Az idén február 14-én jelentették be Pozsonyban, hogy csaknem másfél évszázad után újjá alakulnak a katolikus egyházmegyék Szlovákiában. XVI. Benedek pápa eleget tett a Szlovák Püspöki Kar (BKS) kérésének és „észak-déli” irányban osztotta fel az országot úgy, hogy a mintegy 400 ezer magyar hívő az eddigi négy helyett hat egyházmegyéhez tartozik.
A magyar nemzetiségű hívek és lelkipásztoraik nyílt levélben fejezték ki „csalódottságukat” a döntés miatt, ami érthető, hiszen 1990-től minden évben megtartották a révkomáromi pünkösdi imanapot a magyar püspökségért és püspökért. A új megyerendszer tehát kimondottan ellentétes óhajukkal, a „csalódást” pedig csak fokozta, hogy az új püspökök között még csak olyan sincs, aki tudna magyarul.
A szlovákiai magyar katolikus hetilap főszerkesztője, Herdics György címzetes apát, nem ért egyet a nyílt levél tartalmával, lapjában és több magyarországi médiumban is kifejtette, az új egyházmegye-rendszer nem jelent akadályt a hitélet gyakorlásában. A nyílt levél szerzőit úgy minősítette, hogy „távol állnak az egyháztól”, szándékaikat pedig „politikai indíttatásúnak” és „megosztónak” minősítette.
Karaffa János plébános, a Pázmáneum Polgári Társulás elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, „sajnálatos, hogy a katolikus hetilap főszerkesztője kihasználja funkcióját és a magyar katolikus hívők szóvivőjeként tünteti fel magát.” Karaffa emlékeztet arra, hogy a nyílt levelet három katolikus hagyományokat ápoló polgári társulás kezdeményezte, de immár 24 felvidéki civil szervezet csatlakozott hozzájuk, amelyek közül egyiknek sincs politikai célja, a szabad hitgyakorlás, az anyanyelvhasználat — mint alapvető emberi jogok — érdekében pedig „éppenhogy összefogtak, egymásra találtak”, nem érti hát, mit jelent a megosztásra vonatkozó főszerkesztői megállapítás.
Arra viszont felhívja a figyelmet, hogy a Reményben a nyílt levél nem jelent meg, csak az ellene szóló írások kaptak helyet. „Utoljára ilyennel 1988-ban találkoztam, amikor a Václav Havel nevével fémjelzett Néhány mondat című ellenzéki helyzetértékelést nem, a szocialista munkabrigádok által ellene írt leveleket viszont százával közölték a lapok” – mondja Karaffa, s emlékeztet arra, hogy a Nemzet Emlékezete Intézet nyilvántartása szerint a kommunista titkosszolgálat ügynökeként tartanak számon egy Herdics Györgyöt, aki ugyanakkor született, mint az apát-főszerkesztő, s ezt a tényt mind a mai napig semmilyen módon nem kommentálta, nem tagadta az együttműködést, illetve nem magyarázta meg, miként kerülhetett a listára.
Neszméri Sándor, Magyar Nemzet
