Róbert Oružinský ökológus-erdész a Pravda Vélemény rovatában a kormányprogram agrárgazdasági-vidékfejlesztési és környezetvédelmi részletei kapcsán Simon Zsolt „szuper-miniszter” kijelentéseivel és szándékaival foglalkozik. Ezt írja:
„Simon Zsolt gúnyt űz a parlamenti képviselőkből. És nem csupán az ellenzékiekből, hanem Mindenkiből. A koalíciósokból, tehát a „sajátjaiból” is.
Simon a Szlovák Köztársaság Kormányának minisztere. Mint ilyen a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának felel tisztsége ellátásával (az SZK Alkotmánya, 114. cikkely). A kormány, amelynek tagja, egészen friss. Olyan friss, hogy még a parlament sem tudott bizalmat szavazni neki. A parlament bizalmával viszont a kormánynak rendelkeznie kell. Ha nem rendelkezik vele, a köztársasági elnök köteles visszahívni a kormányt (az SZK Alkotmánya, 115. cikkely). Amíg a kormány nem kapta meg a parlament bizalmát, nem birtokolja a hatalmat. Az államhatalom forrása ugyanis a polgár, aki ezt saját választott képviselőin – a parlamenti képviselőkön keresztül gyakorolja (az SZK Alkotmánya, 2. cikkely).
Amíg 76 parlamenti képviselő nem mond igent a kormányra, addig a kormány nem rendelkezik a szükséges bizalommal, tehát a politikai hatalommal sem. Nincs felhatalmazása arra, hogy saját politikai akaratát rákényszerítse a társadalomra. Addig nincs joga azokat a változásokat szorgalmazni sem, amely a kormány programnyilatkozatának része, amíg az nincs jóváhagyva.
Amíg a kormány nem kapta meg a bizalmat, egyetlen lehetősége politikamentes üzemmódban fenntartani a hivatali ügyvitelt. A bejáratott módszerekkel, de alapvető javítások és változtatások nélkül, az alapvető fordulat teljes kizárásával. Joga van például ellenőrzéseket végrehajtani, de nincs jogi politikai változásokat erőltetni, mert ez a kormányprogram dolga. Ezt azonban először a parlamentnek kell elfogadnia. Addig a kormány csak hivatalnokkormány.
Simon miniszter azonban mindezt figyelmen kívül hagyja. Még azelőtt jóváhagyta a földalapból való kivételért megszabott illetékek eltörlését, hogy ezt a parlament megszavazta volna neki. Bár ez az intézkedés része a kormány parlament előtt fekvő programnyilatkozatának, a hivatalnok nem írhat alá a kormányprogramban megfogalmazott intézkedésről szóló hivatalos okiratot mindaddig, amíg erre a parlament az alkotmány szellemében fel nem hatalmazza.
Nem ez az egyetlen melléfogás a még jóvá nem hagyott kormányprogrammal kapcsolatban. Simon miniszter nyilvánosan kijelentette, hogy túl sok természetvédelmi területünk van, ezért aztán csökkenteni kellene a kiterjedésüket. A kormány viszont programjában nem kötelezi magát a természetvédelmi összterület csökkentésére, csupán a védettség újraértékelésére. A kettő közt óriási a különbség.
A védett övezetek újbóli kiértékelése nem jelenti automatikusan, hogy csökkenni fog a területük. Az újraértékelés azt jelenti, hogy a szlovák természet védelmének indokai a tudományos ismeretek, a nemzetközi kötelezettségek és az ország gazdasági lehetőségei szempontjából új megítélést kapnak. Szakmai értékelést, nem politikait. Bár a természetvédelem alapeleme az environmentális politikának, a védett területek kijelölésekor elsődlegesen a szakmai szempontok döntenek.
Az akcióhős Simon Zsolt megszünteti a termőföldalapból történő kivonásért megszabott illetéket még az előtt, hogy erre alkotmányos felhatalmazása lenne. Rontja a földvédelem színvonalát, amit – lévén, hogy földművelési miniszter – miniszterként védenie kellene.
Simon „szuperminiszter” már megérett egy „akciós” szuperleváltásra.”
Pravda, ford. Felvidék Ma
