Nincs ma nagy keletje a cigányzenének és a magyar nótának. A nagy takarékosság jegyében sok helyen egy szintetizátor helyettesít egy egész zenekart.
Mégis vannak, akik ragaszkodnak tehetségükhöz, s őseik hagyományaihoz, s minden kedvezőtlen előjel ellenére hisznek abban, hogy a cigánynóta nem halhat ki, mert az szerves és elidegeníthetetlen része a magyar kultúrának. A 18 éves rimaszombati Lakatos Arnold szintén cigányzenészek ivadéka, s hiszi, hogy az őseitől örökölt tehetségét nem kell aprópénzre váltania. Terveiről, de a ma háttérbe szorult cigányzene megújulásának lehetőségeiről is beszélgettünk.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban még falunkban is több cigányzenekar húzta a talpalávalót, s volt is hol, hiszen hetente tartottak lakodalmat. Ma már sem lakodalom, se cigányzenekar, lakodalom rég nem verte fel a falu csendjét, az utolsó cigányzenész, híres prímások ivadéka évek óta halott. Már a Sajógömörön hosszú évekig megrendezett prímásverseny se működik, s az utolsó években már lasszóval kellett fogni a prímásokat. De nem sokkal jobb a helyzet Magyarországon sem, cigánynótát legfeljebb a kívánságműsorok adnak, a híres nagy prímások kihaltak, utódaik pedig jobb esetben külföldön, nyugati magyaroknak húzzák a talpalávalót, akiknek ez a haza iránt érzett nosztalgia elválaszthatatlan része.
Nemrég egy váratlan tragédia hívta fel a figyelmem a Budapesten működő Rajkó-Talentum tehetségképző iskolára. Feleden egy fiatal, igen tehetséges klarinétost temettünk, az autóbalesetben elhunyt Oláh Istvánt, aki egy ideig szintén ebbe az iskolába járt. Temetésén egykori barátai kísérték utolsó útjára, s ekkor tudtam meg, hogy régiónkból többen is jártak-járnak ebbe a műintézménybe.
Így jutottam el Lakatos Arnoldhoz, s a 18 éves fiatalember profi módjára hajszálpontosan érkezik a megbeszélt randevúra. Arnold ugyan már tősgyökeres rimaszombatinak számít, hisz itt született, s itt él a szüleivel és kishúgával, de cakói, szútori és gesztetei gyökerekkel rendelkezik. Nagybátyja, Váradi Bertalan ismert cigányprímás, aki Pozsonyban és Bécsben is muzsikál, de családi zenekaruk is volt, s Arnold már kiskorától ott settenkedett a zenekar körül. Járt ugyan zeneiskolába is, de úgy emlékszik rá vissza, hogy sokat sírt, s a szülei nem erőltették. Édesapja annak idején Budapesten tanult, így természetes volt, hogy ő is Budapesten folytatta, s 11 évesen már ott végezte az általános iskola ötödik évfolyamát. Ma harmadéves a józsefvárosi Lakatos Menyhért Gimnáziumban, s még egy év vár rá a Rajkó-Talentumban is. Az iskolában jelenleg közel negyvenen tanulnak, s a klasszikus cigány hangszerek mellett van zongora, ének- és táncoktatás is. Az iskolának olyan tanárai vannak, mint Suki András, Nyári László vagy Várkonyi István, s az iskola OKI-végzettséget ad. A klasszikus zeneirodalom és a cigányzene mellett pl. operettekkel is foglalkoznak, s már egész terjedelmes a repertoárja is. Az iskolának van egy saját 25-30 fős zenekara, ahol ő a prímás, de a tagok nagy része később tagja lesz a profi, s az egész világon elismert Rajkó zenekarnak. Amikor megkérdezem, hogy is áll össze egy-egy napja, s mire jut ideje a hegedülésen kívül, csak elmosolyodik a kérdésemen, s nem igazán érti. Délelőtt tíz és tizenkettő között próbálnak a zenekarral, délután előbb tanórák, majd a szalonzenekarral próbál, majd lefekvés előtt még legalább egy-két óra további gyakorlás. Na és sok-sok koncert. A Rajkóval a minap voltak kint a horvátországi Varasdon, de a zenekarával is gyakoriak a fellépések. Mert ilyen is van neki, amelyben Horváth Attilával (bőgős), Kállai János (cimbalom), Suki Benedek (brácsás) és Horváth Rolanddal (klarinét) játszik együtt, s mint mondja, ha van rá lehetőség, akkor hakniznak is. Kérdem, mi a különbség a klasszikus cigányzenekar és a szalonzenekar között, s mint kiderül, a brácsát és a cimbalmot zongora és gitár helyettesíti.
Amikor arról kérdezem, nem volt-e nehéz egy 11 éves gyereknek megszoknia, akkor Horváth Attilát említi, aki idősebb lévén felvigyázott rá, s egyúttal az anyját és az apját is helyettesítette. Három éve már elindult a Bátonyterenyén megrendezett Vonópárbaj c. versenyen is, amelyen megnyerte a 13-14 évesek kategóriáját. Későbbi terveivel kapcsolatosan csak annyit árul el, hogy szeretne külföldre kimenni, hiszen Magyarországon nagyon nehéz ebből megélni. Budapesten alig van pár étterem, ahol cigányzenészek játszanak, s bár a profi Rajkóba felvennék zenésznek, de olyan alacsony a fizetés (ami néha van is, meg nincs is), hogy abból igen nehezen lehetne megélni. Édesapja is évek óta külföldön muzsikál, itthon csak alkalmanként jut lehetőség egy-egy lakodalomban, születésnapi bulin való fellépésre.
Az évek során a Felvidékről, sőt Gömörből is többen megfordultak a Rajkó-Talentumban, de most csak ketten vannak a gesztetei Berki Tamással, aki szintén zenészcsaládból származik, s édesapja nyomdokain haladva szintén zongorázni tanul, s most érettségizett, jövőre pedig vár rá az OKI-vizsga. Tervei szerint szeretné tovább folytatni a tanulmányait, s vagy a Zeneakadémián vagy Bécsben próbál majd szerencsét De az is lehet, hogy a nemrég nyílott Egressy Béni Zeneművészeti Főiskolán, amely bécsi rendszer szerint működik.
Az elmúlt években Rimaszombatból a Rajkó-Talentum hallgatója volt Radics Csaba (hegedű), Horváth Attila (nagybőgő), Horváth Géza (tánczene és zongora) vagy a zeherjei Horváth Roland (klarinét) vagy a már említett Oláh István. Közülük Horváth Roland Kassán működik, többen külföldön próbáltak szerencsét.
Lakatos Arnold tisztában van azzal, hogy az az út, amelyen elindult, nem lesz sétagalopp, de rendületlenül hisz abban, hogy a cigányzene nem fog kihalni, mert mindig lesz rá igény. Jó lenne, ha a próféta szólna belőle.
Juhász Dósa János, fotó: archív
