Háromnapos zarándokutunk célja nemcsak Passau, hanem a Duna menti osztrák kolostorok meglátogatása volt. Dunaszerdahelyről indultunk 2009. július 6-án. Lelki vezetőnk Szalay András ipolyszakállosi plébános, idegenvezetőnk pedig Galgóczi Rudolf zselízi esperes-plébános.
A jelenlegi Ausztria földje Európa legrégebben lakott területei közé tartozik. Már az őskőkorszakban éltek itt emberek (Willendorfi Vénusz), és a vaskorszaki hallstatti kultúra központját is itt fedezték fel. Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is. A kalandozó magyarok is többször végigdúlták, egészen 955-ig. Az augsburgi döntő vereség után őrgrófságot szerveztek, melyet 270 esztendőn át a Babenberg-dinasztia kormányzott, majd újabb 670 éven át 1918-ig a Habsburg-dinasztia.
Igaznak bizonyul a szójáték: Österreich – klösterreich, vagyis Ausztria a kolostorok hazája – még ma is.
Szent Benedek a 6. század közepén szabályzatot, Regulát állított össze a szerzeteseknek. A nagy bölcsességgel, mérséklettel és jó emberismerettel megfogalmazott szabályokat a nyugati egyházban a 8. század végére szinte mindenütt elfogadták. Szent Benedek jellemét és Reguláját a mély hitre alapozott vallásosság, a szelídség és erő, az egyszerűség és komolyság, az imádság és a munka szeretete jellemzi. Az őt követő szerzetesek életének három fő eleme: 1- az istendicséret vagyis a közösen mondott imádság (zsoltározás, zsolozsma), 2- a közösség és az egyház érdekében végzett mindennapi munka, 3- az egyéni imádságos lelki és szellemi művelődés. Ahogy „Ora et labora” – imádkozzál és dolgozzál jelmondatukat a melki apátságban az „olvass” szóval kiegészítve láttuk. A VIII. századtól a mai Ausztria területén is megkezdődött a kolostorok alapítása. A bencés, cisztercita és Ágoston-rendi szerzetesek sorra alapították apátságaikat, melyek szintén Szent Benedek Reguláját követték. 1770 körül Ausztriában több mint nyolcszáz férfi- és női kolostor működött. Az osztrák irodalom első írásos emlékeit is a kolostorok őrizték meg. A nyugati Egyház országaiban az uralkodók és a társadalom megbecsülték a szerzeteseket, házaikat adományokkal és különféle jövedelmekkel látták el. A szerzetesek nagy figyelemmel fogadták a vendégeket, zarándokokat, szegényeket, ez utóbbiaknak rendszeresen élelmiszert osztottak. Több apátság kórházat is tartott fenn, és a XVIII. századtól oktatással és neveléssel is foglalkoztak. A barokk kultúra hatására sajátos élet alakult ki az apátságokban. A jó gazdálkodás eredményeként a középkori templomaikat barokk köntösbe öltöztették vagy teljesen új, pompás templomot építettek. Remekművű kelyhek, monstranciák, szobrok és festmények, emelték az istentisztelet fényét és nagyméretű orgona hangja növelte az ünnepi hangulatot. A hatalmas épületekben díszlépcső, díszterem, fényes könyvtárterem kapott helyet.
Első megállónk az alsó-ausztriai herzongerburgi Ágoston-rendi apátságban volt,. A kolostorban, melyet 1112-ben alapítottak jelentős műkincsek találhatók. Gazdag festménygyűjteménye van. Itt láthattuk először Szűz Mária és Erzsébet találkozásának azt az érdekes ábrázolását, mikor is mindkettőjük méhében láthatók a gyermekek. Itt található az 1501-ben készült aggsbachi szárnyas oltár is. A díszteremben, a lépcsőházban és a templomban Bartolomeo Altomonte freskóiban gyönyörködtünk. A kolostorban 60 000 könyvet őriznek, ebből 30 000-t a könyvtárban. Az apátsági templom védőszentjei Szt. György és Szt. István vértanú a főoltár képe – trónuson ülő Madonna – két oldalán állnak. A kolostor modern kápolnájában az oltárt a falból kiemelt hasáb helyettesíti. A mennyezetről függő üveglapra pedig, piros festékkel -mintha vérrel – festették meg a teremtés egyes szakaszait.
