Szomorú vagyok. Nem szeretem Robert Ficót, katasztrófának tartom Slota és Mečiar működését a szlovák politikában. Most rossz látnom, hogy ünnepelnek. Nem kell küzdeniük, az ellenzék tálcán kínálja fel magát. (Lásd mílyen tapsot kapott a parlamentben Bugár Slotáéktól, amikor bejelentette távozásukat a frakcióból.)
Iveta Radičová érthetetlen lépésével csak azt bizonyította be kedden, hogy valóban éretlen volt a köztársasági elnöki posztra. Szimpatikus volt számunkra, szerettük őt, drukkoltunk neki – de sajnos, komoly hibát vétett.
Aztán itt van a mi négy muskétásunk. Most ők is megmutatják, senki és semmi nem érdekli őket, csak az ő érdekük, az ő nézetük. Valljuk be: a nagy csalódások nagyon fájnak az embernek. Én minden választáson Bugárra szavaztam, meg voltam róla győződve, hogy értünk tesz mindent. Szimpatikus volt számomra, drukkoltam neki. S most itt van: minden módon megpróbálta kiebrudalni Csákyt az elnöki székből. Miután eddig nem sikerült neki, most a pártot is képes feláldozni. Kockáztatja az MKP eredményét az európai parlamenti választáson, kockáztatja a szombaton megméretkező polgármesterek sikerét. Aki látta, hogy Dunaszerdahelyen mennyi pénzt és energiát ölt bele a kampányba mindkét oldal, láthatja, mennyire fontos a győzelem mindkét esélyesnek. Nos, Bugár most az MKP-t is hajlandó feláldozni nagyvállalkozónk dunaszerdahelyi sikeréért. Miért teszi? Önzésből, butaságból, beteges sértődöttségből – vagy netán, mert muszáj neki? Valaki kiadta a parancsot? Ehhez is gyomor kell: a volt pártelnök szembemegy a saját pártjával!
Nagy László nem tétel: ki emlékszik már arra, hogy ő is pártelnök volt egykor, s valaki hitt is neki? A 2006-os választásokon már nagyon lecsúszott. A TA3 televízió is a súlyánál fogva kezelte őt: amikor a sajtótájékoztatón beszélt, az időjárás-jelentés futott a kép alatti hírekben. A. Nagy, a meteorológus.
Gál Gábor, aki maga sem tudja, mit akar. Bizottsági elnök is akar lenni, kilép az MKP klubjából a parlamentben, de bent akar maradni a megyei önkormányzati klubban, ügyvédi irodája nem tud meglenni a szlovákiai magyar nagyvállalkozók megrendelései nélkül. Poszt is kell, pénz is. Kezelhető ember – vagy csupán manipulálható?
Simon, az elszabadult hajóágyú. Neki sem drága semmi, ha nem tud diktálni az MKP-ban, az inkább szűnjön meg.
Itt tartunk. Részükről egy szó sem esik arról, akiért és amiért ez az egész létezik. Jogainkról, a választókról, magyar közösségünkről. A nacionalista nyomás elleni helytállásról, a választásokról, amelyek előttünk állnak. Akikre eddig felnéztünk, azt mondják: ha nem úgy lesz, ahogy ők akarják, inkább vesszen minden. Menjen tönkre a párt. Érdekli őket egyáltalán a közösség?
Remélem, a túlnyomó többséget, aki marad, igen. Azt az MKP-t, amelyik így megtisztul, még jobban tudjuk majd szeretni. Mert most már világos, ki miért megy el. S az is, ki miért marad. Igen, nagyon világos, hogy mi, nagyon sokan, miért maradunk.
Felvidék Ma, -ir-
