Bálint Pataki József, az egykori Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke írta meg véleményét a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal által létrehozott Kárpát-medencei régiós interaktív térinformatikai rendszerrel kapcsolatban – miután a Szabad Újságban megjelent (portálunkon is olvasható – lásd itt) az ezzel kapcsolatos, Törzsök Erikával készített interjú. Tizenöt hónapon keresztül – 2006 novemberétől napjainkig – fejlesztette ki a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága azt a Kárpát-medencei régiós interaktív térinformatikai rendszert – nyilatkozta minap a MeH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, dr.Törzsök Erika, aki ez alkalomból külön interjút is adott a Szabad Újságnak. (Térinformatika – hatékonyabb támogatás-szétosztás és kisebbségpolitikai döntések – 2008. 04. 16).
A nagyszabású sajtótájékoztató keretében bemutatott Régiók Interaktív Térinformatikai Rendszerének nevezett vállalkozás bevallottan a megújított nemzetpolitikai intézményrendszer „megalapozottabb döntéshozatalait és az erősebb forráskoncentrációt” hivatott szolgálni. Jelentőségét méltatva Gémesi szakállamtitkár elmondta: „Bár látszólag csak kiegészítője az új nemzetpolitikai koncepciónak, mégis igen fontos eszköz. Az új, információs bázis segítségével hatékonyabban hozhatók meg a támogatás-és kisebbségpolitikai döntések”.
Az eseményszámba menő rendezvényről „Hi-tech a nemzetpolitikában”, „Hatalmas ismeretanyag mindenkinek – átfogó adatbázis készült a Kárpát-medencei magyar településekről”, „Interaktív nemzetpolitika” és más, hasonló tartalmú címekkel számoltak be a hazai és határon túli magyar médiumok, mintegy jelezve: a „varratmentes Európában” gondolkodó, korszerű nemzetpolitikai kormányzati intézmény tevékenységének eddigi legszámottevőbb, mindenki számára hozzáférhető megvalósítása született meg és válhat közkinccsé.( A térinformatikai rendszerhez a bemutató napjától, április 9-től bárki hozzáférhet a www. regions. hu honlapon.)
Növelte az esemény jelentőségét, hogy dr. Törzsök Erika révén, aki egyszemélyben az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója is (az idén százmillió forintra növelt költségvetési támogatással működő kutatóbázis és stratégiai műhely feladata a térségben alapvetően fontos folyamatok elemzése, továbbá új trendek előrejelzése, gyorselemzések készítése és alkalmazott kutatások folytatása) garancia mutatkozott a vállalkozás szakmai–tudományos megalapozottságára, a közreadott és nyílván adekvát adatok megkérdőjelezhetetlen hitelességére.
Mint a témakör iránt érdeklődő magam is kihasználtam a lehetőséget, melyre az „órárakész” (régebben: naprakész) egyik kedvenc portálom, a Felvidék.ma hívta fel a figyelmemet és gyors regisztrálás után szörfözni kezdtem az új, már a bemutatáskor kiemelt jelentőségűnek minősített honlapon. Néhány kattintás után egyre csak erősödött az a sejtésem és vált nagyon hamar bizonyossággá is számomra: a most megalkotott Régiók Interaktív Térinformatikai Rendszere több annál, mint aminek politikus–szakértő kigondolói és létrehozói szánták. Jóval többre képes, mint csak egyszerűen arra, hogy „segítse a területtel foglalkozó, támogatásért és fejlesztésért felelős politikusok, döntéshozók valamint a tudományos kutatók tájékozódását”. Vele egy olyan hi-tech projekt született meg a nemzetpolitika számára, mely paradigmaváltást hozott. Eddigi, ezek szerint, téves ismereteinket alapjaiban értékeli át, korábbi nyomasztó szorongásainkat és aggódásainkat feloldja, annyira igényelt optimizmusunkat és oly gyakran meg – megtépázott nemzeti önbecsülésünket is visszaadja. A komor demográfusaink újra derűssé válhatnak, borúlátó elemzőinket, impertinens, folyton kétségeiket hangoztató közgazdászainkat szégyenpadra száműzhetjük. Az új eszköznek, a Rendszernek köszönhetően már – már majdnem homogén nemzetállammá lett honunk, ahol a kisebbségeink – hisz már jóformán nincsenek is – nem kellemetlenkedhetnek többé önkormányzati gondjaikkal vagy parlamenti képviselet-igényükkel.
