Ján Čarnogurský korábbi szlovák miniszterelnök volt a vendége kedden este a a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének (MKKI). A rendezvényre a szlovákiai rendszerváltozás évfordulójának alkalmából került sor. A beszélgetést Csáky Pál politikus-közíró vezette, aki Čarnogurskýtól a szlovákok számára „kényes és érzékeny” témákra is rákérdezett.
A beszélgetés elején házigazdaként Kollai István, az MKKI igazgatója üdvözölte az érdeklődőket, akik megtöltötték az intézet előadástermét. A rendezvényre több közéleti szereplő is eljött, köztük volt Balogh Csaba, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete is. A beszélgetést Csáky Pál három részre osztotta. Először visszatekintettek a kommunizmus időszakára, majd az elmúlt 22 év politikai-társadalmi kérdéseit vették górcső alá, és végül következtek a szlovák-magyar kapcsolatok.
Čarnogurský visszaemlékezett, hogy a totalitarizmus idején a káderpolitika miatt (Čarnogurský apja a második világháborúban létező Szlovákia parlamenti képviselője volt, és emiatt megbízhatatlan személyként kezelték) milyen körülményes volt bejutnia mind a középiskolába, mind a jogi egyetemre. Ján Čarnogurskýt a szocialista hatalom a rendszerellenes tevékenysége miatt bebörtönözte, három hónapos raboskodás után 1989-ben novemberében egyenesen a forradalomba szabadult fogságából. 1990-ben a szövetségi parlament, majd 1992-től a szlovák parlament képviselője volt. 1989 és 1990 között a nemzeti megbékélés kormányának első alelnöke, majd 1990 áprilisától júniusáig a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság kormányának alelnöke lett. 1991 áprilisától 1992 júniusáig, alig egyéves időszakig állt a szlovák kormány élén, majd ezután parlamenti képviselőként folytatta politikai pályafutását. Az első Dzurinda kormány idején 1998-tól 2000-ig igazságügyminiszter volt, 2000-ben azonban lemondott a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöki posztjáról és ügyvédi irodát nyitott.
Csáky Pál megkérdezte Čarnogurskýt, vajon miért nem lehetett az 1989-1990 közötti nemzeti megbékélés kormányának tagja Duray Miklós, akit az ellenzék jelölt a szövetségi kormányba. Čarnogurský úgy emlékezik rá, hogy a kommunisták nem akarták Durayt, és ezt neki Čalfa későbbi miniszterelnök meg is mondta. Az ellenzék pedig nem állt ki Duray mellett, legalábbis nem annyira, hogy ragaszkodtak volna kormánytagságához. Čarnogurský emlékeztetett arra, hogy a mindössze fél éves megbízatást ellátó kormánynak elsősorban a demokrácia alapjainak biztosítása volt a feladata, a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos teendők már az 1990-es, első szabad választások után felálló kormányra vártak.
Esterházy János – Csáky Pál és Ján Čarnogurský az 1998-ban felállt első Dzurinda-kormánynak egyaránt tagjai voltak. Csáky miniszterelnök-helyettes volt, Čarnogurský pedig igazságügyi miniszter. Csáky visszaemlékezett, hogy egyszer két ügy miatt is felkereste Čarnogurskýt. Az egyikben pár perc alatt megegyeztek, a másikban még ma sincs megoldás. Csáky akkor azt kérdezte Čarnogurskýtól, ragaszkodik-e az igazságügyi minisztériumban dolgozó Robert Fico (jelenlegi Smer-elnök) alkalmazásához. Čarnogurský nemmel válaszolt, és a minisztérium meg is vált Ficótól. A másik kérés Esterházy János ügye volt, akire máig háborús bűnösként tekintenek Szlovákiában. Csáky kormánytagsága idején ennek megváltoztatása érdekében kérte Čarnogurský közbenjárását. Čarnogurský elmondta, édesapja parlamenti képviselőtársa volt Esterházynak, visszaemlékezései szerint jól kijöttek egymással. Čarnogurský egy jogi elemzést készíttetett Esterházyról, amelynek eredményeként egyértelművé vált, hogy Esterházyt a népbírósági törvény alapján ítélik el Szlovákiában (ugyanazon törvény szerint, ami alapján Jozef Tisó is háborús bűnösnek számít). „Ezen csak olyan törvénymódosítással lehetne változtatni, amely a népbírósági ítéleteket érvénytelenítené, ezzel viszont megnyitnánk Pandora szelencéjét, és ehhez eddig nem volt politikai akarat” – mondta Čarnogurský.