A zarándoklatunk első napi szentmiséjét az egyik legnevezetesebb osztrák búcsújáróhely, a Duna kanyarulatában, a Taferl-hegyen található Maria Taferl gyönyörű bazilikájában tarthattuk. Már a Krisztus előtti időkben is kultikus hely lehetett, bizonyítja ezt, az épület előtt megtalált ősrégi pogány oltárasztal – Tafelstein, melyről ez a táj a nevét is kapta. A zarándokokat azonban nem ez vonzza ide, hanem a monda alapú csoda: a mai főoltár helyén egy tölgyfa állt, amelynek lombja közé a környékbeliek egy feszületet és egy Mária képet erősítettek, s előtte tartottak búcsút. Mikor a fa kiszáradt, koronájára egy piéta szobrot tettek,s akkor a fa újra kizöldült. 1658-ban csodás gyógyulásokról és természetfeletti fényjelenségekről számoltak be. Templomát 1660-tól 1710-ig építették, tervezésében nagy szerepe volt a kor híres építőművészének, Carlo Luragónak. A hagyma alakú toronysisakok már messziről láthatók, s uralkodnak a tájon. A templom belsejét freskók és barokk faragványok díszítik. Márvány főoltárának képét a kremsi Schmidt festette, több oltárképét pedig Anton Beduzzi és társai. Az oltár közepén láthatjuk a díszes, aranysugaras keretbe foglalt piéta kegyszobrot. Az első kegykép a tölgyfával együtt 1755-ben elégett. 1947-ben a templom Bazilika rangot kapott, és napjainkban is évente 300.000 látogatója van.
Maria Taferl – Bazilika
Következő megállónk Baumgartenberg, a Naarn völgyében fekvő városka. A Mária mennybemenetele templom a cisztercita apátság kimagasló értékű temploma. A szerzeteseket a clami várúr Otto von Machland és felesége, Jeuta von Peilstein telepítették le 1141-ben. A templom főhajóját több boltszakaszos dongaboltozat fed, melynek freskóin a ciszterci rend történetét, a boltcikkelyekben pedig prófétákat és Szt. Bernát életének epizódjait láthatjuk. A káprázatosan gazdag stukkódíszítés szinte minden szabad felületet elborít, mint a habtorta-jegyezték meg többen zarándoktestvéreink. A berendezésből még művészileg kiemelkedik a szószék, amelyet a rendalapító Szt. Bernát alakjából kinövő, a ciszterciták családjának termékeny fája tart.A stallumok fafaragásai között találjuk a Machland-címert, amelyből Felső-Ausztria címere született. A kolostorban a Jó Pásztor szerzetesnővérekből már csak négyen tevékenykednek. Mentálisan sérült betegeket ápolnak, és a kolostor falai között működik a kiváló eredményekkel büszkélkedő Európa Gimnázium is.
Az első napunk utolsó megállója Wilhering. Ma is virágzó kolostorából 13 plébániát irányítanak, híres kertészetet és gimnáziumot működtetnek. A cisztercita apátságot két fivér Ulrich és Cholo von Wilhering alapította 1146-ban. Az 1733-as tűzvész után épült fel Ausztria legszebbnek tartott rokokó temploma, a Mária mennybemenetele apátsági templom. A freskók és a berendezés főként vörös, arany és barna színekben pompáznak. A barokk és rokokó hangulathoz nagyban hozzájárul az oszlopok, szoboralakok, puttók, aranyozott faragások sokasága. A főoltár és a 3-3 mellékoltár képeit Martino Altomonte festette.
Éjszakai nyugovóra a németországi Neuhaus am Inn családias hoteljében térhettünk volna, de sokan kíváncsiak voltunk az Inn-folyó túloldalán fekvő osztrák városkára Schärdingre. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a vadul hömpölygő, zuhogó megáradt Inn-folyót átívelő hídra lépjünk és átsétáljunk vissza Ausztriába. Úgy, ahogy ezt Esztergom és Párkány között szoktuk a Dunán átívelő Mária-Valéria hídon. Schärding hangulatos kis városka híres a sajt-és sörgyártásáról. Főterén 233 élénk színűre festett, keskeny homlokzatú, emeletes, oromzatos ház áll. A város plébániatemplomába a késői óra miatt sajnos nem tudtunk
bejutni.
