A pár évtizeddel ezelőtt tapasztalt, s napjainkban még inkább felerősödő kábítószerezésnek számos oka lehet és van. Az egyén gyengeségén túl elsősorban ilyenek a társadalmakban fellelhető feszültségek, ellentmondások, a gazdasági nehézségekből való kilábalások kilátástalansága (amikor a szegények a nyomorukat, ínségüket, kilátástalan lakáskörülményeiket stb., a gazdagok pedig unalmukat akarják elűzni), az ideológiai eszmék hiánya vagy zavaros volta, a lelki bajoktól, problémáktól való megszabadulás reménye, a gyermekkori veszélyeztetett (elvált, alkoholista, bűnöző stb. vagy éppen „elfoglalt”, jól szituált szülők gyerekei), illetve egyszerűen csak a fiatalságból adódó, az új, az ismeretlen dolgok iránti fogékonyságból fakadó kíváncsiság. A drogfüggőség kialakulásában jelentős szerepe van a személyiségnek is, amely biológiai, szociológiai és pszichológiai tényezők együttes hatásának az eredménye. A személyiség fejlődésében nagy szerepet tulajdonítanak a genetikus, örökletes tényezőknek (hajlam, akaratgyengeség stb.), de jelentős szerepe van a szocializációnak, a tágabb környezet intelligenciájának. Az utóbbinak elengedhetetlen feltétele a család. A nem megfelelő családi környezet csökkenti a gyermek tűrőképességét a frusztrációval szemben, és ebből a feszültségből pótló jellegű kapcsolatokkal igyekszik szabadulni.
Általában a kábítószert fogyasztó gyerekek szülei nem biztosítják a jó és a szükséges családi légkört, gyakori az alkoholfogyasztás és a túlzott gyógyszerszedés.
Említést kell tenni az iskolai és a baráti környezetről is. Az iskolák nagy része teljesítmény-orientált, ezzel együtt nő a kimerültség és a feszültség, ami elvezethet a kábítószerszedés kezdetéhez. Fokozatosan jelentkezhet a barátok csábítása is, hiszen a kamaszkorban (10-18 év) mindent ki akarnak próbálni a fiatalok, nincs kellő veszélyérzetük, felelősségérzetük. Sok tizenéves a szükségesnél több pénzzel is rendelkezik, s ha ez le nem kötött idővel párosul, akkor potenciális lehetőség adódik kábítószer kipróbálására – ha hozzáférhet ahhoz. Az említett törekvések mellett az is jellemző a fiatalokra, hogy az érzelmeknek – egy misztikus, szellemiekben gazdag életnek – az újra felfedezésére törekszenek egy olyan iparosodó, ipari világban, melyre az elidegenedés a jellemző. Azt hiszik, hogy a kábítószerrel gyógyítani tudják pszichés zavaraikat, képesek harmonizálni labilis személyiségüket, túl tudnak lépni a környezetükben jelentkező nehézségeken.
