Január elsején lépett életbe a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjáról szóló törvény. Elsődleges célja a református egyház élete, szolgálata és működtetése anyagi feltételének biztosítása gyülekezeti támogatás révén. Ezt szolgálja a Közalapot alkotó építkezési, egyházépítői, operatív és személyi keret, valamint az alaptőke. A Közalapról szóló törvényt a református egyház Hanván ülésező Zsinata hagyta jóvá, még az elmúlt év decemberében. A törvény azonban nem teljesen új keletű, hiszen a református egyház már az előző években is létrehozott olyan alapokat, amelyek a gyülekezetek támogatásából tartották fenn magukat és különféle célokat szolgáltak. Ide tartoztak a perselypénzes alapok, úgymint a közoktatási, diakóniai, missziói, ifjúsági, egyházzenei és ökumenikus alapok. A legnagyobb bevétellel azonban a Segélyalap rendelkezett, amelynek pénzügyi kereteit többek között építkezésekre és rendkívüli segélyekre használták fel. Mivel az egyes alapok szabályozása nem volt egységes szintű, ezért javasolta a Zsinati tanács a Zsinat lelkészi és világi tagjainak elfogadásra a Közalapról szóló törvényt. A törvény így most újrafogalmazza a gyülekezeti befizetések alapjául szolgáló támogatási célokat, ezek finanszírozási keretét, a támogatásra jogosultak körét és a támogatás megítélésének a módját is.
A Közalapról szóló törvény azonban nemcsak az egyes alapok átláthatóbbá tétele miatt jött létre. Ez egyben felkészülés is arra az időszakra, amikor az állam fokozatosan csökkenti az egyházak pénzügyi támogatását és egyre kevesebb összeggel járul hozzá nemcsak a református, de a többi egyház lelkipásztorainak fizetéséhez. Azonban nemcsak a jelenlegi, hanem a korábbi kormányok részéről is érkeztek már olyan jelzések, hogy változtatni kellene az évtizedek óta működtetett egyházfinanszírozási modellen. Azt viszont egyelőre nehéz megmondani, hogy erre mikorra kerülne sor, de elképzelhető, hogy a jövőben az állam részéről egyre kevesebb támogatás érkezik majd az egyház számára, amelynek kilencven százalékából eddig is a lelkészi javadalmak voltak biztosítva. Amennyiben ez bekövetkezne, akkor az egyházközségeknek az eddigi hozzájárulásuk mellett még nagyobb terhet kell vállalniuk a lelkipásztori szolgálat megmaradásának érdekében. Ezért is egészült ki a Közalapról szóló törvény egy személyi kerettel is, hogy a megváltozott támogatási rendszer ne érje felkészületlenül az egyházközségeket.
A szolidaritási elv alapján működő törvény értelmében minden egyházközség köteles évente befizetni a meghatározott összegű járulékot a választójogú tagjai, valamint az egyházközségek tulajdonában lévő ingatlan bérbeadásából származó bevételei után a Közalapba.
Felvidék Ma, ii, Kálvin press
