A XXV. Városi Kulturális Napok műsorába a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete 2011. október 19-én G. Kovács László történész, műfordító „Pozsony a hadtörténetben” című előadásával kapcsolódott be.
G. Kovács László pozsonyi születésű, alapiskolai és középiskolai tanulmányait a Duna utcai magyar tanítási nyelvű iskolában végezte. Főiskolai diplomáját mint történész, a Komenský Egyetemen szerezte. Úgy alakult, hogy jelenleg – legfelsőbb politikai szinten tolmácsként – és fordítóként dolgozik, de folyamatosan ír különböző tanulmányokat és ismeretterjesztő cikkeket.
A közelmúltban megjelentetett egyik interjúban G. Kovács László többek között a következőket mondotta: „Változatlanul pozsonyinak tudom magam, és amikor arrafelé visz az utam, mindig úgy érzem, hogy hazamegyek”.
Pozsony, az egykori magyar koronázó város gazdag történelmi múltra tekint vissza – említette meg előadása bevezetőjében G. Kovács László történész. Itt, a mai Pozsony (korabeli írásokban Braslavespurch vagy Brezalauspurch) alatt zajlott a korai középkor egyik legjelentősebb és meghatározó jellegű ütközete 907. július 4. és 7. között, mely a pozsonyi csata néven került be a köztudatba. Ezzel a csatával fejeződött be tulajdonképpen a honfoglalás. A magyarok hatalmas fölénnyel nyertek a bajorok fölött és újabb területeket foglaltak el az Enns folyóig, mely 955.-ig a magyar mezsgye határa lett. 1051-ben Pozsony várát a német hajók ostromolták, melyeket a magyarok elsüllyesztettek (Búvár Kund legendája). Pozsonyt ostromolták a tatárok, a husziták, majd 1620-ban Bethlen Gábor csapatai foglalták el a várost. Napóleon francia serege 1809-ben megszállta a várost. Az 1848-49-es szabadságharc idején az osztrák hadsereg elfoglalta Pozsonyt, majd itt írta alá Haynau a „rendkívüli hadbíróság” ítéleteit. A Pozsony melletti Lamacson (ma már Pozsony része) 1866-ban került sor az Osztrák – porosz háború utolsó csatájára, mely osztrák vereséggel végződött ugyan, de elősegítette a kiegyezést. Nem kerülték el Pozsonyt az első és második világháború viszontagságai sem. 1915. május 23.-án, a színház előtti téren felállították Rigele Alajos szobrászművész alkotását, a pozsonyi Vashonvéd fából készült szobrát, amelybe egy maghatározott összeg ellenébe vasból, ezüstből vagy bronzból készült szögeket verhettek az adományozók. A bevételt a háborús rokkantak otthona megsegítésére fordították. A háború után a szobor elpusztult.
G.Kovács László előadásában többek között beszélt még az Apolló I.G. olajfinomító 1944-ben történt lebombázásáról, majd az 1968-as szovjet megszállásról.
Az előadás befejezését követően a résztvevők kérdéseket intéztek az előadóhoz, vagy személyes tapasztalataikkal, emlékeikkel egészítettek ki az elhangzottakat.
Zsidek Veronika, Felvidék.ma
