A Matica slovenská élesen bírálja a „Magyar Ifjúsági Főváros 2026” programot és az abban részt vevő szlovákiai önkormányzatokat, miközben következetesen figyelmen kívül hagyja a dél-szlovákiai régiók több évtizedes elhanyagolását, a helyi közösségek demokratikus döntéseit, valamint azt a tényt is, hogy a szlovák állam maga bőkezűen támogatja a határon túl élő szlovák közösségeket világszerte. A vita nem szuverenitásról szól, hanem kettős mércéről.
A Matica slovenská nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy szlovákiai önkormányzatok részt vesznek a „Magyar Ifjúsági Főváros 2026” programban, amelyet a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium hirdetett meg. A szervezet szerint a kezdeményezés politikailag és szimbolikusan aggályos, sőt a szlovák állami szuverenitást is érintheti.
Különösen álságos a Matica slovenská hivatkozása a javuló szlovák–magyar kapcsolatokra, miközben egy ifjúsági és testvérvárosi együttműködésből próbál szuverenitási ügyet és történelmi fenyegetést kreálni. A „Kárpát-medence” kifejezés általa történő démonizálása nem a megbékélést szolgálja, hanem azt sugallja, hogy egy földrajzi-kulturális fogalom puszta használata is gyanús, veszélyes és revizionistának bélyegezhető, ami önmagában többet árul el az indulatkeltő szándékról, mint bármilyen állítólagos beavatkozásról.
Konkrét jogsértést azonban nem nevez meg.
Ehelyett állami vizsgálatot követel, tények és paragrafusok nélkül sürgetve a közhatalom beavatkozását demokratikusan megválasztott önkormányzatok ellen. Ez nem érvelés, hanem nyomásgyakorlás, amely a vita helyett az állami hatalom eszközeit állítaná szolgálatba.
Érdemes azonban tisztázni, miről szól valójában ez a program, és kik vesznek benne részt. A „Magyar Ifjúsági Főváros 2026” egy ifjúságpolitikai és közösségfejlesztési pályázat, amelyben településpárok indulnak.
Egy magyarországi város vagy község, valamint annak külhoni testvértelepülése működik együtt.
A cél ifjúsági programok megvalósítása, a közösségi részvétel erősítése, kulturális és civil együttműködések fejlesztése. A külhoni települések nem címviselők, hanem együttműködő partnerek. Testvérvárosok pályáznak, nem államok ütköznek.
A Matica által kifogásolt szlovákiai résztvevők Dunaszerdahely, Fülek és helyesen Vinica, vagyis Ipolnyék, nem pedig Ipolyszakállos, ahogyan a nyilatkozatban szerepel. Mindhárom település magyar többségű önkormányzat, magyar polgármesterrel és képviselő-testülettel.
Helyi emberek hoztak döntést, sok esetben függetlenként, évtizedes testvérvárosi kapcsolatokra építve.
Ezek a települések nem „bevontak”, hanem saját akaratukból vesznek részt a programban. Ebben nehéz lenne külföldi beavatkozást látni, sokkal inkább egy létező kapcsolat természetes elmélyítését.
A „beavatkozás” narratívája figyelmen kívül hagyja Dél-Szlovákia több mint három évtizedes fejlesztéspolitikai elhanyagolását.
Az oktatás, a kulturális intézmények és a regionális infrastruktúra tartós alulfinanszírozása nem vélemény, hanem tapasztalat.
Ebben a helyzetben a magyar állami támogatások nem agresszióként, hanem egy régóta fennálló hiány pótlásaként jelennek meg. A magyar állam 2010 óta folytatott nemzetpolitikája nem titkos terv, hanem nyíltan vállalt és alkotmányosan deklarált stratégia. Lehet vitatni, lehet kritizálni, de nem lehet úgy tenni, mintha rejtett agenda lenne. A vitatott pályázat nem szuverenitásról vagy határokról szól, hanem ifjúsági programokról és közösségépítésről.
A Matica slovenská ott téved nagyot, amikor nem a szlovák állam felelősségét vizsgálja, hanem azokat a közösségeket teszi gyanússá, amelyek a túléléshez és fejlődéshez szükséges forrásokat keresik.
Lojalitást elvárni könnyű, gondoskodást biztosítani jóval nehezebb.
Az állam mulasztásaiért cserébe aligha lehet lojalitást követelni azoktól a közösségektől, amelyeket évtizedek óta mellőznek.
Ha a Matica valóban a szlovák kultúra állapotáért aggódik, akkor lenne bőven dolga a saját intézményeivel is. Elég Komáromra gondolni, ahol a Matica-székház európai színvonalú kulturális munkát végez. Színházi estek, előadások, közösségi programok zajlanak egy többnemzetiségű és többvallású városban, érzékenyen és nyitottan mindenki felé. Mindezt úgy, hogy
az intézmény az elmúlt években többször is súlyos pénzügyi gondokkal küzdött.
Volt, amikor a közönségnek kellett összedobnia a pénzt a rezsire és a villanyóra cseréjére, hogy az épület egyáltalán működhessen.
Komárom aligha egyedi eset. A déli és délkeleti járásokban, ott, ahol a szlovák állami jelenlét amúgy is gyenge, több Matica-intézmény küzd hasonló működési problémákkal. Ha van terepe a felelős megszólalásnak, akkor az itt van. Intézményfenntartásban, finanszírozásban, valódi közösségi jelenlétben,
nem pedig önkormányzatok politikai pellengérre állításában.
A történetnek van egy további, ritkán említett része is. A szlovák állam bőkezűen támogatja a határon túl élő szlovák közösségeket. Nemcsak a szomszédos országokban, hanem Nyugat-Európában, Kanadában és az Egyesült Államokban is.
2025-ben több mint 3,6 millió euró ment el erre a célra állami forrásból, kulturális programokra, oktatásra, médiára, sőt nagy értékű épületrekonstrukciókra is.
Ez önmagában nem kifogásolható. Ez állami felelősségvállalás. De ennek a fényében különösen visszás, amikor ugyanaz a politikai és kulturális közeg, amely természetesnek tartja a világ túlsó felén élő szlovák közösségek támogatását (világszerte mintegy másfél millió szlovák él határon túl), botrányt csinál abból, ha magyar többségű szlovákiai települések élnek egy nyílt, legális, partnerségen alapuló együttműködési lehetőséggel.
A mostani vita ezért nem Magyarország és Szlovákia konfliktusa, hanem annak a következménye, hogy egy állam hosszú időn át nem tudott, vagy nem akart felelősséget vállalni saját perifériára szorult régióiért. A „Magyar Ifjúsági Főváros 2026” körüli felháborodás ezért nem ok, hanem tünet.
Szalai Erika/Felvidék.ma
