A kassai Henszlmann Történeti Társaság (HTT) minden évben ünnepséget szervez a köztemetőben, ahol megkoszorúzzuk azok sírját, akik részesei voltak az 1848/49-es eseményeknek, vagyis ahogy a kortársak mondták, a daliás időknek.
Elsőként Forster Rezső (1833-1911) sírjánál álltunk meg. A ceglédi születésű nyomdatulajdonosra és újságíróra hárult az a történelmi szerep, hogy Petőfi Sándor Nemzeti Dalát ő szedte ki a Landerer-nyomdában. Ezzel a tettével visszaállította a sajtószabadságot Magyarországon.
Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul beszédében márciusi ünnepünket összetartó erőnek mondta, mely a legnagyobb vállalkozás volt. Az olyan utolsó vállalkozás mely összefogta, összekovácsolta az egész nemzetet. Ezért időszerű üzenete az összefogás szükségessége. „Legyen béke, szabadság, egyetértés!” – hirdették akkor. Mi sem aktuálisabb ennél. És ezt kívánjuk minden országnak. A magyarság meghatározó nemzete a Kárpát Medencének. Kevés nép dicsekedhet olyan kultúrával, mint a magyar. De ünnepünk figyelmeztet rá, hogy hűséggel tartozunk nemzetünk, nyelvünk, kultúránk és szülőföldünk iránt. Majd köszönetet mondott a HTT-nek, hogy évente megszervezi ezt a koszorúzást. Hiszen a Legnagyobb Magyar mondta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
Majd Halász György, a HTT elnöke mondotta el beszédét. Újkori történelmünk meghatározó nemzeti mitológiai része lett ez az eseménysor. Európában akkor másutt is fellobogott a forradalom lángja, de egyedül a magyarok voltak képesek sikeres katonai ellenállásra. Külön öröm számunkra, hogy a szabadságharc legelitebb alakulata, a vörössipkások zászlóalja éppen Kassán alakult. E honvédeknek méltó emlékművük volt, de azt a csehszlovák hatalom 1919-ben lerombolta. Városunk környékén két csata is lezajlott, de azok elvesztek, mert sebtiben toborzott egységek próbálták fölvenni a harcot a jól kiképzett, profi hadsereggel szemben. A második kassai csata lényegében itt zajlott, hiszen nem messze tőlünk áll az Akasztóhegy, ahol a hadi események zajlottak.
Azután az ünnepség a lepusztult Maléter-kriptánál folytatódott. Maléter Vilmos (1819-1896) francia hugenotta család sarjaként Gömörből jött Kassára. Ő volt az, akik az oroszok elől a városból kimentette a lőport. Az orosz katonák bementek a lőpormalomba és sikerült azt fölrobbantaniuk. Egyike volt azoknak, akiket Varsóba vittek túszul és csak hónapok múlva szabadulhatott társaival együtt.
Klimkovics Gábor (1833-1891) családi sírhelyen nyugszik. Vörössipkás volt. Damjanics mondta egyszer, amikor parancsnokolt nekik: „Fiúk, mindannyian megérdemelnétek, hogy tisztek legyetek! De akkor kinek parancsolnátok?” A szabadságharc leverése után a kassai 34. gyalogezred katonája maradt. Testvére halála után a Felső-Magyarországi Múzeum igazgatója lett.
A szepesszombati születésű Bielek István (1831-1905) hadnagyi rangot szerzett a daliás időkben.
Lengyel, francia, délszláv és német eredetű családnevek sorakoznak a megmaradt sírokon. Ez is bizonyítja, nem a név, hanem a lélek az, mely mozgósít és nagy tettekre sarkallta az embereket.
A kassai Őszirózsa énekcsoport tette ünnepélyesebbé a megemlékezést. A temetői „zarándoklaton” részt vett a váci cserkészek népes csoportja. Vagy ötvenen voltunk.
További fényképek a Képgalériánkban ITT.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