Neuhaus am Inn
Zarándokutunk második napján Passauba érkeztünk. Alsó Bajorországban található ez az egyik legszebb fekvésű német város. Belvárosában ömlik egybe a 180 m széles Inn, a 125 m széles Duna és a mintegy 30 m széles Ilz folyó, ezért a „három folyó városának -Dreiflüssestadt”, de a vízparton sorakozó házairól Bajor Velencének is szokták nevezni. Passau jelképe az óváros fölé emelkedő Szt. István dóm, melynek alapja a Pilgrim püspök (971-991) tevékenysége alatt épített háromhajós bazilika. Pilgrim püspök és unokabátyja, Frigyes, salzburgi érsek, voltak azok, akik elöl jártak a magyarság megtérítésében. Egyes kutatók szerint Pilgrim keresztelte meg Géza fejedelem fiát, Vajkot is, még csecsemőkorában. A történetírók azonban valószínűbbnek tartják, hogy Szent István királyunkat később, Szent Adalbert keresztelte és bérmálta meg. Szent Pilgrim földi maradványai a passaui székesegyházban leltek nyugalomra, de egy 1181-ben bekövetkezett tűzvész megsemmisítette azokat. Passau legjelentősebb magyar vonatkozású helye a Niedernburg zárda, melynek templomában nyugszik a magyarok első koronás uralkodónője, Gizella bajor hercegnő. 980 körül született, Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leányaként. Bátyja II. Henrik német-római császár volt. Szemlélődő hajlamú vallásos lélek volt, és eredetileg kolostorba akart vonulni, de már tizenegy esztendős korában kijelölték őt a magyar trónörökös feleségének. Szent Adalbert püspök megérttette vele, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesz Istennek, ha részt vesz egy nép megtérítésében. Új hazájában Veszprémben székesegyházat építtetett, majd apáca zárdákat alapított. Mint a király feleségének, neki kellett ellátni az ország templomait egyházi felszerelésekkel. Zászlókat, miseruhákat varrt és hímzett udvarhölgyeivel, és a magyar koronázási palást is az ő keze munkája. Példás, szelíd feleség volt, jótékony a bajbanlévőkkel, bőkezű a szegényekkel. Vallását is példamutatóan gyakorolta. Azonban szenvedésekben is bőven volt része. Fia majd férje bekövetkezett halála után visszavonult, és csak Istennek élt. 48 év múltán tért vissza hazájába, és itt megvalósította fiatalkori tervét – Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, ahol két év múlva apátnő lett. Szerényen, nehézségeit és szomorúságát türelemmel viselve élt. 1060 vagy 1065. május hetedikén bekövetkezett haláláig nővértársait szeretettel és saját önmegtartóztató, böjtölő életmódjával példamutatóan nevelte. Hamvai a niedernburgi templom Parz-kápolnájában nyugszanak. Sírja egy XI. századból származó, román stílusú sírkővel van lefedve. E fölött emelkedik a gótikus felsősír, ahol földi maradványai – koponya és lábszár csontjait mellett tisztelettel énekeltünk és imádkoztunk: Istenünk, ki első királynőnkül adtad Boldog Gizellát, és ő önfeláldozó buzgósággal fáradozott népünk megtéréséért, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy e nép, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!
Míg a Szent István bazilikában hangverseny zajlott, mi hajó kirándulásra mentünk. Először a Dunáról, majd az Innről tárult elénk Passau csodálatos képe: a pompásan díszített városháza, a Szent György „hegyre” épített ún. felsővár, majd a domb tövében, a Duna és az Ilz találkozásánál az ún. alsóvár.
