Az elmúlt két hétben a magyar külpolitika figyelme Szlovákiára összpontosult. Teljesen indokolt és érthető valamennyiünk felháborodása mind a nyelvtörvény, mind pedig Sólyom László persona non gratának nyilvánítása miatt, írja a Heti Válasz. Ugyanakkor látnunk kell, hogy hazánk mostani helyzetében és a Szlovákiában jelenleg fennálló politikai konstelláció mellett ez a probléma nem megoldható. Ha megoldást keresünk a magyar kisebbségek helyzetével kapcsolatos aggodalmainkra, akkor inkább egy másik augusztus végi fejleményre érdemes odafigyelnünk.
Augusztus 31-én ugyanis a szerb parlament gyakorlatilag kulturális és személyes autonómiát adott az ország kisebbségeinek, köztük elsősorban a magyaroknak. Nem mindent kaptak meg az ottani magyarok, amit szerettek volna, de nagyon üdvözlendő lépések történtek. A törvény értelmében minden egyes kisebbség megválaszthatja saját nemzeti tanácsát, mely aztán a kisebbség közösségi jogait hivatott gyakorolni. Ezen jogok közé tartozik többek között a kisebbségi tantervekkel kapcsolatos kizárólagos javaslattételi jog, a nemzetiségi helységnevekkel kapcsolatos döntési jog, illetve egyes kisebbségi iskolákkal és médiumokkal kapcsolatos alapítói jogok gyakorlása.Talán mondani sem kell, hogy a törvény rendkívül éles kontrasztban van az EU-tag Szlovákiában uralkodó gyakorlattal. Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy Szerbiát fogjuk példaként citálni egy uniós tagállammal szemben?
Déli szomszédunk azonban nagy utat járt be az elmúlt években. Az egykori Jugoszlávia, majd Kis-Jugoszlávia központi államából mára lényegesen kisebb, jelentős határon kívüli szerbséggel rendelkező ország lett, amely ráadásul előbb-utóbb az Európai Unió tagjává kíván válni. Borisz Tadics elnökké választása egyértelművé tette, hogy a szerbek többsége minden, részben jogos sérelme ellenére szorosan kíván kötődni a Nyugathoz. Belgrádnak így természetesen érdeke is, hogy példásan kezelje a területén élő kisebbségeket. Ugyanez azonban elmondható más országokról is, mégsem tesznek így. Nem szabad tehát elismerő szavak nélkül elmenni az elfogadott törvény mellett.
De ez a siker elképzelhetetlen lett volna a magyar kisebbség vezetőinek kitartása nélkül. A nemzeti önazonosság megőrzését előmozdítani hivatott nemzeti tanács gondolata először 1918 végén fogalmazódott meg a Délvidéken. Azóta persze sok minden – köztük nem kevés szörnyűség – történt odaát, de 1999-ben újra felbukkant a gondolat, egyelőre még valódi tartalom nélkül. A magyar kisebbségi vezetők azonban az elmúlt tíz évben folyamatosan napirenden tartották a kérdést. Amikor pedig tavaly megcsillant a lehetőség, hogy a szerb kormány egy ilyen kisebbségi törvényt elfogadjon, akkor maguk mögé állították az ország több mint tucatnyi regisztrált kisebbségét, hogy valamennyi támogassa a tervezetet. Mindez azonban egyelőre csak kihasználásra váró lehetőség. Lehetőség a szerbiai magyaroknak, hogy megtöltsék tartalommal és kezdeményezéssel a törvény betűit, hogy a mindennapokban is érzékelhető eredményeket mutassanak fel, olvasható a Heti Válaszban.
Heti Válasz, Felvidék Ma