{phocagallery view=category|categoryid=324|imageid=9807|detail=0|float=right}Autonómia és a szlovák-magyar viszony – Csáky Pál következő kérdése az autonómiára vonatkozott, miért félnek ettől – és általában a magyaroktól is – a szlovákok? Čarnogurský szerint az oktatásügyi és kulturális autonómia megadása, ha Szlovákia léte vagy nemzetközi megítélése szempontjából sokat számítana, valószínűleg nem volna akadály, a területi autonómia viszont igen. A szlovák politikusok jól tudják, hogy ötmillió szlovák és csaknem 15 millió magyar él a földön, ez az arány, valamint a történelem múlt és a jelenkori politikai történések óvatosságra késztetik a szlovák politikusokat. Annak ellenére, hogy a szlovákiai magyarok többsége nem veszélyezteti Szlovákia szuverenitását, jó tudni, hogy a történelmet általában nem a többség alakítja, hanem a politikusok. Čarnogurský szerint a szlovák politikusok óvatosságához döntő részben hozzájárult a mai magyarországi politikai hatalom is, amikor 2010-ben olyan törvényt szavaztak meg, mely a trianoni döntést igazságtalannak minősíti. Csáky emlékeztette Čarnogurskýt, hogy semmilyen magyarországi releváns politikai erő nem kérdőjelezte meg a ma érvényes határokat, valamint a trianoni diktátummal kapcsolatos dokumentum nem törvény, hanem egy nyilatkozat, de az sem vonja kétségbe a jelenlegi határokat. Čarnogurský szerint csak azért nem, mert a jelenlegi nemzetközi politikai helyzet ezt nem teszi lehetővé, de ez bármikor változhat, és akkor a magyarok is nyíltan vonnák kétségbe a trianoni határokat. Csáky erre megjegyezte, hogy a szlovák parlament gyakran úgy viselkedik, mint a nem létező Magyar Királyság regionális törvényhozó testülete, hiszen gyakori eset, hogy a magyarországi történésekre hoznak értelmetlen válaszokat.
Néhány általános kérdés is maradt a beszélgetés végére. Például, hogy milyen lesz a 21. század, mely ország lesz az új szuperhatalom? Kína, Oroszország? Čarnogurský szerint annak ellenére, hogy a kínai gazdaság rendkívül gyorsan fejlődik, a kínai történelemben és az ötezer éves hagyományukban még sosem volt példa arra, hogy erőszak útján próbáltak volna terjeszkedni. Oroszország viszont már Nagy Péter cár idejétől számítva a fegyvergyártásban nagyhatalom, ez érvényes a mai napig is, ezért valószínű, hogy az oroszok befolyása nagyobb lesz a jelenkor történelmének alakulására, mint a kínaiaké. Csáky azzal zárta a beszélgetést, hogy ez is egy jó példa volt arra, hogy a magyarok és a szlovákok számos témáról egyetértésben tudnak kommunikálni, egészen addig, míg nem jön elő a szlovák-magyar viszony. Csáky Pál úgy véli, ezen helyzet javítása érdekében elsősorban a szlovákok magyarokról alkotott megítélésén kellene változtatni, és ebben egy olyan tekintélynek számító személyiség, mint amilyen Čarnogurský is, jó példával járhatna elöl…
Felvidék.ma, on
{iarelatednews articleid=”31010″}