A passaui katedrális alapkövét 1407. május 14-én rakták le. Késői gót stílusban épült, majd az 1662-ben pusztító tűzvész után olasz művészek a megmaradt gótikus épületrészekbe barokk stílust ötvöztek. Izgalmas hangulatot kölcsönözve ezzel a több mint 67 m széles és kb. 100 m hosszú háromhajós bazilikának. A gazdag stukkódíszek, szobrok, freskók összhangban állnak egymással. A mennyezeti freskók szinte sorozatban Szent István vértanúságát, az ő látomásait ábrázolják. A főoltár 1946-1953 között készült, alkotója Josef Henselmann, Szent István megkövezését ábrázolja. Nem felejthetjük el megemlíteni, hogy itt van Bajorország legnagyobb harangja, majdnem 8 tonna, és a világ legnagyobb templomi orgonája, melynek 233 regisztere, 17 974 sípja és 4 harangjátéka van. A dóm ma püspöki templom, mely az emlékezés, az istentisztelet és az imádság helye. Hely a kegyelem számára, ahol az ember felismerheti, hogy Európa, az európai kultúra és az európai lét a hitből keletkezett.
Passau a Dunáról
Utunkat tovább folytatva Marktl am Innbe érkeztünk. Ez a a felső-bajorországi kis falu arról nevezetes, hogy 1927-ben itt született Joseph Alois Ratzinger – XVI. Benedek pápa. Szülőháza megtekintése után tovább indultunk Altöttingbe. Ez a bajor kisváros Münchentől 90 km-re található, az osztrák határ felé, a Lech és az Enns folyók között. 1489-ben a legenda szerint, itt egy 3 éves kisfiú vízbe fulladt, de miután az Isteni Kegyelem kápolnában (Gnadenkapelle) az édesanyja az oltárra fektette, feléledt. Ez a kápolna a főtéren-Kapellplatz- áll, nyolcszögletű toronnyal, mely a VII. századból ered, majd 1498 körül építették hozzá a gótikus hajót. A kápolnát kívülről árkádos folyosó veszi körül, melynek fekete színű falain hálaadó képek sorakoznak, szinte befedve az összes szabad helyet. A szentély falai belülről fekete márványból vannak. Az ezüst oltár pazar kidolgozású, 1645-ből származik, híressége az 1330-as évből eredő hársfából készült, 65 cm magas Madonna-szobor, melyet a gyertyák korma feketére festett. A zarándokok fakereszteket hordva járják körül az oldalfolyosót. A kalandozó magyarok pusztítását Öttingben csak ez a kápolna élte túl.
A téren áll a szép késő gótikus Szt. Jakab és Fülöp-plébániatemplom. Érdekessége az a középkori óra, melyen a Halál kaszája jelzi az idő múlását.
A Szt. Anna-bazilika 1910. körül épült, monumentális, több ezer lelket befogadó templom. Egy rövid imára betértünk a Szent Magdolna templomba is.
Második napi szentmisénket az altöttingi Szent Konrád kapucinus templomban tarthattuk meg. Ez a város második zarándok célja. 1654-ből ered, de teljesen modernizált, érdekes belső elrendezésű templom. A modern, geometrikus alakú oltár előtt áll a szentté avatott, kapucinus barát üvegkoporsója, a miséző oltár felett baldachinnal. Konrad von Parzham az altöttingi kapucinus testvér a Szent Anna kolostorban élt portásként.A templom egyik részében a szegény éhezőknek kenyeret osztó barátként ábrázolják őt. 1930-ban boldoggá, majd 1934-ben szentté avatták.
A harmadik napra is maradt még bőven látnivaló. Első utunk a reichersbergi Ágoston-rendi apátságba vezetett. 1084-ben alapították és még ma is a vidék vallási és kulturális központja. A kolostor külső udvara 123 m hosszú és látványossága a Szent Mihály-kút. Az épület dísztermét és a hercegi szárnyat is mitológiai témájú freskók díszítik. Az apátsági templom védőszentje Szent Mihály, kit rövid fohászban kértünk „védelmezz minket a kísértésben…”.
