„A jugoszláv háború a szlovák-magyar kapcsolatok viszonylatában is figyelmeztetés” – mondta többek közt Jacques Rupnik abban az interjúban, melyet a Pravda című napilap munkatársa készített az ismert francia politológussal. Az alábbiakban a beszélgetés magyar fordítását olvashatják. Miként használták ki az Európai Unióhoz öt évvel ezelőtt csatlakozott államok, köztük Szlovákia, az így létrejött lehetőséget?
Közép- és Kelet-Európa térségébe beköltözött a demokrácia, a béke és a prosperitás. Ez a folyamat azonban nem volna olyan mértékű, ha az európai integráció lehetősége nem lett volna adott. Szlovákia e tekintetben nagyon jó példa. Nézze meg például a ´90-es éveket. Az Ön országa akkor elfordult a közép-európai demokrácia modell további elmélyítésétől. Az a lehetőség, hogy esetleg saját magukat zárták volna ki az uniós tagságból, elegendő ösztönzés volt ahhoz, hogy széles demokratikus koalíció jöjjön létre, mely lehetővé tette az Európai Unióhoz vezető útra való visszatérést.
Említette a békét. Az EU nélkül esetleg valamilyen háborúba keveredhettünk volna?
Az Európai Unió segíti a tagállamok közti konfliktusveszély csökkentését. Ez egy fontos dolog, habár sokszor ezt természetesnek vesszük. Viszont, ha egy kicsit is ismerjük Európa történetét, akkor tudjuk, hogy a békés együttélés itt soha nem tartozott a magától értetődő dolgok közé.
Viszont továbbra is vannak problémák a szlovák-magyar viszonyban.
A problémák egyszerre, valamilyen csoda folytán nem tűnnek el. Ha Önök az unióban vannak, akkor mégiscsak léteznek bizonyos keretek. Ezért szoktam én néha az Európai Uniót az osztrák monarchiához hasonlítani. Ez az államalakulat többek közt azért létezett, hogy csökkentse a közép- és kelet-európai kis népek közti konfliktusokat. Kiegyenlítette a köztük lévő kapcsolatokat, melyek sokszor feszültséggel voltak terhelve. És most ezeket a feladatokat az EU látja el.
Ha az unió bizonyos tekintetben az Osztrák-Magyar Monarchiát helyettesíti, akkor mindez azt jelenti, hogy a kis országoknak e tekintetben valamiféle felső döntőbíróra van szükségük?
Érvelhetnek azzal, hogy képesek ezeket a konfliktusokat megoldani, de a múltban ez nem így volt. Az Európai Unió nem totalitárius birodalmiságot kínál, hanem önkéntességet. Mindenki ezt az uniót kritizálja, de egyúttal mindenki a tagja szeretne lenni. Ez nem egy szovjet típusú korlátolt szuverenitás. De nem is egy nemzetállam teljes szuverenitása, mely a globális világban úgyis csak fikció.
Csakhogy senki sem szeretné csak úgy feladni a szuverenitását.
Igen, megértem, hiszen Önök csak nemrégiben szerezték meg és most meg kell osztaniuk. Lengyelország is három évszázadra eltűnt a térképről és most újból itt van
Ha Szlovákia és Magyarország nem volnának az unió tagjai, akkor a két ország közti kapcsolatok még rosszabbak lennének?
Igen, ezt feltételezem. És nagyon félek tőle, ugyanis nem kell messzire mennünk a rossz példáért. Nézze csak meg, hogy mi történt a ´90-es években a volt Jugoszláviában.
Lehetséges volna, hogy a valós és elgondolt történelmi sérelmek Pozsony és Budapest közt valami olyanná fajuljanak, mint amivé Jugoszláviában? Hiszen ott polgárháború volt, népirtás.
Ez nagy figyelmeztetés. Csak egy ugrásra van Önöktől. Az egykori Jugoszláviában liberálisabb kommunista rezsim volt uralmon. A vasfüggöny leomlása után mindenki azt gondolta, hogy éppen Jugoszlávia fog a legkönnyebben megbirkózni a demokráciára való átmenettel. Tudjuk, hogy mi történt. Az unióban az a jó, hogy kinyitja a határokat, és ugyancsak kereteket ad a kisebbségi jogokat tekintve, hiszen éppen a konfliktusok megelőzésén nyugszik az egész unió filozófiája. A második világháború után a németek és a franciák azt mondták, hogy egy évszázad alatt három háborút is folytattak. Így már nem lehetett tovább folytatni. Nagyon felszínesnek tűnhet, hogy most mindenki bizonyos normákról és közös piacról beszél, de ezek is ugyanennek a filozófiának az eszközei. Minél inkább össze leszünk kötve, annál kevesebb okunk lesz a konfliktusokra.
Tehát határozottabban beleszól majd az unió a szlovák-magyar párbeszédbe?
Mondhatnám, hogy beleszólhatna, de az érintett országok ezt valószínűleg nem óhajtják majd. A nacionalizmus kísértése éppen most, a gazdasági válság idején, nagy. A politikusok azt az érvet is választhatják, hogy minden egyes probléma miatt valaki más a felelős. A legjobb az olyan szomszéd, aki valamit elvett tőlünk, vagy valamilyen sérelmet okozott nekünk. A kísértés bizonyosan nőni fog Orbán Viktor hatalomra jutásával. És azért is, mert Magyarország a válság által nagyon erősen sújtva van. Amikor a ´90-es években Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök a magyarellenes kártyával játszott, a másik oldalon ott volt egy prosperáló Magyarország, balközép kormánnyal az élén. A jelenlegi szlovák kormányfő, Robert Fico kijelentheti, hogy Szlovákia most ezerszeresen jobban áll, mint Magyarország és ez akár igaz is lehet. De szükség van arra, hogy ezt így világgá kürtölje? Abban az esetben, ha az EU túl sok politikusa elveszíti a felelősség és az egymásrautaltság érzését, akkor az unió jövője nem kell, hogy rózsaszín legyen. Egyszerűen nem vehetjük az uniót úgy, mint valami magától értetődő dolgot.
Felvidék Ma, Pravda, tt.
