A békés együttélés akkor lehetséges igazán, ha ismerjük egymás múltját, és el is fogadjuk azt, persze az egymás mellett élő nemzetek történelme közös történelem is, gondoljunk csak bele abba, hogy a szlovákok történelme több, mint ezer éve azonos a miénkkel. A História című folyóirat nyugati szlávokról megjelent írását mi is közöljük.
Eltűnt és megmaradt kultúrák nyomai
A szlávok őshazája a mai Lengyelország területe volt. A nyugati szlávok is a lengyel őshazából vándoroltak nyugat felé. Az őshaza elhelyezése körül mind a mai napig folynak a viták, régebben a Kárpát-medencébe vagy attól délre, az utóbbi évtizedekben valahol a Visztula és a Dnyeper közé helyezte egy-egy kutató, mindegyik kissé más területre. Legújabban nyelvészeti érvek kerültek elő, amelyek a déli eredet mellett szólnak. A legvalószínűbbnek mégis a Visztula-Dnyeper vidéke tűnik. Mai államföldrajzi fogalmaink szerint Lengyelország, Csehország, részben az egykori NDK területe az, ahol a nyugati szlávok megtelepedtek. Hozzátartozott ehhez még a mai Szlovákia északi és nyugati sávja is.
Ez a terület a szlávok megjelenése előtt germán törzsek kezében volt, amelyek innen húzódtak még nyugatabbra. Lényeges mozzanat, hogy ennek a területnek semmi közvetlen kapcsolata sem volt a Római Birodalommal, de még annak keleti örökösével, a Bizánci Birodalommal sem. Az itt élő nyugati szlávok ebben a vonatkozásban eltértek a szlávok másik két csoportjától – a keleti és déli szlávoktól -, akik e birodalmakkal és népeikkel nemcsak kapcsolatban álltak, de amely népek történelmére e birodalmak jelentős közvetlen befolyást is gyakoroltak.
Az európai civilizáció országaival csak Nagy Károly (800-843) korában, az őbirodalmának a képében találkoztak. Később pedig, az ezredforduló táján e birodalom folytatásával, a 10. század óta Német-római Birodalomnak nevezett államalakulattal.
A nyugati szlávok által elfoglalt terület túlnyomórészt síkság, a Harz-hegységtől mint nyugati határától az Uralig terjed. Egyedül a későbbi Csehország a kivétel ez alól, máig fennmaradt hegyvidéki határaival.
Népcsoportok
Ha a területi elhelyezkedés vizsgálatánál, nyugatról haladunk kelet, ill. dél felé akkor először néhány olyan törzsszövetséget kell megemlíteni, amelyek nagyjából a mai keletnémet (az egykori NDK) területeken éltek, s a későbbi német előrenyomulás során tűntek el. Legnyugatabbra az obodrita törzsszövetség helyezkedett el, a volt NDK északkeleti határainál. Tőlük keletre éltek a veletek vagy ljuticsok, a latin forrásokban vilci néven is szerepeltek. […]
Tőlük délre éltek a szerbek vagy szorbok, mindkét formában előfordul a nevük a forrásokban. Belőlük maradt meg – mintegy mutatóban – az a szorb kisebbség az egykori NDK délkeleti területén, amely ma is létezik, de már erősen beolvadóban a német társadalomba.
A csehek még ezektől is délebbre, mai területükön tűnnek fel az első századokban, tőlük északkeletre pedig, a mai Lengyelország területén a lengyelek, ill. a tengerparton a pomoránok, mint nevük is mutatja, a tenger mellett lakók. […]
A Nagymorva Birodalom
[…] Az első államalakulat, az ún. nagymorva állam csak az avarok legyőzése után, a 9. században jött létre. Ennek a területi elhelyezkedése bizonytalan, de nagyon valószínű, hogy a mai Morvaország is beletartozott, ha nem is ez volt biztosan a központ, hanem az attól jóval délebbre fekvő területek.