Kremsmünster ősi bencés kolostor Ausztriában a Krems-folyó partján. III. Tasziló bajor herceg (748-788) alapította 777-ben, a monda szerint azon a helyen, ahol a herceg fiát egy felbőszült vadkan halálra sebezte.Az alapítás óta megszakítás nélkül szerzetesek lakják. 1594-ben gimnáziumot, 1804-ben kollégiumot nyitottak. Ma is 26 plébánia tartozik az apátsághoz. Az épület déli szárnyában értékes műgyűjteményeket tárolnak. Egészen közelről láthattuk a Tasziló-kelyhet, mely 764-769 között készült, aranyozott réz, niello technikával. Ezt a kelyhet csak akkor vitték el az apátságból, mikor a Szentatya Ausztriában tett látogatása alkalmával Máriazellben misézett. A Galéria-teremben festményeket, szobrokat, fegyvereket és más kiállított műtárgyakat láthattunk. A Császári-terem mennyezetén allegorikus festményt, a falakon körbe 15 császár képét ábrázolták. Érdekessége a teremnek, hogy az iskolaév végén a legjobb diákok itt kapják meg az apát úr kezéből bizonyítványukat. Az 1675-ben épült könyvtárban 140 000 kötet mellett 400 kora középkori kódexet és csaknem 800 ősnyomtatványt őriznek, de megcsodálhattuk a gazdagon díszített freskók és stukkók halmazát is. A könyvtárat mind a mai napig az egész világból látogatják kutatók és tudósok, akik különféle témakörökben – a botanikától a csillagászatig, a filozófiától a nyelvtudományokon át a teológiáig – veszik igénybe a szerzetesek segítségét. A folyosón a kolostor eddigi 72 apátjának arcképe látható. Az apátsági templom 78 m hosszú és 21 m széles, háromhajós, román-kora gótikus bazilika, melyet 1680-1712 között barokkosítottak. A főoltár képe Krisztus megdicsőülését ábrázolja. 12 barokk elrendezésű oltára hasonló, gazdagon keretezett képpel, mely felett angyalok tartják a baldachint. A mellékoltárok képeit és szobrait is neves művészek alkották. A templom tartópilléreire a brüsszeli Reydam 1551-ben készült gobelinjeit függesztették, amelyeken az egyiptomi József története látható. A templom hátsó részében megőrizték az alapító Tasziló fiának, Gunthernek a síremlékét kb.1300-ból.
Melket látni kell! A bencés apátság a barokk művészeti korszak mesterműve. 213 m magasban a várost szinte maga alá gyűrve uralkodik a vidéken. Melket már a rómaiak idejében is lakták. A kolostor alapítása 985-re tehető. 1113-ban Szent Kálmán földi maradványait hozták a kolostorba, ezért ő az apátság védőszentje Szent Lipóttal együtt. A déli szárnyban a császári díszlépcsőn jutunk fel a Császári-folyosóra, ahol az osztrák uralkodók arcképeit láthatjuk. A folyosóról nyíló dísztermekben nagyrészt múzeumot rendeztek be., ahol 11 teremben dokumentálják az apátság történelmi, művészeti és korunkbeli jelentőségét. A márvány terembe érve megcsodálhattuk a mennyezeti freskót, amely a tiroli festő, Paul Troger műve 1731-ből. A könyvtárban a mennyezetig érő intarziás polcokon 100 000 könyvet, kb. 1 800 kéziratot és 750 ősnyomatot őriznek. A mennyezeten itt is Troger festményét láthatjuk, melynek központjában egy asszony egyik kezében hétpecsétes könyvet és az apokalipszis bárányát tarja, a másikban egy pajzsot és a Szentlelket galamb képében. A központi alak körül a négy fő erényt ábrázoló külön csoport lebeg: az okosság, az igazságosság, a lelkierő és az önmegtartóztatás. Jelentése: a „természetes” erény a „természetfeletti” hithez kell, hogy vezessen. Az ajtókat négy fából faragott alak, a négy fakultást ábrázolja: a jogtudományt, az orvostudományt, a filozófiát és a teológiát. A könyvtár után a templomba lépve, csak még fokozódik csodálatunk. A főoltáron Szent Péter és Pál alakja tűnik fel, tőlük két oldalt az Ószövetség alakjai láthatók. A mennyezeti freskók a salzburgi Rottmayr művei, Szent Benedek mennyekbe vivő diadalútját jelölik. A templomhajóhoz kétoldalt 3-3 mellékoltár kapcsolódik, kápolnaszerűen kialakítva. A templombelsőt a legszebb barokk alkotásnak tekintik az Alpoktól északra. Az arany és vörös alapszínekkel mélyítik az aprólékos és gazdag díszítést. Az apátság ma is „él”, gimnáziumában 600 diákot oktatnak.
