Advent idején, főleg az év vége felé, sok karácsonyi képeslapot hoz a postás. Igaz, ma már nem olyan sokat, mint régen.
Nem azért, mert kevesebben gondolnak ránk, hanem mert képeslapok helyett gyakran sms-eket és e-maileket kapunk és küldünk. A jókívánságok gyakran általánosak, gépiesek. Sokszor csak illemből vagy szokásból küldjük. Halom számra írjuk vagy nyomtatjuk a lapokat. Gyakran ugyanazt az sms-t küldjük mindenkinek. Nem is szólva arról, ha e-mailben egy gombnyomásra akár száz ismerősünknek is egyszerre elküld(het)jük az általános üzenetet. Az ilyen jókívánság személytelenné válik. Kérdés, hogy valóban örömet szerzünk-e vele.
A másik véglet a versengés, hogy ki tud jobb, eredetibb, költői képekben gazdagabb jókívánságot „kitalálni”. De akkor már tényleg nem is a címzett személy a fontos, hanem mi magunk és önszeretetünk a briliáns fogalmazásban.
A leggyakoribb jókívánság a „Kellemes ünnepeket”. Vajon mit is kívánunk?! Miért, mikor és mitől kellemes egy ünnep? És valójában mit is ünneplünk? Ne féljünk az ünnepet megnevezni. Karácsonyt a világban a béke és a szeretet ünnepének tartják. Keresztények számára a karácsony Krisztus Urunk születése, aki a békesség és a szeretet forrása.
Ha karácsonyi képeslappal szeretnénk örömet szerezni szeretteinknek, gondosan válasszuk ki. Az aranydió, az alma, a mézeskalács vagy a fenyőág a képen nem biztos, hogy hitelesen tükrözi a karácsony lényegét. Készíthetünk saját képeslapot is. Lehetőleg írjunk a szövegbe valami személyeset. Kerüljük a hígtartalmú elcsépelt frázisokat.
Azoknak, akik ezekben a napokban Jézus születését ünnepelik, kívánok kegyelemteljes karácsonyt, és a Felvidek.ma minden kedves olvasójának szeretetteljes békés családi együttlétet!
Lépes Lóránt atya
Mária Rádió Felvidék
