Amit az infrarealizmusról tudni kell… Az Irodalmi Szemle áprilisi száma kiemelt helyen foglalkozik Roberto Bolañóval, a 2003-ban elhunyt chilei íróval is, aki az utóbbi évtizedek latin-amerikai irodalmának meghatározó alakja.
Roberto Bolaño mélyen alászállt a latin-amerikai valóságba, és mindent megtett, hogy ezt a valóságot átitassa költészettel. Barátaival egy mindenfajta irányzattól elkülönülő csoportot hozott létre a hetvenes évek Mexikójában (ez volt az ún. infrarealista mozgalom), amelynek a célja az volt, hogy felforgassanak mindent ‒ az irodalmon keresztül. Kertes Gábor műfordító Bolaño három versét (A szerencse; Röntgen; Félig nyersen, félig átsütve), két novelláját (Fotók; Mauricio Silva, a „Szem”) és a szintén Bolaño tollából származó Infrarealista kiáltványt ültette át magyarra az Irodalmi Szemle részére. Olvasható a blokkban ezen kívül egy interjú is magával Roberto Bolañóval, amelyben többek között a forradalomhoz és közélethez fűződő viszonyáról is vall. Dömötör Andrea portréja pedig részletesen bemutatja a szerző életútját és életművét ‒ a Bolaño főműveként emlegetett Vad nyomozók című regény egyébként megjelenés előtt áll az Európa Kiadónál (szintén Kertes Gábor fordítása).
Az áprilisi szám további világirodalmi kitekintést is kínál (elvégre április a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hónapja): Csehy Zoltán egy fiatal cseh költő, Aleš Kauer érzéki és egyúttal végtelenül precíz verseit fordította magyarra, Varga Imre pedig átköltéseket közöl, a csipevé indiánoktól egész Milan Rúfusig bóklászva be a költészet tereit. Tóth László legújabb futamai a szerző alkotói környezetét egy térképész pontosságával vizsgáló dokumentumok: ezúttal Zalabai Zsigmond és Kulcsár Ferenc kerülnek figyelme középpontjába. Haklik Norbert Kabdebó Tamás Danubius Danubia című folyamregényét vizsgálja, annak is egyedi narrációs viszonyait. Kabdebó Tamás Liv című novellája ezúttal nem a Duna-univerzumba, hanem Írországba kalauzolja el az olvasót.
A közélet és az irodalom viszonyának vizsgálata az áprilisi szám egyik fontos célkitűzése, a közelmúltban lezajlott irodalmi vita kapcsán is. Brutovszky Gabriella tanulmánya („Ha szívemből kolbászt töltenének…”) Kiss Judit Ágnes költészetén keresztül közelíti meg a témát, kitérve a 2012-ben megjelent Édes hazám című költészeti antológiára és a kuruc költészet szerepére a mai magyar irodalomban. Tóth Lilla kritikája szintén az Édes hazám című antológiával foglalkozik. Soóky László a Komáromi Jókai Színház ünnepi évadának fontos előadását, a Martin Huba rendezte III. Richárdot elemzi Homokbuckák a rózsák háborúja környékén című írásában. Bedecs László kritikája Szászi Zoltán Kilátó című verseskötetével, Németh Zoltán szövege pedig Hendi Péter Átszállás Zürichben című elbeszéléskötetével foglalkozik. A lapszámot Pavol Truben fiatal szlovák képzőművész illusztrálta, aki műveiben egy elegáns és kifinomult nyelven közelít meg súlyos morális dilemmákat: alkotásain népirtások, emberiségellenes bűntettek képei elevenednek meg; munkásságát Gyenes Gábor mutatja be. (szalzo)
