Ott folytatom, ahol három hete abbahagytam. Perspektívák azért többes számban, mert az eurózóna előtt még ma is számos út, lehetőség kínálkozik. Különösen, ha Szlovákia szemszögéből tekintünk a lehetőségek bőséges tárházára. Beszélhetünk továbbá rövid távú és hosszabb távú (?) perspektíváról.
Ahhoz, hogy az állam képes legyen finanszírozni mindennapi kiadásait, hosszabb lejáratú államkötvényeket értékesít a pénzpiacokon vagy hitelt vesz fel. Az államkötvények teljesítése másként történik, mint vállalkozó vagy polgár esetén a hitel törlesztése. Havonta vagy negyedévente csupán a kamatterheket téríti meg, az államkötvény után járó teljesítést egy összegben annak lejártakor fizeti ki (ha képes rá). Amennyiben tíz éves futamidejű, akkor a kibocsátást követően tíz évvel egy összegben. A kamatterhek és az államkötvények teljesítésének összege egy költségvetési évben az adósságszolgálat. Szlovákia esetében ez idén 8 milliárd €, miközben az állami költségvetés kiadásai 16,9 milliárd összegben lettek jóváhagyva.
Szlovákia két hete érdeklődés hiányában nem tudta a pénzpiacokon elhelyezni állami kötvényeit. Olaszország is hasonló cipőben járt. Ott is belebukott a kormány. Nem sokkal később Németország értékesítésre szánt kötvényeinek is csupán negyven százaléka kelt el. Ez volt az igazi bombahír. Erre már felkapta a fejét mindenki, ez már jelzi a baj mélységét, hiszen Németország a legmegbízhatóbb, legjobb bonitású európai ország. A napokban Szlovákia újra próbálkozott, állakötvényeinek kevesebb, mint húsz százaléka kelt el. Ez már előrejelzi a jövő évi állami kiadások finanszírozásának gondjait.
Legtöbb esetben az államkötvények aktuális teljesítését egy újabb államkötvény-csomag kibocsátásával fedezik. Tavaly itt akadt meg az Európában 60 éve töretlenül működő gépezet, Görögország képtelen volt kötelezettségének teljesítésére. Majd következett Írország és Portugália. Görögországon speciális mentőcsomag próbált segíteni, az utóbbi két állam esetében alkalmazták az első védősánc eszközeit. Mára már gondokkal küszködik Spanyolország, Olaszország és további országok. Számukra nem jelenthet megoldást az euró védősánca, mert nem lett megtervezve ekkora gazdaságok megmentésére. Sőt, hiányzik az euróövezet országainak hajlandósága az eszközök megnövelésére, a védősánc feltőkésítésére. Egy hónapja a bankok Görögországgal szembeni követeléseinek felét leíratták, mégsem stabilizálódott a helyzet. Nem nyugtadta ez meg a pénzpiacokat. Egyre jobban azt látjuk, hogy a védősánc hatástalanná kezd válni.
Sőt, úgy tűnik, mintha a védősánc felgyorsítaná a pénzpiaci válság begyűrűzését. Főleg ha belegondolunk abba, hogy Olaszország lassan képtelen lesz kötelezettségeit teljesíteni, miközben az euró első védősáncában a teljes összeg 18 százalékáért kezeskedik. Görögország az összeg 2,8, Portugália 2,5 és Írország 1,6 százalékkal kezeskedik, miközben ők maguk segítségre szorultak. Valójában így mekkora a garanciavállalás összege? Mintha délibáb lenne az egész. Csupán időnyerésre szolgál, az egyik ország korábbi túlköltekezésének következményeit diverzifikálja, áthárítja további országokra és közben azokat bünteti, akik eddig felelősségteljesen gazdálkodtak. A pénzpiacok nem dőltek be a délibábnak.
Sokkal hatékonyabb megoldásra és áldozatvállalásra lesz szükség. Németország és Franciaország új stabilitási paktumra készül, minden bizonnyal létrehozzák az euróövezet kemény magját. Azokkal együtt, akiknek államháztartása még viszonylag egészséges és képesek a szigorú feltételeknek alávetni magukat. Annak, hogy egységes eurokötvényeket helyezzenek el a piacon, hogy Brüsszel ellenőrizze az állami költségvetésük jóváhagyását és merítését, hogy egységessé tegyék először az adóalapjukat, majd később az adókulcsokat is, hogy elfogadják a hiány nélküli gazdálkodást, a kiegyenlített államháztartást. Vagyis létrejöhet az európai gazdasági kormányzat majd később az integráció beteljesedhet, létrejöhet az Európai Egyesült Államok. De csupán a kemény magból.
Voltak erre komoly utalások az Európai Tanács ősszel lezajlott ülésein: külön tanácskoztak az euróövezet miniszterelnökei, csak ritkán kaptak bebocsátást az övezeten kívüli EU országok miniszterelnökei. A kirekesztésnek lehet egy következménye: a kirekesztett országok külön csoportot hozhatnak létre, akár Nagy-Britannia vezetésével. Kérdés, hogy mondjuk úgy fél vagy egy év múlva és hosszabb távon Szlovákia számára melyik csoportba tartozás lesz az előnyösebb. Az eddigi doktrína azt hangoztatta: szigorúan tartsuk magunkat Németország lépéseihez. Nagyon drága, kemény áldozatvállalással járó út lesz ez…..
Közben a nagy hajcihőben az utóbbi napok folyamán mindenféle javaslatok láttak napvilágot: az Európai Központi Bank nyújtson hitelt a Valutaalapnak (IMF), az pedig növelje meg az euró védősánca garanciakeretét vagy a védősánc nyújtson az országok hitelezőinek a felvásárolt államkötvények 20-30 százalékára garanciákat. Jelzésértékű az is, hogy az USA dollár saját maga jól felfogott érdekében hozzálátott az euró megmentéséhez. Mivel a bankközi piacokon teljesen leállt az euróval való kereskedés – ami a súlyos recesszió előjele – a FED lecsökkentette az alap kamatlábat nullára, hogy előmozdítsa a bankközi piacokon a dollárral való kereskedést. A helyzet kisértetiesen hasonlít arra, amit megéltünk 2008. szeptemberében, a Lehman Brothers bank bukását követően és azután. Akkor állt le teljesen a bankközi kereskedelem.
Mindenesetre sokat mondó Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosának kijelentése: kritikus tíz nap vár az euróövezetre. Vagyis az euró perspektívája nem igazán kedvező. Megvárjuk Sárközi mai touloni és Angela Merkel pénteki bejelentését a Bundestagban, ismertetni fogják a stabilitási paktum részleteit. Kérdés, hogy fogadja majd az euróövezet többi országa a javaslatokat és a pénzpiacok elégségesnek tartják-e a javasolt intézkedéseket.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
{iarelatednews articleid=”31000″}