A későbbi történetírás ezt a nagymorva államot neve szerint is nagy birodalomnak igyekezett feltüntetni, a csehek, a szlovákok, még a déli szláv szlovének is, őstörténelmüket kutatva, ebben az államalakulatban találták meg mai államuk elődjét. […]
A cseh állam
Elképzelhető, hogy a nagymorva államba a későbbi cseh állam területe is beletartozott. Itt különböző szláv törzsek helyezkedtek el, nevüket a prágai püspökség alapítólevelének fennmaradt 12. századi átírása őrizte meg. […]
A cseh állam kialakulásának menete csak egészen halvány vonalakban ismert. Nagyon valószínű, hogy a sok törzs közül idővel kettő emelkedett nagyobb jelentőségre, a cseh és a zlicsan. […]
Az ezredfordulóra a cseh állam már nagyjából konszolidálódott, a Slavníkok elleni harc már szinte csak epizód. A mondai eredetű (e szerint paraszti származású) első fejedelem, PÍemysl-dinasztiája ekkorra már felvette a kereszténységet, nyugati formájában. […]
A lengyel állam
Valahogy hasonlóképpen mehetett végbe a lengyel állam kialakulása is, csak néhány évtizeddel később, mint a csehé. Az állam első érdemi említése 963-ból való, amikor északról támadás érte az itt élő népeket. (Az máig vitatott, vajon német vagy más nyugati szláv támadásról volt-e szó, de a német támadás látszik a legvalószínűbbnek.) Az állam kezdete itt is a legendák homályába vész. Így elképzelhető: az állam az itt élő törzsek egymás közti harcainak az eredménye. […]
Lehet, hogy a Visztula felső folyása mentén már a 9. sz. második felében létezett valamilyen állam. Közvetlen bizonyíték azonban erre nincs. A hagyomány egy régi törzsfői dinasztiáról tud, amelynek ősatyja Popiel volt, őt váltotta fel aztán a Piast-dinasztia.
Csehországhoz hasonlóan a kialakuló lengyel állam is ki volt téve a német támadásoknak. Végül azonban Vitéz Boleszláv fejedelem a pápától kapott koronával 1025-ben lengyel királlyá koronáztatta magát Gnieznóban. […] A kereszténységet nyugati formájában vették fel a lengyelek 965-ben. […]
Eltűnt kisebb nyugati szláv népek
Néhány szót kell még szólni az egyéb nyugati szlávokról és törzsszövetségeikről. Ami keveset róluk tudunk, az is többnyire német forrásokból származik. Az biztos, hogy éppen 1000 tájékán még elszánt harcokat folytattak az előrenyomuló németekkel. […] 1168-ban, véget vetettek az állammá nem alakult nyugati szlávok létének. Hozzá kell ehhez tenni, hogy ezek a nyugati szlávok nagy többségükben nem fogadták el a keresztet. […] Viszont éppen az eltunt nyugati szlávok után maradt fenn a legtöbb emlék a pogány időkből.
Földművelés, kézműipar, lakóhely
1000 táján a nyugati szlávok zöme már betagolódott a nyugati egyházba, és ezzel a nyugati kultúrkörbe.
Az életmód persze alapvetően nem változott attól, hogy a szlávok felvették a keresztény vallást. […] Annyi nagyon valószínűnek látszik, hogy 1000 körül a nyugati szlávok már mind földművelők. Valószínűleg még ennek kezdetleges formáit ismerték, az égetéses gazdélkodást, a parlagolást. Állatállományuk emellett persze nem lehetett jelentéktelen. Feltehetően elsősorban a földművelésből éltek, és gabonából készült lepényeket meg kásákat ettek. […]
A letelepedett életmódhoz valamiféle lakóházra is szükség volt. A régészeti leletek alapján azt lehet mondani, hogy a falusi, paraszti lakosság, tehát a termelők még földbe vájt kunyhókban éltek, ezeken belül szabad tűzhely volt, a füst a kunyhó tetején át áramlott kifelé. Ez a ház még egyosztatú volt, az egész család itt lakott.
Éppen a földművelés megjelenése tette szükségessé bizonyos kézműipari ágak kialakulását, így a fazekasságot, az ételek elkészítésére és tárolására, a kovácsmesterséget a földműveléshez szükséges szerszámok készítésére. A ruhaneműket nyilván maguk fonták és szőtték.
A tenger mentén lakó nyugati szlávok bizonyos mértékig a balti-tengeri kultúrközösséghez tartoztak, bekapcsolódtak az itteni kereskedelembe. Ennek megfelelően elsősorban a kikötőre alkalmas helyeken és a nagyobb folyók mentén olyan települések is feltűntek, amelyeket már bizonyos mértékig városoknak lehet nevezni, mert lakosaik a mezőgazdaság mellett egyéb ágazatokban is tevékenykedtek. […]
A társadalom szerkezete
A társadalom szerkezetéről is elég kevés adatunk van a millennium körüli időkből. Részben valamivel későbbi, de részben megközelítően ebbôl a korból származó forrásokból nagyjából az deríthető ki, hogy a lakosság nagy részét a félszabad rétegek tették ki, a latin nyelvű források heresnek, vagyis örökösnek nevezik ennek a csoportnak a tagjait. A név talán arra utal, hogy valamilyen földet műveltek meg, és ezt családjukon belül örökíthették. A forrásokban ez a réteg villanus vagy rusticus néven is előfordul, mindkettő falusi lakost jelöl. Mellettük még biztosan voltak rabszolgák is, ebben a korban azonban már szolgáknak szokás őket nevezni.
