Már lassan egy éve annak, hogy Ján Slota, a szlovák nemzetiek elnöke kitalálta, és elkezdte terjeszteni, hogy a kettős kereszt egy szlovák szimbólum, amihez nekünk, magyaroknak semmi közünk. Szegénynek az nem tűnt fel, hogy a magyarok szívesen fogadják ezen keresztek felállítását. De mit is jelent pontosan és honnan ered a kettős kereszt?
A Hősök terén járva feltűnt, hogy Szent István király kezében nem a templomokban megszokott kereszt, hanem az ún. apostoli kettős kereszt látható. Bizonyára sokan szeretnének többet is megtudni a kettős kereszt kialakulása történetéről, és a szimbolika jelentéséről.
Számos vita övezi a kettős kereszt magyarországi használatának kezdetét. A hagyományok szerint (Werbőczy utóbb tévesnek bizonyult elmélete alapján), az apostoli királyság jelképeként szolgáló apostoli kettős keresztet I. István kapta II. Szilveszter pápától; és az apostoli felhatalmazás azt jelentette, hogy a magyar királyok nemcsak kinevezhettek püspököket, hanem püspökséget is alapíthattak. E széles körben elterjedt elméletet később azzal cáfolták, hogy Szent István idejében még az egyszerű latin kereszt volt használatos. Huszadik századi kutatások bizonyítják, hogy az állami jelképeink közé a kettős kereszt mégcsak nem is Rómából, hanem Bizáncból, III. Béla közvetítésével került.
III. Béla a bizánci udvarban, Manuel császár trónörököseként nevelkedett, ő használta először Magyarországon a bizánci hatalmi jelvényt. A szimbólum először 1190 körül jelent meg korabeli pénzeken és pajzsokon. A jelkép használatára feltehetőleg azért került sor, mert III. Béla ezzel kívánta jelezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát. A kettős kereszt csak később, a 13. században, IV. Béla uralkodásától állandósult a királyi pecséteken és a címeren. Ez a mai magyar címer legrégibb eleme – írja a National Gepgrapic Online.
A kettős keresztet Bizáncban még 320 körül kezdték el használni, amikor Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona Jeruzsálemben Jézus személyéhez kapcsolódó kegytárgyakat kezdett gyűjteni. A Golgota hegyről elhozta azt a keresztet, mely vélhetően Jézus keresztje volt, ebből lett a kettős kereszt.
A kettős keresztet a magyarok és a szlovákok éppenúgy sajátjuknak tekintik, ez több vita és nézeteltérés forrása. Szlovák részről több olvasatát ismerjük annak a ténynek, hogy a kettős kereszt kizárólag szlovák szimbólum térségünkben.
A FigyelőNet portál leírása szerint: „Az egyik a bizánci keresztény rítushoz kötődik, a szlovák címertani kutatások is ezt próbálják erősíteni. Jóllehet nem ismert egyetlen Nagymorávia korából és területéről származó ábrázolás sem, amelyen egy kettős keresztként értelmezhető jel lenne látható. Több mint valószínű, hogy Cirill és Metód missziós tevékenységében előfordult a bizánci eredetű crux gemina, amit ismerhettek. Ennél több kapcsolatot azonban nem lehet kimutatni a korabeli bizánci kereszténységhez.
A cirill–metódi tradíció kettős kereszttel való ábrázolásai mind a 18-19. századi történelmi romantika korából származnak, a szlovák nemzeti romantika fontos elemeként a honfoglalás előtti szlovák „nemzeti” különállást, a moráviai kereszténység elsőbbségét voltak hivatva érzékeltetni. A tény azonban az, hogy csak Szent István korában jelenik meg a pénzérméken a kettős kereszt, s a 11. század vége felé Szent László, majd II. Béla idején válik általánosan ismert szimbólumává a bizánci kötődésű kereszténységnek.
Egy további olvasat szerint a hármas halommal ellátott kettős kereszt alapvetően regionális szimbólum, amely a népi hagyományban a Tátra, Mátra és a Fátra hegyvonulatait jelenti, a kettős kereszt pedig a nyitrai részfejedelemséghez, közvetve a cirill-metódi misszióhoz kötődik. Ilyen értelmet adnak a szlovák heraldikusok a Képes Krónikában található egyik iniciálénak, amely a Károly Róbert ellen a rozgonyi csatában alulmaradt felső-magyarországi főúri seregeket ábrázolja. Zászlajuk porban hever, s rajta pedig a kettős kereszt látható.”
A honfoglalás előtti, főként heradikai értelemben vett visszavetítése pedig utólagos, nemzeti romatnikus konstrukció. A bizánci rítus terjesztése csupán igen rövid időszakra korlátozódott a morva területen: maga Szvatopluk űzte el a bizánci testvéreket, illetve tiltotta meg a keleti keresztény rítus használatát. Ilyen értelemben a bizánci kettős kereszt folytonossága csak a középkori magyar állam bizánci kapcsolataitól datálható. Ezzel együtt nem szabad elfelejteni, hogy minden európai nemzet szimbólumrendszerében keverednek a mítoszok, a valóságelemek és a kulturális örökség elemei. Ezeket lebontani, konkrét eseményekhez, uralkodói döntésekhez kötni nem lehet – int mérsékletre és körültekintésre a történész. Ha sikerülne a magyar és a szlovák történeti közgondolkodásban arra kanyarodni, hogy a kettős keresztben a két nép legszorosabb kapcsolatának bizonyítékát lássuk, valószínűleg sokkal közelebb juthatnánk a történelmi valósághoz, mint azzal, hogy a szimbólummal viaskodunk. Másrészt a közös történelemben rejlő értékek is előtérbe kerülnének, ami nélkül nehezen elképzelhető bármifajta történelmi kiengesztelődés, kibékülés – írja a FigyelőNet.
Végezetül egyet nekünk sem szabad elfelednünk, évszázadokon keresztül együtt élt a két nép, közös címert használtunk, amelyben a kettős kereszt jelen volt. Mint a História egy régebbi számából megtudtuk: „A magyar királyi (később állami) címer legkorábban megjelenő eleme, a kettős kereszt több mint nyolcszáz éve szerepel hazánk címertörténetében.”
