Szlovákia 2010-es külpolitikáját értékelte a külügyminisztérium, a külügyi kutatóintézet és a Konrad Adenauer Alapítvány konferenciája Pozsonyban. A tárca által kidolgozott összefoglaló felölelte a szlovák diplomácia éves tevékenységét, s nem kerülte meg szomszédsági vitákat sem.
Magyarországgal kapcsolatban a hangnemváltást emeli ki, amely egy improduktív és konfrontatív korszak után a szlovák-magyar kapcsolatot a jószomszédi szerződés szellemében alakítja. Ősszel megkezdődtek a sokoldalú együttműködést javító megbeszélés-sorozatok, s ilyen szellemben zajlottak a legfelsőbb szintű találkozók is. Fontos gazdasági-stratégia szerződések aláírására is sor került, fogalmazott a külügyminiszter, Mikuláš Dzurinda.
Mindez persze nem jelenti, hogy nincsenek ütközőpontok a két ország között. A szlovák félelmekről és aggodalmakról a tanácskozáson először a köztársasági elnök, Ivan Gašparovič beszélt. Kifogásolta, hogy Magyarország a saját nemzetpolitikájával van elfoglalva, s nincs tekintettel a szomszédai kifogásaira és félelmeire. „Más irányt vett a magyar politika, mint egy éve reméltük”, mondta. A szlovák politika nem érti, miért akarja kitartóan átültetni a térségben Magyarország elképzeléseit a kollektív kisebbségi jogokról, amikor az szerinte ellenkezik az európai törekvésekkel. Gašparovič szerint Európa azt mondja: a polgárnak kell szabadnak lennie. Ha a polgár szabad, nem kell kollektív jogokról beszélni. Minek patetikusan visszatérni a történelembe, amelyet az emberiség történelmének két legnagyobb háborúja már teljesen felülírt? Miért igyekeznek a magyar belpolitikát a szomszédos országokba exportálni?”- kérdezte. Ezeket a kérdéseket Gašparovič legitimnek nevezte akkor is, ha Szlovákia fiatal ország, mert így is évszázadokra visszanyúló emlékezete és tapasztalatai vannak. „Ez pedig arra tanítja, hogy ne a történelemtől és politikától elszigetelve nézze a dolgokat. Akkor sem, ha mind azt mondjuk, hogy felejtsük el a múltat, nézzünk együtt a jövőbe” – elmélkedett. Emlékeztetett, hogy egy éve, a magyar választások első fordulója után ez a fórum tisztességes párbeszédet sürgetett, szomszédi, szövetségesi párbeszédet. A politikai dialógus folytatódott, a légkör nyugodtabb, az együttműködés folytatódik, de semmilyen vitás kérdés nem oldódott meg. „Csak a nézeteltérések sajtónyilvánossága korlátozódott” – jelentette ki.
Iveta Radičová kormányfő elismerte, vannak a szlovák-magyar viszonynak nyugtalanító mozzanatai is. Pozitív szerinte a gazdasági együttműködés, negatívumokat a demokrácia pilléreiben lát, főleg az új magyar alaptörvény és a magyar állampolgársági törvény miatt aggódik, mondta, de hozzátette: ez sem ok arra, hogy Szlovákia alkotmányt módosítson. A hirtelen válasz oda vezet, ahová a szlovák állampolgársági jogszabály megváltoztatása vezetett.
Tomáš Strážay külügyi elemző, aki a regionális együttműködés eredményeit összegezte, szintén kitért a szlovák-magyar kapcsolatokra. Számára külön öröm, hogy bár Orbán Viktor első külföldi útja Lengyelországba vezetett – mondta -, nem sikerült neki a saját oldalára állítani Lengyelországot, s reményét fejezte ki, hogy ez így is marad. A visegrádi együttműködés hozott eredményeket, mondta, de az érdekek jobb összehangolásával többet érhetne el az EU-ban is.
Foglalkozott a tanácskozás az EU és a tagállamok viszonyával, a bővítés kérdéseivel, a Nyugat-Balkánnal, a Keleti Partnerséggel, végül az EU külpolitikai szolgálatának működésével. Szlovákia aktív európai politikájával is, mellyel alakította a közösség politikáját akkor is, ha a többséggel ellentétes véleményeket fogalmazott meg, vagy döntéseket hozott. A résztvevők szerint ez a beleszólás fokozatosan erősödik, ami dicséretes. Értékelte a fórum a védelmi és biztonságpolitikát, a parlamenti pártok külpolitikai tevékenységét is.
gy
