos évkezdetet jelölte a közel-keleti népnél. A zsidó húsvét, amely a Kr. e. 9. században eredetileg aratóünnep volt, bárányáldozathoz is kapcsolódott. A Közel-Keleten már március végén, áprilisban lehet aratni, az aratás végét pedig hét héttel később a pünkösdi ünnep őrizte, amelyet a keresztények szintén zsidó hagyományokra alapozva vettek át. A pészah jelenleg az Egyiptomból való kivonulás emléknapja.
Pogány elemek
Így tehát maga a zsidó pészah, ezáltal pedig áttételesen a keresztény húsvét is termékenységi ünnepekhez kapcsolódott, még inkább így van ez a keresztény Európában, ahol a zsidó-keresztény hagyományok minden bizonnyal szintén ősi pogány rítusokkal keverednek. E pogány rítusokat igen nehéz pontosan azonosítani, hiszen időnként a kereszténység magába olvasztotta a pogány tradíciókat, és azokat keresztény köntösbe öltöztette.
A bárány
A húsvéti bárány az ünnep áldozati jellegű étele, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserű salátával és kovásztalan kenyérrel, Egyiptomból való megmenekülésüknek és elsőszülöttjeik váltsága emlékezetére. Minthogy Jézus az emberiség váltságára jött a földre, érthető, hogy az újszövetségi könyvek már Isten bárányának nevezik őt, az ószövetségi előképekre támaszkodva. Az Isten báránya ábrázolások a középkortól kezdve igen elterjedtek voltak az egyházi és világi építmények, pecsétek és egyéb tárgyak díszítményeiként. A húsvéti bárány a fegyvertelenség szimbóluma.
Isten báránya, Jézus egyik megjelölése, a katolikusoknál gyakori katolikus vallási jelvény: egy fekvő bárány, amely felett zászló leng.
Egy germán istennő és a nyúl
A germán, tehát a kereszténytől eltérő hagyományok élnek tovább a német Ostern, illetve az angol Easter elnevezésekben, amelyek a húsvétot jelentik a két nép körében. Ez az elnevezés egy Ostara nevű germán istennőre vezethető vissza, aki a mitológia szerint a hajnalpír, a tavasz és a termékenység úrnője volt, s ünnepe szintén a tavaszi napéjegyenlőség környékére esett, akárcsak a húsvét, Ostara istennőt gyakran ábrázolták nyúlfejjel vagy a lábainál nyulakkal. A szapora nyúl és a termékenységi kultuszok kapcsolata nem szorul magyarázatra, ugyanakkor ez a kapcsolat nagyrészt tisztázatlan eredetű.
STOP