Volt egy harcosokból álló felső réteg is, többnyire a miles latin névvel jelölve (vagyis katona, harcos). Ezek jelentették a fejedelem kíséretét, vagy általánosabban azokat az urakat, akiknek a heresek már valamilyen szolgáltatással tartoztak. […]
A demográfiai fejlődés szempontjából úgy tűnik, hogy ebben a korban, éppen keresztény hatásra, már a monogám kiscsalád volt az általános típus, és ezen belül megbecsülték a gyerekáldást. […] A házasság leányrablás vagy -vásárlás útján jött létre a pogányoknál még ebben a korszakban, az egyház persze az ilyen gyakorlatot élesen elítélte.
Hitvilág
Az utókor, vagyis a mai régészek nagy bánatára a szláv területeken még a kereszténység felvétele utáni évtizedekben is az égetéses temetkezés volt szokásos, ami persze igen fontos emlékektől fosztotta meg a régészeket és a történészeket.
A szlávok hitvilágáról viszonylag a legtöbbet éppen a balti szlávok fennmaradt emlékeiből tudhatunk meg. Az alapvető vonás az ősök tisztelete, meg a jó és a rossz szellemekbe vetett hit, mint általában a kereszténység felvétele előtti korban mindenfelé. Sokat emlegetett alak a vízitündér, a ruszalka, amely inkább a jó, míg a másik tündér, a víla inkább a gonoszak közül való. Ilyen kettősséggel persze sok vallásban találkozunk.
Egyfajta panteonról is tudunk, éppen itt a legtöbbet. […]
Csak a balti szlávok esetében tudunk arról, hogy volt külön papi rendjük. Persze eléggé valószínű, hogy a többieknél is voltak ilyen csoportok, mágusok, sámánfélék, de a millennium tájára ezek már eltűntek.
A művészet és kultúra nyomai
A nyugati szlávoknál az 1000 körüli művészeti, építészeti stb. emlékek már a keresztény vallás uralmát mutatják. Ekkor már épültek kőből templomok vagy legalábbis kápolnák. Ezekből persze igen kevés maradt meg, adatok hiányában nehéz volna valamilyen művészeti stílus alá sorolni őket. A késôbbi, az 1000 utáni első évszázadok fejlődése azt mutatja, hogy a művészet pontosan követte a nyugati, vagyis a németországi mintákat, a román stílus volt az uralkodó. 1000 körüli érdemleges emlékei azonban még nem maradtak fenn. […]
Az államalakulásig el sem jutott, vagy legfeljebb a küszöbéig érkezett nyugati szlávok kultúrája gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt. […]
Kontinuitás és nemzeti identitás
A csehek és a lengyelek fennmaradása egyszerű képlet: a csehek esetében a 9. századi kezdetektől mind a mai napig megvolt a cseh állam folytonossága, ez pedig az eredetre vonatkozó mondáktól kezdve fenntartotta az egykori fejlődésre vonatkozó tárgyi és folklorisztikus elemeket. Hasonló a lengyelek esete is, azzal a különbséggel, hogy 1795-1918 és 1939-45 között nem létezett lengyel állam, a második világháború idején persze a lengyel emigráns kormány jelentett bizonyos folytonosságot. […] Egy évezreden át tehát mindkét esetben folytonosságról, sőt azonosságról beszélhetünk, a történelem, különösen a lengyelek esetében, a nemzeti identitás egyik alapvető eleme.
Valamelyest eltérő a morva eset. […] Bizonyos morva helyi identitástudat a 20. századig élt, elsősorban a rendi különállás tényéből táplálkozva (Morvaországnak külön tartományi gyűlése volt, független a csehországitól). Az 1968-as fellendülés keretében szóba került, hogy Morvaország kapjon olyan különállást Csehszlovákián belül, mint Szlovákia. Úgy tűnik azonban, hogy az igény mögött nem állt nagy támogatottság, az 1993. évi cseh és szlovák különválás óta komolyan nem is került szóba.
1000 körül, hagyomány és mai identitástudat tekintetében, sajátos helyet foglalnak el a szlovákok. Saját elnevezésük, a szlovák, éppúgy, mint a szlovéneknél a szlovén, egyszerűen csak szlávot jelent, nem ezen a nagy csoporton belüli külön entitást, etnikumot, népet. […] Csak a nemzeti megújulás korában, a múlt század derekán történt meg a szlovákok elválása a csehektől, külön modern nemzetté alakulásuk.
*
A nyugati szlávok 1000-től 2000-ig élő története több változatát is mutatja etnikumok és nemzetek alakulásának vagy eltűnésének. Az biztos, hogy az eltűnésben pillanatnyi demográfiai és politikai tényezők játszottak szerepet. A megmaradásban mindezek mellett a történelmi előzmények, és még inkább ezek tudatosítása voltak a döntő tényezők.
História, Felvidék Ma
