A Magyar nemzetpolitika – Más kép elnevezés alatt az erdélyi Tusnádfürdőn tartott kerekasztal-beszélgetésen a Kárpát-medencei magyar kisebbségi politikai szervezetek vezetői (köztük Csáky Pál MKP-elnök) a rendszerváltások óta eltelt húsz év politikai fejleményeire reflektálva vázolták a nemzetpolitika új kihívásait. A Magyar nemzetpolitika – Más kép elnevezés alatt az erdélyi Tusnádfürdőn tartott kerekasztal-beszélgetésen a Kárpát-medencei magyar kisebbségi politikai szervezetek vezetői (köztük Csáky Pál MKP-elnök) a rendszerváltások óta eltelt húsz év politikai fejleményeire reflektálva vázolták a nemzetpolitika új kihívásait.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Szász Jenő, a romániai Magyar Polgári Párt elnöke, Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke mellett Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnöke is bekapcsolódott. A beszélgetést Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke vezette.
A felszólalalók egyetértettek abban, hogy sem demokratizálódó országaik kisebbségpolitikája, sem az anyaország nemzetpolitikája nem váltotta valóra a nemzeti kisebbségi közösségek reményeit. Naivitásnak bizonyult az a hit, hogy a NATO-tagság és az uniós csatlakozás az autonómiát is meghozza a nemzeti kisebbségek számára. Az eredményesség feltételét a népességfogyás megállítása és politikai összefogás jelenti.
Tőkés László úgy fogalmazott, hogy „mi, akik alanyai voltunk a változásoknak, tárgyaivá, már-már játékszereivé váltunk az alakuló helyzetnek, és a kedvünk ellenére alakuló folyamatoknak”. Az EMNT elnöke szerint a kudarcok okai nem csak a nacionalizmus újbóli térnyerését eredményező posztkommunista visszarendeződésben keresendőek, Magyarország letérése az Antall- és az Orbán-kormány által kijelölt útról éppen úgy a meghatározó okok között szerepel. Véleménye szerint 2002 óta egy váratlan és annakelőtte elképzelhetetlen visszarendeződés vette kezdetét. A folyamat jelképes fordulataként a 2004 decemberi népszavazáshoz való viszonyulást és annak eredményét, a „második Trianont” jelölte meg, amelyet az önfeladás egyik tragikus történelmi eseményének nevezett. A határok feletti nemzeti integrációt segítő intézményrendszer szétrombolásaként értelmezte a HTMH, a MÁÉRT, az alapítványi rendszer megszüntetését és a Státustörvény megrövidítését. Az európai integrációt azonban a nemzetpolitikai törekvések szempontjából mindenképpen pozitívumként értékelte, amely új lehetőséget és keretet teremt a nemzeti összefogás számára. Elmondta, a 2008-as évet a nemzetpolitikai fordulat évének tekinti. Ennek jeleként említette a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács újjáalakulását, a Szili Katalin kezdeményezte, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma által kidolgozott nemzetstratégiai törvénytervezetet, amely többek között a MÁÉRT-ot is visszaállítaná, és Fodor Gábor autonómiapárti kiállását. Kulcsfontosságú nemzetpolitikai feladatként határozta meg a kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek ügyének „A magyarkérdés”-ként való tematizálását és politikai napirendre tűzését, a koszovói kérdés vagy a tibeti kérdés mintájára, mert csak ezáltal válik a maga egyediségében és sajátosságában kezelhetővé.
Csáky Pál arról beszélt, hogy az új Európában nem csak a nagy, hanem a kis népek is keresik helyüket, általános elbizonytalanodás és útkeresés tapasztalható, ugyanakkor az EU-tól közvetlenül nem remélhető a magyarkérdés megoldása, mert az tapasztalható, hogy „az Európai Unió nagyon komolyan akarja védeni az emberi- és a kisebbségi jogokat – az Európai Unión kívül”. Rendelkezik viszont megfelelő normarendszerrel az Európa Tanács és az EBESZ, és ezek az Unió számára is irányadóak, tehát a kárpát-medencei magyar törekvések számára ezek azok, amelyek kapaszkodót jelenthetnek. Csáky felhívta a figyelmet arra, hogy egy jövőképet kell saját magunk számára kialakítanunk és ennek megfelően stratégiákat felállítani és a különböző álláspontokat képviselni. Mint mondta, az „izmusok” világában nem tudunk kellőképpen összefogni és csak arra reagálunk, amit a világ produkál. Ami a kulcs lehet a nemzeti összefogás politikájában, az a történelmi hagyomány, amely segítségével nem olvadtunk bele a multikulturalizmus olvasztótégelyébe, és ezért is csodálkoznak rajtunk az amerikaiak. A Múlt jó és rossz tapasztalatainak a tanulsága lehetne a zöld kártya a jövőbe (A kerekasztal-beszégetés után Csáky Pál interjút adott a Felvidék Ma portálnak: lásd ITT).
Szász Jenő szerint a diagnózis meg van a problémákra, csak a recept hiányzik. Az elmúlt két évtized a romlás évtizede volt. Délvidéken az erőszak útját választották receptként, a szlovákok szintén elmentek az erőszak határáig, mi pedig a nyakkendős diplomáciát vagyis a párbeszéd útját választottuk. Szükség van egy új időszámításra, bizonyos fajta erkölcsi mércére, a minőségi demokrácia megőrzésére. Fontos az is, hogy egy adott közösségen belül egy kisebb politikai közösségnek mennyire érvényesül a krédója. Ahhoz, hogy autonómiánk legyen fel kell számolnunk az árulóinkkal” – mondta Szász Jenő. Majd hozzátette, hogy eljött Erdélyben is, a magyar-magyar koalíció ideje, a kisebbik testvérnek is vannak jussai, de csak összefogással lehet biztonságos ősszel a parlamentbe való bejutás.
(tusvanyos.ro, erdely.ma, felvidek.ma)
