A Bizottság elnöke kedden az „EU-bővítés – 5 év távlatából“ című konferencián a legutóbbi két EU-bővítés hatásairól beszélt.
Barroso szerint a bővítés mind az új, mind a régi tagállamok fejlődéséhez hozzájárult, éppen ezért a mostani nehéz időkben különösen fontos, hogy a közös vívmányokat megvédjék a tagállamok.
Az Európai Unió és a tagállamok több jelentős évfordulót ünnepelhetnek idén: 20 éve, 1989 folyamán mentek végbe azok a forradalmi jelentőségű változások Európa keleti részén, melyek lehetővé tették, hogy a szocialista blokk felbomlása és a tagállami rendszerváltások következményeképpen Európa ismét egyesülhessen. Az 1989-es események tették lehetővé azt is, hogy hosszas társadalmi és gazdasági felkészülés után Európa keleti felének országai csatlakozhassanak az Európai Unióhoz. Ilyen előzményekkel, lassan öt éve, 2004-ben került sor az unió történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor 10 új tagállammal 25 tagúvá vált az Európai Unió, ezt követte a legutóbbi, 2007-es bővítés, mellyel a közösség létszáma 27-re nőtt.
A konferenciára nem sokkal az után kerül sor, hogy az Európai Bizottság február végén ismertette elemzését az elmúlt két bővítés – elsősorban gazdasági – hatásaival kapcsolatban. Hasonlóképpen ahhoz az elemzéshez, Barroso is hosszan méltatta azokat az eredményeket, melyek egyértelműen az unió bővítésével hozhatók összefüggésbe.
Ezek közül a legfontosabbak (melyeket beszédében a Bizottság elnöke is megemlített, és melyről részletes elemzés olvasható a Bizottság tanulmányában):
– Jelentősen emelkedett az életszínvonal az új tagállamokban. Az új tagállamokban az egy főre jutó jövedelem 1999-ben a régi tagállamok átlagához viszonyítva 40%-ot tett ki. Ez az érték 2008-ban 52%-ra emelkedett, ehhez hozzájárult, hogy a gazdasági növekedés az elmúlt 5 évben az újonnan csatlakozott országokban 3,5 százalékról 5,5 százalékra nőtt, míg a nyugat-európai országok növekedési üteme nem változott.
– Fellendült a kereskedelem a tagországok között, ezzel az EU versenyképesebbé vált. 2007-ben az új tagállamok kivitelének csaknem 80 százaléka irányult az EU többi tagállamába, míg a régi tagállamok is növelték exportjukat: 2007-ben teljes kivitelük 7,5%-át az új tagállamokban értékesítették, miközben egy évtizeddel korábban ez az érték még csupán 4,75% volt.
– A kibővült EU ma a világ legnagyobb integrált gazdasági térsége: a világ GDP-jének több mint 30 százalékát, a világkereskedelemnek pedig több mint 17 százalékát adja.
– Az új tagállamok gazdasága modernizálódott (szolgáltatásokra épülő, tudásalapú gazdasággá kezdett átalakulni.
– Javult a foglalkoztatás. A 12 új tagállamban – ahol a munkanélküliség gyakran igen magas mértéket öltött – 3 millió munkahely jött létre 2003 és 2007 között. Ugyanekkor a tömeges munkaerő-beáramlással kapcsolatos „nyugati” aggodalmak nem igazolódtak be: a legtöbb befogadó tagállamban a más tagállamokból származó munkavállalók aránya nem haladta meg a munkaképes korú lakosság 1%-át, emellett a migráns munkavállalók révén adott esetben a munkaerőhiányt is sikerült megoldani. A Bizottság számításai alapján pusztán a munkaerő mobilitása – közepes időtávon – 0,3 százalékkal járul hozzá az unió GDP-jéhez.
– Új export- és beruházási lehetőségek nyíltak a régi tagállamok számára, főként a pénzügyi ágazatban.
– Megszilárdult az új tagállamok jogi és intézményrendszere (új, uniós versenyszabályok kerültek bevezetésre, újraszabályozták a termékpiacokat, stb.).
– Az unió strukturális és kohéziós alapjai révén tőke áramlott az új tagállamokba.
Mindezek mellett a bővítés természetesen számos hasonlóan jelenős, ugyanakkor kevésbé számszerűsíthető hozadékkal is járt:
– A bővítés hozzájárult ahhoz, hogy kontinensünkön megszilárduljon a demokrácia és nagyobb fokú stabilitás és a biztonság alakuljon ki.
A globális jelentőségű problémák kezelésekor a kibővült EU nagyobb súllyal képes fellépni, legyen szó akár az éghajlatváltozásról, akár a világgazdaságról és annak működéséről;
Az elmúlt öt évben az EU nem csak területileg bővült, hanem erősebbé, dinamikusabbá és kulturális értelemben is gazdagabbá vált.
A jelenlegi nehéz globális helyzetben – ahogy azt beszédében Barroso is kiemelte – számos kihívás éri az Európai Uniót, és biztosítani kell, hogy a jelenlegi világméretű gazdasági recesszió ne tegye tönkre az eddig elért eredményeket. A gazdasági válság hatására megfigyelhető egyfajta protekcionista tendencia, mely komolyan veszélyezteti a határok nélküli egységes piac által az 500 millió európai polgár számára biztosított előnyöket. Ezzel kapcsolatban Barroso így fogalmazott: „együtt mindnyájan nyerünk, viszont külön-külön vesztésre vagyunk ítélve.”
EUvonal, Felvidék Ma
