Gyülekezeti nappal egybekötött testvér-gyülekezeti találkozóra került sor június 9-én az Ipolysági Református Egyházközségben. Ebből az alkalomból a szomszédos, magyarországi településről Perőcsényről is érkeztek vendégek.
Volt istentisztelet, gulyás ebédre, közösségi játékok és futballmérkőzés is. Az eseményen mintegy hatvanan vettek részt.
Megtapasztalhattuk az ige szavainak valóságát: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének /Jak. 5,16/”. A hosszú ideje tartó esős időjárás után, vasárnap egész napos napsütéssel ajándékozott meg bennünket az Úr. Erre szükség is volt, hisz az alkalmat Vödrös Attila gyülekezeti tagunk honti kertjében tartottuk meg.
A szombati előkészületek után, vasárnap kora reggel elkezdődtek a munkálatok. Albert László és Horváth László vezetésével készült a gulyás, hogy az igei táplálék után a test is megelégedhessen.
Tizenegy óra után már mintegy hatvanan lehettünk. Az alkalom Vödrös Attila köszöntő szavaival vette kezdetét. Visszaemlékezett arra az időre amikor először kereste fel a környék református templomait, majd elszavalta Jékey Zoltán: A marosszentimrei templomban c. versét, hasonlóan, mint az első ipolysági találkozás alkalmával.
A köszöntő után következett az istentisztelet, amelyet a perőcsényi testvérgyülekezetünk lelkipásztora, Czuni Kenyeres József tartott. Az igét a Máté evangéliuma 11,28-30 alapján hirdette. Igehirdetésében elmondta, hogy sok a megfáradt, túlterhelt ember. „Az embernek ahhoz hogy ne roppanjon össze rá kell döbbennie a határaira. Meg kell állni felmérni azt, mire van ereje, hogy ne kelljen Istennek azt mondania, túlterhelted magad. Sokan hordoznak olyan terheket, amit nem tud elviselni, majd ennek következményeként kórházba jut. De az ember próbál minél többet kihozni magából. A fiatalok szteroidokhoz, az idősebbek meg nyugtatókhoz nyúlnak, csakhogy még jobban tudjanak teljesíteni. Az ember sajnos már csak akkor áll meg, amikor elfárad, vagy összetörik. Kell ez is, mert ekkor szembesülünk önmagunkkal. A legjobb, amit ilyenkor az ember tehet, hogy Jézushoz jön. Nem az az életem értelme, hogy futok, hanem az, hogy megtalálom Istent. Ekkor kerül a helyére az ember élete. De ahhoz, hogy rendbe jöjjön az életünk, időt kell tölteni Jézusnál. Sokan csak az áldást akarják, Jézust azonban nem. Ez így nem megy. A gyógyulást Jézus hozza az életünkbe. Őszintén kell hozzá jönnünk: Fáradt vagyok, jövök hozzád, taníts. Rád figyelek, hogy töltekezzek, hogy békességem legyen. Azoké az Isten országa, akik mertek Hozzá jönni” – mondta igehirdetésében Czuni Kenyeres József perőcsényi lelkipásztor.
Az igehirdetés után Trevalecz László elszavalta az erre az alkalomra írt versét. Az igei táplálék után jött a finom ebéd. Az asszonyoknak köszönhetően a desszert sem maradt ki. Sok finomsággal teltek meg az asztalok.
Ebéd után a játékok következtek, amelyekből nemcsak a fiatalok, de a játszani szerető felnőttek is kivették a részüket. Ifj. Marton Imre egyetemista jóvoltából, aki a játékokat összeállította és vezette, bőségesen részesülhettünk a játék öröméből. A futball sem maradt ki. Az izgalmas játék azt eredményezte, hogy míg az egyik csapat 0:2-ről 3:2-re meg tudta fordítani a meccs állását, végezetül azonban egy kis hosszabbítással mégis 3:4-re alulmaradt.
Hálás szívvel köszönjük meg Urunknak, hogy ilyen áldottá tette ezt az együttlétünket, s közelebb vont magához is, meg egymáshoz is – számolt be az eseményről Izsmán Jónás ipolysági lelkipásztor.
Reformata/Felvidék.ma
