Már száz éve szolgálja az ógyallai-bagotai reformátusokat a Mórocz Mihály lelkipásztor vezetésével épült négyszáz személy befogadására alkalmas templom.
Ebből az alkalomból került sor április 14-én arra a hálaadó istentiszteletre, amelyen egy emléktáblát is lelepleztek három ott szolgáló lelkipásztorra való emlékezésül.
A hálaadó ünnepség kezdetére zsúfolásig megtelt a református templom a helyi gyülekezet tagjaival és a környező települések híveivel, valamint a komáromi egyházmegye lelkipásztoraival és tisztségviselőivel, de tiszteletüket tették többek között Zemko Margit polgármester és Vladimir Ondáš római katolikus lelkipásztor is.
Az alkalom Erdélyi Flégel Tímea lelkipásztor köszöntő szavaival vette kezdetét, majd Dobai Sándor esperes Pál apostolnak az Areopágoszon elmondott beszédét olvasta fel az ApCsel 17,22 alapján.
A Zsoltárok könyvéből vett igék alapján – 50 Zsolt, 23 és 2 Zsolt, 11,12 – Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke szólt a megjelentekhez. Beszédében többek között rámutatott az egykori templomépítők hűségére és kitartására, a templomépítés jelentőségére és üzenetére, kihangsúlyozva, hogy annak nem az imádat tárgyának, hanem a dicsőítés helyének kellene lenni. A püspök felhívta a figyelmet a keresztyén értékek megtartására is, valamint utalt a liberalizmus és a világpolgárság veszélyeire.
A templomépítés történetét a gyülekezet lelkipásztora Erdélyi Flégel Tímea elevenítette fel. Az ógyallai-bagotai gyülekezet a múlt század elején – az Osztrák-Magyar Monarchia idején – kezdett hozzá a templomépítésbe Mórocz Mihály, akkori lelkipásztor vezetésével, hogy a katolikus hívekhez hasonlóan, újat emeljen az első, 1793-ban épült, akkorra már elavultnak bizonyult helyére. 1911. március 23-án kezdődött meg a Tuba Lajos által, majd Gere József és Károly átdolgozásában készített terv megvalósítása. Az eredetileg három hónapra tervezett építkezés különböző problémák miatt elhúzódott és 1912-ben fejeződtek be a munkálatok. Felszentelésére az év novemberében került sor Antal Gábornak, a Dunamelléki Református Egyházkerület akkori püspökének a szolgálatával. A lelkipásztor többek között elmondta azt is, hogy száz év Isten előtt ugyan jelentéktelen idő, de egy közösség számára mégis meghatározó. Több évszázada hangzik itt az Ige, a templomból sugárzik azon ősök szellemisége és ereje, akik fontosnak tartották az Isten hajlékát és a Bibliát. A gyülekezet lelkipásztora köszönetét fejezte ki az elődöknek, hogy megépítették a templomot és ha kellett javították, újították megőrizve ezáltal az utódok számára. Elmondta azt is, hogy az elmúlt száz évben csupán három lelkipásztora volt a gyülekezetnek, akik több mint harminc éven szolgálták kitartással és hűséggel a híveket: a templomépítő Mórocz Mihály /1858-1934/, Nagy Sándor /1907-1963/ és Erdélyi Pál /1936-1997/ esperesek. Az ő emlékükre készült a kezdeményezésére a templom belsejében elhelyezett emléktábla, amely az 5Móz 8,2 ige alapján hirdeti: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr”. Az emléktáblát Erdélyi Géza tiszteletbeli püspök leplezte le.
Az alkalmon köszönetet mondott a gyülekezetnek Nagy Sándor esperes lánya, Lázár Katalin is, hogy a hívek nem feledkeztek meg a harminc éven keresztül ott szolgáló lelkipásztorukról, aki ötven évvel ezelőtt hunyt el. A helyi önkormányzat nevében Zemko Margit polgármester is köszöntötte a megjelenteket, énekekkel szolgált az ógyallaiak ökumenikus vegyes kara, de egy vers is elhangzott. A hálaadó istentisztelet a 90. Zsoltár és a Himnusz eléneklésével zárult.
Reformata, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38943″}