Miért hinnénk, dőlnénk be a jövőben azoknak az aggódó demográfusoknak és velük egy húron pendülő kárrogó hangadóknak, kik például a szlovéniai magyarság drámai fogyásáról értekeznek, és akik a legutóbbi ottani népszámlálás hat és félezres hivatalos adatainak ismeretében e létszám legföljebb duplájára becsülik ottani nemzettársaink számát? Ez ma már egyszerűen nem igaz, a korábbi tudásunk hamis adatokon alapult! A Régiók Interaktív Térinformatikai Rendszere a „szlovén statisztikai hivatalnak, az MTA Földrajztudományi Intézetének és ottani magyar intézmények adatainak felhasználásával” elénk tárja a bíztató magyar csodát: csak a 14 év alatti szlovéniai magyarok száma is közel háromszázezres, pontosabban 293 706 fős. Van-e még okunk borút látni és keseregni, ha a nemzetpolitikai hi-tech-ben azzal szembesülünk: a szlovéniai hegyvidéki (Gorenskaja) és a Középső-Szlovéniai (Osrednjlovenska) régióban „a magyar nemzetiségűek számaránya 10 %”. Miért kellene vészharangot kongatni, hisz a Rendszer kimutatja: a Muravidéken 17 603 gyerekkorú magyar fiatal él, hajszálpontosan ugyannyian, mint az Alsó-Szávamente (Spodnjeposavska) régiójában. További bizakodásra adhat joggal okot az is, hogy imponálóan magas lett – hajszálpontosan szintén azonos létszámú – a 15 és 59 év közöttiek száma az említett két régióban, azaz 78 565 fő. Nem kevésbé megnyugtató, hogy szintén jelentősen megnőtt a 60 év fölötti magyarok létszáma e két régióban és történetesen 24 707 fő mindkét közigazgatási egységben. A szórványosodástól félőknek is tartogat kellemes meglepetést a Rendszer: ott, ahol remélni se mertük, Délnyugat-Szlovéniában (Jugovzhodna Slovenija) is már 7%-os a magyar nemzetiségűek aránya, a lélekszámuk pedig elérte a 136 474 főt.
Miért is hinnénk a jövőben a nemzeti önbecsülésünket naponta fricskázó közgazdászoknak, buta topmenedzsereknek kik folyton-folyvást azzal rémisztgetnek: „már a szlovákok is megelőztek bennünket.”? Potomság – mondhatjuk, mint egykor a fehéregyházi országúti dialógusban költőnk az „alaptalanul” aggodalmaskodó Gyalokay századosnak. A Rendszer egyik, az infrastruktúrára vonatkozó adatsora meggyőzően cáfolja őket, hiszen az északi szomszédaink az alapvető szolgáltatások területén is csak most teszik meg a kezdeti lépéseket. Horribile dictu, még a fővárost is magába foglaló kerületben sem érte el az ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma a 100-at, közülük pedig csak 85 volt bekapcsolva a csatornahálózatba. Persze ez is jobb, mint az eperjesi kerületben, ahol 73 és fél (?) lakásból csak alig 51-ben van együtt a vezetékes víz és szennyvízelvezető csatornázás. (Bevallom: az adatokat olvasva előbb százalékos eloszlásra gondoltam, de a lakások melletti „db” megjegyzés nem hagyott kétséget, hogy itt a darab az darab.) Elégtétellel nyugtázhatjuk, a térinformatika segített és nőhet a magyar önérzet: mi azért jobban állunk, mint ők, nálunk, ami befolyik az ki is folyik. Igaz, ha arra gondolok, hogy a Rendszerben, a hazai, hasonló tárgyú adatsornál (”közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma (db”) nem is tüntetik fel a „közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások számát (db)” – lehet, hogy Szlovákia mégis „elhúzott”?
Ugyan miért is hinnénk a romániai ugrásszerű fejlődésről beszélőknek, az ország – úgymond – látványos eredményeit számbavevő, minden bizonnyal elhibázott elemzéseknek? Ugyan már! Elég rápillantani egy másik térinformatikai adatsorra, arra mely a turizmusról szól. Lássuk például az egyik turisztikai vonzóerőnek és büszkeségnek tekintett Brassó és környéke idegenforgalmi adatait – a Rendszer olvasatában. E szerint az egész Brassó megyében 12 037 férőhely állt a turisták rendelkezésre „kereskedelmi és magánszálláson”, melyet éves szinten mindösszesen 448 (!) kül – és belföldi vendég vett igénybe alig 1000 vendégéjszakát töltve itt. Gyakorlatilag tehát volt kevesebb, mint félezer turista és eltöltöttek itt két vagy legtöbb 3 napot. Tekintettel arra, hogy a városban és környékén (lásd például a sífelvonóval is rendelkező Brassó Pojánát) ma 19 szálloda és 28 három- és négycsillagos panzió működik, és nem feledve, hogy a legpatinásabb ARO Palace egymaga 189 ötcsillagos és 117 négycsillagos szobával rendelkezik, ami mindösszesen 306 szobát jelent – ez maga a román idegenforgalom csődje, vélhetően lelakatolt ajtókkal, megtört és reményvesztett vagy éppen öngyilkosságot fontolgató vendéglátó-ipari dolgozókkal. Hogy ez az apokaliptikusnak tűnő rémkép nem túlzás arról egy másik adat is könnyen meggyőzhet. Mire is olyan büszkék? Miért is gondolnánk, hogy Románia valamit is fejlődött? Hiszen még tengerpartjuk látogatottsága is kétségbeejtően alacsony: Constanta megyében egy esztendő alatt ”a vendégek száma a kereskedelmi és magánszállásokon 821 fő volt”. Vélhetően a főváros se szolgálhatna biztatóbb adatokkal, de a Romániát tárgyaló fejezetnek csak a 41 megye „nemzetpolitikailag érdekes” adatai kerültek be a Rendszerbe, a bukaresti adatokat elvihette a cica.