Melktől Krems an der Donauig húzódik Alsó-Ausztria azon területe, melyet Wachaunak neveznek. 30 km-es hosszú völgyszoros a Duna mentén. 2000 óta a világörökség védelmét élvezi, nemzetközileg elismert borvidék. Wachau kiemelkedő példája egy olyan, hegyekkel körül ölelt folyóvidéknek, ahol a hosszú történelmi fejlődés anyagi bizonyságai csodára méltó állapotban maradtak meg. A környékre rányomja bélyegét a gazdag történelem, és a kulturális kincsek rendkívüli gazdagsága. Wachauban mindig nagy jelentőségük volt a kolostoroknak és templomoknak. Itt voltak a tudomány központjai és meghatározó szerepük volt a gazdasági életben is.
Eljutottunk utolsó megállónkhoz a Bécsi-erdő legrégibb, legszebb és legnagyobb műemlékegyütteséhez a heiligenkreuzi cisztercita apátsághoz. III. Lipót osztrák őrgróf 1133-ban morimondi ciszterci szerzeteseknek alapította. Köztük volt 18 gyermeke közül az ötödik, Ottó is, a későbbi freisingi püspök. 1148-85-ig épült ma is fennálló román stílusú temploma. 1187-ben felszentelték, majd 1188. május 31-én
V. Lipót osztrák herceg Krisztus keresztjének egy 24 centiméteres darabját ajándékozta az apátságnak; ez az ereklye az 1983-ban újjáépített keresztkápolnában látható. Az ereklyét V. Lipót 1182-ben kapta ajándékba IV. Balduin jeruzsálemi királytól. A szent ereklyével odaérkezésünkkor Bernard atya éppen áldást osztott, amelyben mi is egyenként részesülhettünk, és a jó Isten kegyelmének köszönhetően megengedték, hogy ebben a kápolnában tarthassuk meg zarándokutunk utolsó napi hálaadó szentmiséjét, melyet Rudolf atya és András atya együtt mutattak be. Előtte Rozina testvér rövid ismertetőjét hallgathattuk meg, amelyből megtudtuk, hogy a legenda szerint Szent Ilonának, Nagy Konstantin császár édesanyjának tulajdonítják Jézus keresztjének megtalálását. Ezért is ő a régészek védőszentje. 326-ban zarándokolt a Szentföldre. A Golgotán megtalálta Jézus és a két lator keresztjét, és a keresztrefeszítés eszközeit is. A Szent Kereszt kiválasztására Jeruzsálem akkori püspökének javaslatára egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőhöz vitték a darabokat, és azon keresztet, melynek érintésére a nő meggyógyult nyilvánították Jézus keresztjének. A szegeket, melyekkel Jézus testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt. A császárné a kereszt egy részét Rómába vitette és felépíttette a Szent Kereszt (Sante Croce in Gerusalemme) bazilikát, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben.
Heiligenkreuz az alapítása óta megszakítás nélkül működik. Jelenleg körülbelül 75 szerzetes tartozik az apátsághoz. A szerzetesi élet súlypontja a liturgia és a latin nyelvű gregorián kórus gondozása. A szerzetesek egy része a 17 idetartozó plébániában végez lelkigondozói munkát, mások tudósként és tanárként a főiskolán tevékenykednek.
Heiligenkreuzot Ausztria egyik legkonzervatívabb és legpápahűbb kolostorának tartják. A szerzetesek ugyanakkor nagyon nyíltak, kedvesek a vendégekkel és látogatókkal szemben, tapasztalhattuk ezt a Rozina testvérrel való rövid találkozásból is.
A nap végén és egyben zarándokutunk befejezéseképp Tedeumot énekeltünk. Köszönettel tartozunk a zarándoklat szervezőinek, lelki atyáinknak, Rudolf atyának és András atyának, akik bebizonyították, hogy egy jól megtervezett út, gondos és lelkiismeretes felkészüléssel még külföldön sem jelenthet gondot. S ha időszűke miatt ki is maradt egy-egy előre tervezett állomás, megígértük, jövőre oda is elmegyünk. Varázslatos helyek, ahová mindenképp vissza kell majd térni. Mindannyian egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak nemcsak a kolostorok és templomok külső gazdagságából, hanem Isten-dicséretükből és Mária-tiszteletükből is merítve.
Felvidék Ma, Pázmaneum-GR
