Répás Zsuzsannával, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) helyettes államtitkárával beszélgetett a vajdasági Hét Nap szerkesztője. Elsősorban a nemzetpolitika területén felmerülő kérdésekre keresték a választ.
Államtitkár asszony, milyen benyomásokkal vette át hivatalát, múltbeli tapasztalatait vajon tudja-e hasznosítani?
– Amikor átvettem ezt a területet, akkor voltaképpen azt találtam, amire a szocialista kormányzat alatt szerzett benyomásaim alapján számítottam. Nem helyeztek kellő súlyt a nemzetpolitikára, nem vették figyelembe a határon túliak érdekeit, nem törődtek velük. Az is látható volt, hogy az a hivatal, amelynek az ezzel kapcsolatos feladatokat kellett volna intéznie, sem szervezetében, sem struktúrájában nem volt alkalmas arra, hogy a határon túli magyarok érdekeit szolgálja. A kérdés második felére válaszolva annyit mondhatok el, hogy gyakorlatilag több mint 12 éve foglalkozom ezzel a területtel. Az első Orbán-kormány alatt a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Külügyminisztérium között én voltam az összekötő kapocs, 2002-től pedig a Fidesz Külügyi Kabinetében feleltem a határon túli magyarokkal foglalkozó területért. Az évek során felhalmozott tapasztalatokra és kapcsolatokra szeretnék építeni.
Mit tart legfontosabb feladatának?
– Elsődlegesen azt, hogy minden tőlünk telhető segítséget megadjunk a határon túli magyarságnak. Ha egy kicsit messzebbre tekintünk, azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a határon túliak a szülőföldjükön teljes magyar életet tudjanak élni, és hogy segíteni tudjak, segíteni tudjunk azoknak a korlátoknak a lebontásában, amelyek őket ebben megakadályozzák. Szeretnénk elérni, hogy számukra a magyarságuk ne teher legyen, hanem valami pluszt jelentsen.
Milyen jelentős átszervezésekre lehet számítani a határon túli magyarság ügyeit intéző magyar állami rendszerekben?
– A nemzetpolitika kiemelt szerepet játszik az elkövetkező években, ezt jelzi, hogy a területért miniszterelnök-helyettesként Semjén Zsolt felel. Az elmúlt nyolc évben a legnagyobb probléma az volt, hogy háttérbe szorult ez a terület, egy eldugott főosztály foglalkozott az ügyekkel, a nemzetpolitikai szempontok pedig egyáltalán nem érvényesültek az előző kormányzat működésében. Ezen szeretnénk gyökeresen változtatni, s azt szeretnénk, ha a magyar kormány magatartását áthatná az összetartozás gondolata, az, hogy Kárpát-medencei keretek között kell a magyarságról gondolkodni.
Az államtitkárság lesz a nemzetpolitika műhelye a kormányzati struktúrán belül. A határon túli magyarokkal kapcsolatos bármely ügy, probléma ide kerül először. Természetesen az államigazgatás egyéb területein is vannak határon túli ,,témák”. A többi tárcánál felhalmozódott tudásra is szükségünk lesz, de ezt a tudást össze kell hangolnunk, és ebben az lesz a feladatunk, hogy a közös irányt megszabjuk. Ezért hozzuk létre a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot, melynek fő feladata az államigazgatáson belüli koordináció lesz. Azt szeretnék, ha a nemzetpolitikai gondolkodásmód az egész magyar államigazgatást áthatná.
Arról is lehet hallani, hogy a támogatáspolitikát egy keretbe kívánják összpontosítani. Mit jelent ez a valóságban?
– Jelenleg a rendszer átvilágításán dolgozunk. Amit eddig látni lehet, hogy a jelenlegi rendszer kaotikus, átláthatatlan, és nem logikus. Ezért azt szeretnénk, ha az összes határon túlra jutó forrást egy alapba vonnák össze. A határon túli magyaroknak szóló támogatáspolitikának áláthatónak, követhetőnek és világosnak kell lennie, hogy a határon túliak is tudják, mire számíthatnak. A támogatásokkal kapcsolatban annyit szeretnék elmondani még, hogy a jelenlegi helyzetben a mostani színvonalat mindenképpen meg kellene őrizni, és ahogy a gazdaság fejlődése megengedi, úgy növelni szeretnénk a források mértékét.
Mely területeket tartja a legfontosabbnak a támogatáspolitika területén?
– Ha röviden kellene válaszolnom, akkor két területet emelnék ki: ez az oktatáspolitikai és a szórványprogram. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen lehetősége a határon túli fiataloknak anyanyelven tanulniuk az óvodától egészen az egyetemig. Ezen a területen nem szabad eltekinteni a szomszédos államok felelősségétől – gondolok itt elsősorban a finanszírozásra -, de vannak olyan pluszdolgok, amelyeket viszont csak mi tudunk biztosítani.
Külön hangsúlyt kell fektetni a szórványprogramra, mely eddig teljesen el volt hanyagolva. Olyan új programokra van szükség, amelyek választ adnak azokra a problémákra, amelyekkel az eddigi elhanyagoltság miatt csak most szembesülünk. A nyelvnek mint megtartó erőnek elsődleges szerepet kell kapnia ebben a leendő szórványstratégiában.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere mit jelent a határon túli magyarság tekintetében?
– Elsősorban az összetartozást. Erről az összetartozásról szólt az a momentum is, amikor az elsők között adtuk be a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvénymódosítást, illetve a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. Ez a két gyors, de annál jelentőségteljesebb intézkedés is azt kívánta kifejezni, hogy az új kormány igenis új szemléletet kíván bevezetni. Minden magyarra egyformán tekint, éljen az akár Szerbiában, akár Magyarországon, akár az Atlanti-óceán túlsó oldalán.
Január elsejétől lesz igényelhető a magyar állampolgárság. Hol és hogyan lehet majd a kérelmeket átadni és milyen dokumentumok lesznek szükségesek hozzá?
– A kérelmeket az adott országokban a magyar külképviseleteken, Magyarországon pedig az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál lehet majd kérelmezni. A kérelem mellé be kell nyújtani majd a felmenők magyar származását igazoló iratokat is. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Meddig tart, amíg egy határon túli magyar a kérelem elindításától átveheti a magyar útlevelét?
– Nem kívánjuk hosszú procedúrának kitenni a kérelmezőket. Éppen ezért fontos hangsúlyoznunk, hogy a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül az apparátusnak ki kell állítania az állampolgárságról szóló dokumentumot.
A határon túli magyarságnak az elmúlt évtizedekben sajnos – többnyire – rossz tapasztalatai vannak a magyar bürokrácia viszonyulását illetően. Az általános megítélés szerint ugyanolyan külföldiként tekintettek rájuk, mint bármely más külföldi állampolgárra. Várható-e ezen a téren javulás?
– Magyarországon elsőként a gondolkodásmódot kell megváltoztatni. Amint azt már említettem, szeretnénk, ha a nemzetpolitikai gondolkodásmód az államigazgatást teljes egészében áthatná. Van ugyanis egy rossz beidegződés, mely alapján némelyek úgy tekintenek a határon túli magyarokra, mintha ők valamiféle koloncok lennének a magyar közigazgatás nyakán. Tudatosítanunk kell az apparátusban, hogy a határon túli magyarok éppúgy a magyar nemzet szerves tagjai, mint a már állampolgársággal rendelkező anyaországban élő társaik.
Dévavári Zoltán, Hét Nap
