A lélek, magában hordozva isteni jellegét, a biológiai halál után is tovább él. Sokan átestek korunkban a halálközeli élményen, az alagút és a simogató fényözön megtapasztalásán, amely éppúgy lehet a túlvilági élet előszobája, mint a kihunyó agy hallucinációja.
Ezért most a húsvéti időben figyeljünk oda inkább az egyetlen bizonyosságra, Jézus test szerinti feltámadására, mert nekünk is megígérte ugyanezt.
Az, hogy létezik testi feltámadás, csak egy helyen olvasható: a Szentírásban. Jézus legyőzte a halált és ezt nem csak saját példája bizonyítja, hanem több feltámasztott ember esete is. A legismertebb közülük barátja, Lázár, akire senki se foghatta rá, hogy tetszhalott, mikor a biológiai halál beállta szaglással is érzékelhető volt.
A meggyógyított és feltámasztott emberek tényére a korabeli és mai hitetlenek is a maguk módján magyarázatot keresnek, szerintük sokan tudtak kézrátétellel gyógyítani. Mert mindenre van magyarázat, csak meg kell találni.
A Brit Torinói Lepel Társaság húsz éven keresztül vizsgálta tudományos alapon Jézus halotti leplének valódiságát. Száz mikrobiológiai, fizikai, vegyi, régészeti, vizsgálat közül kilencvenkilenc igazolta a lepel valódiságát, csak a rádióizotóp-diagnosztika mutatott más eredményt, mint amit vártak. Ez a vizsgálat azt állította, hogy a lepel a tizenkettedik század környékéről származik. Ám erre is magyarázatot lehetett találni, mert ebben az esetben valamiféle patina képződött a gyolcson, amely megtévesztette az izotópos kormegállapítást. De a 99 százalékos bizonyosság is elegendő ahhoz, hogy kijelenthessék, a lepel valódi. Csak épp a feltámadás ténye nem mondható valódinak szerintük!
Azt bizonygatják, a római katona lándzsája nem Jézus szívét érte, hanem a tüdejét, és nem halt bele sebeibe. A harmadik éjszaka, miközben a római katonák aludtak a sír előtt/!/tanítványok elgörgették a sírkövet /lábujjhegyen/, és kicserkészték a testet a sírkamrából. Mikor illatos olajjal kenegették, észrevették nem halott, így addig ápolgatták, míg felépült. Tehát szó sincs feltámadásról. Mert nem volt az magában is vérlázító, hogy meg akarta reformálni a zsidó vallást, hanem még ráadásul föl is támadott?
Arra a kérdésre, mi lett vele tovább, azt állítják, miután teljesítette küldetését, amit a próféták is megjósoltak, eltűnt az emberek szeme elől. Szerintük ez ilyen egyszerű volt. Nekik a torinói lepel csak egy régészeti lelet, amely csak azt bizonyítja, valóban Jézus testét takarta. De Jézus feltámadásának ténye nagy veszélyt jelent ma is a hitetlenekre, istentagadókra, mert esetleg megigazulnak és gyarapíthatják a keresztények számát. Azért, mert a lepel valódiságát nem lehetett letagadni, ki kellett kezdeni a feltámadás misztériumát, és ezzel egyben megcáfolni, hogy van halálon túli élet. Mert úgy gondolják, amiben nem hiszünk, az nincs is. Tehát, az örök kárhozat sincs, így aztán éljen a korlátoktól mentes, édes földi élet. Éljen a bankok paradicsoma, a számítógépekből, médiából ránk szabaduló reklámszenny és erőszak-áradat. Meg a gyerekáldást kényelmetlenségnek vélő fiatal párok, akik meg se házasodnak, mert fél év után úgyis elválnának, és jöhet a következő partner. Vajon milyen létjogosultsága van itt egy síró gyereknek? Olyan önző társadalmakat építünk, amelyben nincs helye a gyerekeknek, nem is beszélve Istenről. Nem készülünk mi a halálon túllépni, mert jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ki tudja, mi várna ránk odaát?
Feltámadott Jézus kegyelmezz nekünk!
***
Egy várandós anya két magzatot hord a méhében. Az egyik azt kérdezi a másiktól: – Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze! Szerintem az itteni életünk is arra való, hogy felkészüljünk rá.
– De hát hogyan néz ki az élet?
– Pillanatnyilag még nem tudom, de ott biztosan sokkal világosabb van, mint itt. Az is lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, meg a lábunkkal járni..
– Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne? Itt van a köldökzsinór, ami adja a táplálékot, és nem elég hosszú ahhoz, hogy elmászkáljunk. Amúgy, még soha senki se tért vissza a születés után, úgyhogy a születéssel vége is az egésznek.
– Szerintem meg nem! Sőt hiszem, hogy születésünk után találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk.
– Anya? Te hiszel egy anyában? Vajon hol van?
– Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk.
– Nem látom sehol. Szerintem nincs is ilyen.
– Pedig van, mert néha amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat. Én akkor is hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
Jóba Alajos, Felvidék.ma
