A Fiatal Reformátusok Szövetsége Duna Mente Területi Egysége a régióbeli fiatalok számára találkozót szervez a hétvégén „Virtuális és valódi keresztyénség” címmel Bősön. Január 23-án, vasárnap a bősi Csemadok-teremben a fél négy órakor kezdődő régió-ifin a témával kapcsolatban Vámos Béla felsőpatonyi lelkipásztor, a pozsonyi egyházmegye missziói előadója tart előadást.
Hogy egy kicsit felkeltsük a téma iránt érdeklődők figyelmét, a Reformata honlap megszólította a hétvégi régióbeli ifjúsági találkozó előadóját Vámos Bélát, hogy a Virtuális és valódi keresztyénség című előadása kapcsán mondja el, mi adta annak aktualitását. „Lelkipásztori szolgálatom során a gyülekezetben, faluban vagy volt osztálytársak, barátok, ismerősök között forgolódva rengetegszer hallom, hogy unszimpatikussá vált sokak szemében az általuk gyakorolt vallás. Sokan sok mindent megpróbáltak letenni Istennek az asztalra, mégsem működik a dolog: nem jön az áldás! Szeretnének boldogulni a szerelemben, párkapcsolatukban, szeretnének sikeresek lenni a munkájukban, nagyobb anyagi biztonságra vágynak és ezek elérését sok esetben össze is kapcsolják az általuk többé-kevésbé vagy csak nagyon felületesen gyakorolt vallással. Sokan attól az Istentől várják a boldogulást és azt, hogy kiszolgálja őket, akit – mint személyes beszélgetésekben sokszor kiderül – nem is ismernek. Akit ezért tisztelni sem tudnak, akinek a parancsait ezért nem is igyekeznek betartani . Nem érzik ugyanis, hogy bármit is várhatnának attól. Némelyek ugyanakkor valamit fontosnak tartanak a vallásból, mást nem. Szelektálnak a Biblia kijelentései között is. Ami szimpatikus, az jöhet, ami nem, vagy amit nem értenek belőle, azt negligálják. Teljesítménykényszerben élnek a gyülekezetekben is. Sokan babonából és felületesen gyakorolnak olyan vallásos cselekményeket, amelyeknek értelmét nem is ismerik. Egyfajta virtuális keresztyénséget próbálnak létrehozni, mint a kolossébeli gyülekezet egy része kétezer évvel ezelőtt. Teljesítményekre törekszenek önátadás helyett. Az ilyen emberek szokták mondani azt, ami pár héttel ezelőtt egy hetilapban is olvasható volt: Nagyon hívő ember vagyok. Pedig a hitet nem a mennyisége, hanem a tárgya határozza meg! Sokan mondogatják ugyanakkor azt is, amivel az előbb említett férfi a cikkben is felülírta a korábbi gondolatát: nagyon vallásos vagyok. A Szentírás számtalan helyen világosan kifejti, hogy a kettő nem ugyanaz és a kettő között óriási különbség van! Ezért aztán nem is tapasztalják meg az Isten áldását, mert eleve elzárják magukat előle. Pedig Isten áldása készen van, „lehívható”, megtapasztalható! De mi kell ehhez? Mi a különbség az ún. virtuális és a valódi, gyakorlati keresztyénség között? Mennyire működőképes a hit és mennyiben a vallás? Mivel több az egyik a másiknál, ha több? Van-e különbség hit és hit között és mit jelent az élő hit? Előadásomban ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni“.
Felvidék Ma, Reformata