Végül, de korántsem utolsósorban miért is ne higgyünk azoknak a szomszédsági szélsőségeseknek, kik azzal vádolnak olykor, hogy hazai kisebbségeinket létükben veszélyeztetjük, célunk e közösségek teljes elmagyarosítása és beolvasztása. Hogy a számonkérő hangjuk ne nélkülözzön minden alapot abban a – jelek szerint – segíteni kíván a Régiók Interaktív Térinformatikai Rendszere. Szerinte ugyanis – amint az a Magyarország fejezet népességi adataiból kitűnik – kies honunk etnikai szempontból egyre inkább homogén nemzetállammá válik, hiszen a legtöbb megyénket kizárólag és csak magyarok lakják. Pest megye összlakossága – nyílván a valahonnan ismerős Pilisszentkeresztet is beleértve, ahol e megbízható Rendszer előtti korokban, komolytalan források még a község 2170 lakosának 54, 6 %-át szlovákként tartottak számon – 1 083 877 fő és Pest megyében „a magyarok száma1 083 877 fő”. A szlovéniai magyarok csodába illő lélekszám növekedését a Rendszer viszont – úgy tűnik – honorálni igyekszik, hiszen Vas megye 373 794 lakosából csak 268 123-at nevez meg magyarként és minden bizonnyal a 105 671-es különbözet az ottani szlovéneket is magába foglalja. A békési románokkal, szlovákokkal meg a többi kisebbségi honfitársunkkal a Rendszer korántsem ennyire nem megértő, őket nem is ismeri. A megye 397 791 lakosából magyar mind a 397 791, így Békés megye a nemzet– és kisebbségpolitikai szakemberek olvasatában kisebbségmentes övezet lett. Baranyából a horvátokat, németeket meg másokat is „eltüntette” a kisebbségpolitikai döntések meghozatalát szolgálni kívánó” Rendszer: kivétel nélkül a megye mind a 407 448 lakosa magyarként szerepel. Hajdú–Biharban is hiába reménykedünk; bár itt is, megtaláljuk a népesség korcsoportonkénti eloszlását, de a Rendszer itt ismer sem tréfát, sem alkotmányosan államalkotó tényezőként valaha volt kisebbségeket: a megye 552 998 lakója egytől–egyig magyar.
Nem klikkelve tovább e honlapon, nem töprengek a Rendszer további olyan, a magyar nemzetpolitika szempontjából vélhetően nélkülözhetetlen adatsorok „jelentőségén”, hogy a kutatás-fejlesztésben az óromániai Valcea megye a maga 113 kutatóhelyével és 190 K+F-ben foglalkoztatottjával vajon miért áll sokkal jobban, mint Vaslui megye (itt az arány 69/90) és miért marad el Dambovita megyétől, ahol ez az arány 127/213. Azt sem kérdezem, hogy Szerbia miért lett „mostohagyermeke” a Régiók Interaktív Térinformatikai Rendszerének (itt településenként csak egy-egy adat szerepel), miközben – úgy tudtam eddig – kiemelt figyelmet érdemel és kap a fejlesztésalapú nemzetpolitikában.
Mindössze, és immár komolyabbra fordítva a szót csak egyetlen dolgot kérnék mindannyiunk érdekében: ne várjuk meg, míg túl sokan, főleg a zavarosban halászást kedvelők, kívánnak – egyszerű regisztráció után – a Rendszerrel megismerkedni. Egyesek csak a hasukat fogják majd nevettükben, míg mások diplomatáinkkal szeretnének szót váltani. Következhetnek a kínos eszmecserék, a valójában teljesen fölösleges magyarázkodások. Van egyszerűbb megoldás is. Tessék ezt a ma még sajnos mindenki számára hozzáférhető sületlenség-gyűjteményt újragondolni, de addig is, egy jobb sorsra érdemes kormányzati intézményt, nem további nevetség tárgyává tenni. Talán még nem késő a www. regions. hu portált akár a „honlap felújítás alatt” kegyes hazugságával mihamarabb felfüggeszteni.
Bálint-Pataki József, a HTMH volt elnöke
forrás: Szabad Újság
